Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Az írek ma arról döntenek, mi a fontosabb: egy felnőtt nő vagy egy magzat élete?

Ez a cikk több mint 5 éves.

Május 25-én, pénteken az Ír Köztársaság állampolgárai népszavazáson dönthetnek arról, hogy végre legálissá váljon-e az országban az abortusz, vagy sem. A népszavazás az 1983-ban, szintén népszavazáson megszavazott nyolcadik alkotmánymódosítást törölheti el, amennyiben az „igen” szavazatok lesznek többségben.

Tüntetés a nők önrendelkezéséért; Kép: Twitter

A magzatnak ugyanolyan joga van az élethez, mint az anyának?

A nyolcadik alkotmánymódosítás kimondta, a magzatnak ugyanolyan joga van az élethez, mint az anyjának. Ezzel az ország alkotmányába emelték a terhességmegszakítás tiltását. A módosítás szövege szerint „az állam elismeri a még meg nem született gyermek jogát az élethez, figyelembe véve az anyjának ugyanezen jogát, törvényeiben biztosítja ennek tiszteletben tartását és, amennyiben törvényei megengedik, védelmezi és garantálja ezt a jogot.”

Egyszerűbben fogalmazva, a terhességmegszakítás csak akkor engedélyezhető, ha „valós és jelentős” veszélyt jelent a magzat kihordása az anya életére. 1992 óta ez a veszély jelentheti az anya a terhessége következtében fellépő öngyilkosságra való hajlamát is: a Legfelsőbb Bíróság akkor egy megerőszakolt 14 éves lány javára döntött, aki öngyilkosságot akart elkövetni terhessége miatt. Törvénybe ez a kitétel azonban csak 2013-ban került.

Semmilyen más esetben – akár nemi erőszak vagy vérfertőzés útján megfogant, akár súlyosan beteg magzat esetében – nem engedélyezett az abortusz, és 14 év börtönbüntetést is vonhat maga után az elvégzése.

A ’83-as módosítást a szavazók 66,9 százaléka szavazta meg, 33,1 százalék szavazott ellene. A gyakorlatban valószínűleg sok mindenen nem változtatott, mivel az abortusz 1861 óta illegális volt az országban – a nagy különbség az, hogy egészen 1983-ig „csak” törvényileg, nem pedig alkotmányosan tiltották. Amennyiben a pénteki népszavazáson megszavazzák a módosítás eltörlését, helyére a következő szöveg lép az alkotmányban: „Törvényben kiköthető a terhességmegszakítás szabályozása.”

A második legszigorúbb abortuszszabályozás az EU-ban

Az Európai Unió 28 tagállamából csak Máltán él szigorúbb szabályozás, mint Írországban. Máltán semmilyen indok alapján nem végezhető el abortusz, míg Írországban legalább az anya életének súlyos veszélyeztetése esetén igen. Ehhez képest a rendkívül szigorúnak számító lengyel abortusztörvény kifejezetten megengedőnek tűnhet, hiszen az nemcsak az anya életének vagy egészségének veszélyeztetése, hanem a magzat betegsége és nemi erőszak vagy vérfertőzés következtében fellépő terhesség esetén is engedélyezi a művi megszakítást. (Persze egyáltalán nem biztos, hogy ez így is marad.)

Összehasonlításképpen, Magyarországon, bár hivatalosan bármilyen indokkal nem kérvényezhető megszakítás, de gazdasági vagy társadalmi okokból a 12. hétig igen. Az anya mentális és fizikai egészégének veszélyeztetése, nemi erőszak vagy vérfertőzés miatt akár a 18. hétig is elvégezhető az abortusz, a magzat betegsége miatt pedig akár a 24. hétig, vagy bizonyos esetekben a terhesség során bármikor.

Ausztriában, Bulgáriában, Horvátországban, Csehországban, Dániában, Észtországban, Franciaországban, Németországban, Görögországban, Lettországban, Litvániában, Luxemburgban, Portugáliában, Romániában, Szlovákiában, Szlovéniában, Spanyolországban és Svédországban pedig bármilyen indokkal kérvényezhető terhességmegszakítás, általában a terhesség 12. hetéig.

„Soha többé!”

Írország napjainkban is mélyen hívő, katolikus ország. A 2016-os népszámlálás szerint a lakosság 78,3 százaléka vallotta magát katolikusnak, ami 5,9 százalékkal kevesebb, mint a 2011-es népszámlálás idején és 13,3 százalékkal kevesebb az 1991-es adatokhoz viszonyítva. A csökkenés ellenére a katolikus egyház nézetei nyilvánvalóan befolyásolják az ír közvéleményt, márpedig Ferenc pápa egyes megengedőbb kijelentései ellenére az egyház továbbra is bűnnek tartja a terhesség művi megszakítását.

Ez a vallásosság Savita Halappanavar életébe került.

Savita 2012-ben fordult orvoshoz erős hátfájás miatt terhességének 17. hetében. A kórházban megállapították, hogy a gyermek nem fog már megszületni, de arra hivatkozva, hogy Írország „katolikus ország”, nem voltak hajlandóak beavatkozni, mivel a magzatnak még vert a szíve. Ugyanakkor viszont figyelmeztették a Halappanavar házaspárt, hogy a természetes vetélésnél fennáll a fertőzés veszélye. Emiatt, valamint erős fájdalmai miatt Savita többször is kérte orvosait, hogy végezzenek abortuszt, de erre nem voltak hajlandók. Egy héttel az után, hogy kórházba került, Savita elhunyt a vetélés okozta fertőzés következtében.

