Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Káslerrel végeztetik a piszkos munkát: a hajléktalan emberek üldözése nettó kegyetlenség

Ez a cikk több mint 4 éves.

Csalhatatlan jele az ön kormányzati választás közeledtének, hogy Budapesten megkezdődött a hajléktalan emberek vegzálásának újabb hulláma.

Vagy legalábbis az előkészítés a fejekben már zajlik, a kormány nem lankad, a kerekek forognak.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) ősszel a kormány elé viheti azt a javaslatot, miszerint a főváros legnagyobb közlekedési csomópontjaiban elektromosan működtetett rácsokkal zárják le az aluljárókat, ezzel megakadályozva, hogy hajléktalanok a tilalom ellenére ott éjszakázzanak – derül ki a hvg.hu birtokába került kormányzati előterjesztésből.

A javaslatot a tárca vezetője, Kásler Miklós vinné a kormány elé, és akár már szeptemberben a legmagasabb kormányzati szinten egyeztethetnek róla.

Ha mindezt összeolvassuk a Népszava Kötcséről beszerzett információival, miszerint Orbán Viktor miniszterelnök kissé elégedetlen Kásler eredményeivel, igazán nincs min meglepődnünk. Igaz persze, hogy a kiszivárgott hírek szerint az egészségügy kapcsán kritizált a kormányfő, de mondanivalója alapján össze kell kapnia magát a páriaterületeket (oktatás, egészségügy, szociális szféra, családpolitika, stb.) maga alatt nyűvő miniszternek,

aki „lehet mártír vagy nem mártír, de előbb vagy utóbb eredményeket kell felmutatnia” – mondta Orbán a Népszava egy forrása szerint.

Az biztos, hogy ráfordulva a kampányidőszakra a kormánypártok előszeretettel húzzák elő a társadalomban erősen rezonáló hajléktalankérdést, méghozzá a létező legnemtelenebb módon. Talán nem is lep meg senkit, hogy Tarlós István jelenlegi főpolgármester már reagált is az Indexnek az aluljárók lezárásának hírére. Méghozzá így:

„Nem hülyeség!”

Emellett pedig ő is belengetett egy új hajléktalanrendeletet, mintha nem lenne már így is bőven több az emberségesnél az otthontalan embereket korlátozó rendelkezésekből.

Azt, hogy a tavaly októberben életbe lépő, a közterületen való életvitelszerű tartózkodást tiltó törvény csúfos bukás, talán nem is kell magyarázni. A kezdeti fellángolás idején a város különféle pontjain lehetett az utcán élő embereket vegzáló rendőrökbe botlani, hogy aztán ez a hullám elüljön, majd – hogy, hogy nem – az előválasztási időszakban újra lendületet kapjon.

De hogy a hajléktalan embereket újabb elborzasztó, és a tél közeledtével akár az életüket is fenyegető rendelkezéssel szankcionálják – ez az elképzelés csak igen kétes, semmilyen morális elv szerint nem tolerálható rendezőelv alapján nevezhető eredményesnek.

Persze, kérdés, hogy Orbán Viktor miben méri az eredményességet. Mert ha a lakhatási válság figyelmen kívül hagyása, az egyre elszegényedő rétegek kisemmizése, a kilakoltatások számának emelkedése, az önkormányzati bérlakások lepusztítása és piszkos kezekbe átjátszása számít eredménynek – akkor természetesen Budapesten is láthatóak eredmények. Sokan meg is szenvedik őket.

Ám van ennek a témának egy másik, a kormány által előszeretettel figyelmen kívül hagyott oldala is.

Alig léptünk be a szeptemberbe, de már két kihűléses halálesetet regisztráltak Budapesten. Évről évre százak halnak meg a hideg miatt Magyarországon, vagy azért, mert anyagi okokból képtelenek fűteni otthonukat, vagy azért, mert az utcán töltik ezt az időszakot (is).

Felfoghatatlan, hogy a kormány válasza minderre az, hogy elveszik a teret ezektől az emberektől anélkül, hogy bármilyen értelmes alternatívát kínáljanak rá. A zsúfolt, sokszor nem elégséges szolgáltatásokat nyújtó, forráshiányos, munkaerőhiányos, és egyéb nehézségekkel terhelt hajléktalanszállók erre a feladatra nem alkalmasak. Jobbat pedig sem a kormány, sem az önkormányzatok nem igen kínáltak mindeddig.

És bár persze érthető, hogy kampányidőszakban sokak szemét fel lehet csillantani azzal az ígérettel, hogy a Blahán vagy a Nyugatinál az aluljárókat éjszakánként lezárják (jó vicc amúgy, akkor az éjszaka közlekedők majd az úttest felett lebegnek át?), és így azt a koszt, szagot és rendetlenséget, ami ezeknek az embereknek a bűnlajstromát hosszabbítja, ki lehet pipálni. Hogy a probléma ennél árnyaltabb, az embereknek akkor is kell élniük valahol, ha Kásler Miklóst, Tarlós Istvánt, Orbán Viktort és barátaikat ez a kérdés nem izgatja fel – erről már jóval kevesebb szó esik.

A magyar kormány népszerűségnövelő intézkedése kimerül abban, hogy eltünteti szem elől a „problémát”, úgy téve, mintha hatékony eszközökkel sikerült volna beszüntetnie a hajléktalanságot.

Csakhogy ez hazugság. Semmivel sem jobb a helyzet attól, ha amúgy is méltatlan helyzetben lévő emberek életét tovább nehezítik.

Tegyük hozzá, Káslerék javaslatában szerepel azért még ez-az. Terveznek például belenyúlni az ellátórendszerbe, miután realizálták, hogy közeleg az őszi-téli időszak, és a közterületekről kiszorított hajléktalan emberekkel valamit kezdeniük kell. A változásokra 4,4 milliárd forintot szánnának.

Még akár bizakodhatnánk is, hiszen ebbe a forráshiányos ágazatba minden forint elkél. Látva azonban, hogy hogyan viszonyul a kormány a legkiszolgáltatottabbakhoz, sok jóra nem számíthatunk.

Mert egy olyan kormány, amely az elitet, és a felső-középosztályt tekinti elsődleges célcsoporjának, amely elhiteti magáról, hogy 9000 forintos utalványokkal segíti a nyugdíjasokat (akiket egyébként folyamatosan megkárosít a gázárak állami szinten tartásával), amely képes pusztán népszerűséghajhászás céljából alapból elnyomott csoportokat (az LMBT-közösségtől a cigányságon át a menekültekig, és még tovább) megbélyegezni, amely szisztematikusan szolgáltatja ki a szegénységben élőket a nagytőkének, percekre elég haszon reményében, nem számíthatunk semmi jóra.

Rácsot szerelni az aluljárókra, hogy a téli hidegben emberek ne húzódhassanak védett helyre nettó kegyetlenség. Erre nincs magyarázat, ezt nem lehet eltűrni, ezt nem lehet megbocsájtani.

Az egyetlen dolog, amiben (ha egyáltalán) bízhatunk, az az, hogy az önkormányzati választások után az ilyen hangzatos mondásokra is bfátylat borítanak.

Címlapkép: MTI/Bruzák Noémi