A nyilvánosság elé állt történetével Ginelli Zoltán geográfus, a tudományos ismeretek történetének, filozófiájának és geográfiájának kutatója, akit – ahogy őt állítása szerint szóban tájékoztatták – egy Facebook bejegyzés miatt nem foglalkoztat a Magyar Tudományos Akadémia – ahogy az blogposztjából és az Index cikkéből kiderül.

Mint írja, egy olyan kutatásban nem alkalmazzák, melyre a pályázati pénzt többek között azzal a feltétellel nyerte az intézet, hogy Ginellit fel kell venniük – a kutató jelenleg perli az ügyben az Akadémiát.

A finanszírozó a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal 25 millió forintot biztosított a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának (BTK) Történettudományi Intézetének (TTI) a projektre, melyben Ginelli hivatalosan 80, plusz állítása szerint legalább 100 órát már ledolgozott.

Az, hogy nem alkalmazzák, a kutató szerint a három évre számított, összesen négymillió forint bevételkiesés mellett más, anyagilag nem mérhető károkat is okozott neki – emellett hónapokig erre a projektre várt, más státusz nem lévén, és ezen időszak alatt sem volt keresete.

Mint írja, erkölcsi és szakmai kár is érte, mivel a kutatásvezető és a vezetőség megpróbált viszályt szítani közte és más kollégák, témavezetője valamint más intézetekben dolgozó kutatók között, emellett „egyébként kitűnő szakmai referenciáim és tudományos teljesítményeim ellenére” munkájának minőségével diszkreditálni.

Ginelli azt is leírja, meg is fenyegették azzal, hogy ha akadékoskodik, akkor akár az egész kutatást beszánthatják – magyarán kollégái munkalehetősége is azon múlik, lenyeli-e a békát.

Mint írja, eddig az MTA iránti tisztelete és az Akadémiát ért támadások miatt nem borította a bilit, hagyott időt, hogy az intézményen belül járjanak el érdekében és rendezzék az ügyét, azonban ez a mai napig nem történt meg, így úgy gondolta, ideje a napvilágra lépni.

A helyzetből fakadóan három lépést tesz meg.

1. Munkaügyi pert indított a MTA BTK ellen.

2. Kezdeményezte a tudományetikai eljárás elindítását.

3. A nyilvánossághoz fordul.

Mint írja, leginkább nem a saját ügye miatt, hanem a tudományos közösség érdekében lép fel:

„nem járulok hozzá, hogy a tudományban egy ilyen ügy precedenst teremtsen arra, hogy ezt bármelyik kutatóval meg lehessen tenni.”

Állítása szerint a felülről leszólás, a spicliskedés világa helyett olyan tudományos szférát szeretne, melyben az embert a szakmai teljesítménye alapján ítélik meg és nem lehet kirúgatni a véleménye miatt, és úgy gondolja,

„Egyenes beszédre, kölcsönös tiszteletre, nyitott párbeszédre és a munka védelmére lenne szükség. Pontosabban: lett volna.”

Ginelli posztjában tételesen leírja, mi történt vele. Már elő volt készítve szerződése, mely – a támogatási szerződésben megkövetelt – foglalkoztatásának részleteit tartalmazza, azonban kutatásvezetője, az intézet főigazgatója közölte vele: nem fogja aláírni a szerződést, és ő se tegye. Hovatovább Ginellinek írt levelében arra is kitért – érvei meghallgatása után – egyetért a főigazgatóval.

Miután levélben nem kapott indoklást, mint írja személyesen kért tájékoztatást – ennek során elmondták neki, hogy

„az MTA BTK titkárságára beérkezett egy külső »panaszos bejelentés« a személyemet illetően: egy [feljelentő neve] nevű Facebook-felhasználó beküldte egyik hozzászólásomat, amelynek tartalmát a vezetőség és a kutatásvezető is kifogásolta.”

Ezután az intézményen belül próbálta megoldani a helyzetet, azonban nem foglalkoztak az ügyével, nem kapott jogi segítséget, holott ismeretei szerint nincs olyan etikai szabályozás, melyet megsértett volna, ráadásul a kifogásolt Facebookos tartalom nem volt nyilvános.

Egészen pontosan abból indult ki az ügy, hogy Ginelli egy barátja megosztott egy Mérce cikket (Ezért építenek kastélyokat, és rombolnak kunyhókat), mely alatt vitába keveredett egy szélsőségesen piacpárti, számára ismeretlen emberrel, a feljelentővel.

A kommentfolyam egyébként nagyon tanulságos, a feljelentő – nem tudni hogy a lakhatási válságra, a társadalomra vagy a kapitalizmus működésére vonatkozó ismeretek hiánya vagy célzott trollkodás okán – cinikus, szélsőségesen piacpárti, szegényellenes és összeszedetlen kommenteket helyezett el.

Például olyanokat, hogy

„Probald ki te is: AKARJ tobbet keresni, es lass csodat, az elmed meg fogja talalni az oda vezeto utat.”

Kommentjeit olvasva Ginelli javasolta neki, hogy ismerkedjen meg a társadalomtudományokkal, mire a feljelentő arra szociológia PhD fokozatára hivatkozott. Ezután a vita hosszan folyt, majd egyre inkább elmérgesedett, aminek a végén Ginelli azt írta a feljelentőnek, hogy

„Engem az a manipulatív és gusztustalan viselkedésed basz fel, hogy te magánemberként vetíthetsz mindenféle faszságot, de ha végzett szakemberként társadalmi kérdésekben ezt kevered, akkor te egy áltudományos kókler vagy és visszaélsz a pozícióddal. Ha nincs mögötted szakmai érv, ha nem értesz hozzá, akkor inkább kussolj és ne merészelj a végzettségedre hivatkozni.”

Erre válaszul azt kapta, hogy

„Leküldtem a posztodat a munkáltatódnak. Ha ez belefér a social media policyjükbe, akkor javasoltam módosítani”

valamint a feljelentő megígérte, megkeresi otthonában, emellett Ginelli állítása szerint egy SMS-t is kapott, melyben a feladó megerősítette ebbéli szándékát, jelenleg mind a Facebook folyam, mint az SMS bizonyítékként szerepel a bírósági eljárásban. A kommentfolyam a kutató blogján teljes terjedelmében olvasható.

Ginelli posztjából kiderül, az Exeteri Egyetemen is dolgozik, ottani kutatásvezetője pedig levelet írt az ügyben az érintetteknek,

„hiszen mindez gátolja az érdemi kutatómunkát”,

azonban neki se válaszoltak.

Az Index is megkereste az Akadémiát, ahonnan azt válaszolták,

„Egyértelműen cáfolni tudjuk, hogy főigazgató úr vagy a TTI vezetősége kizárólag egy Facebook-poszt alapján döntene egy leendő kolléga alkalmazásáról vagy nem alkalmazásáról”

hozzátéve, a korábbi alkalmazóitól és tanáraitól kért referenciákból az derül ki, Ginelli

„olvasott szakember, de problémás és megbízhatatlan is egyúttal”.

Habár a hivatkozási alap a trágárság és a „megbízhatatlanság”, a kutató véleménye szerint más áll az ügy hátterében. Mint posztjában írja,

„a hajléktalanság kriminalizálásának intézkedéseit bíráltam, tehát kormánykritikát fogalmaztam meg, így álláspontom szerint az MTA BTK vezetőségének döntése engem – közvetve vagy közvetlenül – a politikai szólásszabadságomban korlátozott, sőt szankcionálta, büntette a kormánykritikus véleménynyilvánításomat.”

via Index / kritikaifoldrajz.hu