2012 novemberében körülbelül 10 ezer ember vonult fel Dublinban Savita Halappanavarra emlékezve, a menet elején „Soha többé” feliratú molinóval. / Flickr, William Murphy

Halála hatalmas felháborodást okozott az országban, sok ezren vettek részt tüntetéseken és virrasztásokon a következő hónapokban. Savita férje, Praveen azt nyilatkozta, felesége halála „a világ vége volt. Élni akart, gyerekeket akart… Még mindig nem tudom elhinni, hogy már nincs velünk. Egyszerűen nem tudjuk elhinni, hogy a 21. században ilyen megtörténhet.” Savita apja most Indiából üzent az ír állampolgároknak, ne engedjék, hogy mással is megtörténjen az, ami a lányával.

Savita halála valószínűleg közrejátszott abban, hogy hat évvel később az írek újra népszavazáson dönthessenek az abortusz szabályozásáról, de az ő esete volt az is, amely az ország törvényhozóit arra késztette, hogy 2013-ban végre törvénybe foglalják az abortusz legalitását, amennyiben az anya életét veszélyezteti a terhesség.

Az ország rendkívül megosztott a kérdésben, nem is nagyon lehet megjósolni, mi lesz a szavazás eredménye. Egy csütörtöki felmérés szerint az igenek vezetnek, de a bizonytalan szavazatok még a nemek javára fordíthatják a szavazást. Az Irish Times felmérése alapján 44 százalék tervez igennel szavazni (tehát arra, hogy töröljék el a nyolcadik alkotmánymódosítást), 32 százalék nemmel, 17 százalék bizonytalan, 5 százalék nem tervez szavazni és 2 százalék nem válaszolt.

Nem és igen

A szavazást megelőző kampány során a „nem” szavazatot támogatók inkább érzelmekre ható és negatív üzeneteket közvetítettek (például, hogy az abortuszszabályozás enyhítése következtében majd mindenféle megfontolás nélkül végeztetnek abortuszt a nők, vagy hogy a fogyatékkal születendő gyermekeket meg fogják „gyilkolni”, azaz, ha még a terhesség alatt az anya megtudja, hogy a babájának valami betegsége van, akkor biztosan elveteti). Az „igenért” kampányolók inkább a női jogokra helyezték a hangsúlyt, arra, hogy egy nőnek joga van a saját teste fölött rendelkezni.

Amennyiben az igenek nyernek, a kormány azt ígérte, törvénybe foglalja az abortuszszabályozás enyhítését. Az enyhítés után életbe lépő törvény azonban még mindig szigorúbb lenne a legtöbb EU-s szabályozásnál: például semmilyen esetben nem engedélyezné, hogy a magzat betegsége esetén el lehessen vetetni. Tehát a „nem” kampányolóknak valójában a fogyatékkal élő babák „meggyilkolása” miatt nem kellene aggódniuk.

Többet ér egy nő élete, mint egy magzaté?

Ha szó szerint vesszük a nyolcadik alkotmánymódosítás szövegét, akkor azt a következtetést kell levonnunk, hogy a kérdésre a válasz az, hogy Írországban ugyanannyit ér az anya és a magzat élete. Csakhogy Savita Halappanavar esete világosan megmutatta, ez nincs feltétlenül így. Savita halála persze kirívó eset, de ha nem hal bele a terhességbe vagy a szülésbe az anya, egy nem kívánt terhesség akkor is tönkreteheti az életét.

Évente körülbelül 3500 nő utazik Írországból Nagy-Britanniába, hogy abortuszt végeztessenek, további 2000 nő pedig illegálisan rendel a neten keresztül terhességmegszakító gyógyszert. Azoknak viszont, akik nem tudnak kifizetni egy repülőutat vagy drága gyógyszereket, vagy akik más okból nem tehetik meg, hogy elutazzanak (például bántalmazó kapcsolatban élnek), nincs választási lehetőségük. Márpedig ők amúgy is a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjai közé tartoznak, akiknek egy nem kívánt terhesség súlyos megélhetési, mentális és fizikai nehézségeket okozhat.

Persze amennyiben valaki abban hisz, hogy a megfogantatás pillanatától kezdve egy teljes emberi életről van szó, ehhez képest az anya nehézségei valószínűleg eltörpülnek számára, hiszen akkor gyilkosságról van szó. Arról, hogy mikortól számít embernek az ember, nincs társadalmi konszenzus. De az abortusz elvégeztetésének leggyakoribb felső határa, a 12. hét az a pont a terhességben, amikor a vetélés kockázata lecsökkent, amikor a magzat minden szerve, az izomzata és csontozata kialakult, innentől kezdve már csak nő. Tehát ezelőtt még csak kialakulóban van. Ezt a személyes meggyőződést viszont tiszteletben tartaná egy új szabályozás is, és nem kényszerítené abortuszra azokat, akik a gyermek kihordása mellett döntenek.

Eközben az anya életéhez viszont nyilvánvalóan egy pillanatig sem fér kétség. Egy személy, akinek joga van arról dönteni, mit csinál a testével.

És ahogy senkit sem lehet rákényszeríteni, hogy adományozzon vért vagy vesét azért, hogy valaki másnak az életét megmentse, úgy arra se szabadna senkit rákényszeríteni, hogy akarata ellenére kilenc hónapon keresztül kihordjon valakit, akire aztán nagy valószínűség szerint egész életén keresztül gondot kell majd viselnie.

Ma eldől, mi a fontosabb az írek többségének: a nők saját testük fölött való rendelkezésének joga, vagy a még kialakulatlan magzat élete. Remélhetőleg az ország, amely a világon elsőként támogatta  népszavazáson az azonos nemű párok házasodáshoz való jogát 2015-ben, ezúttal is történelmi jelentőségű választ ad a mai referendum kérdésére.