Láttunk már nagyobb viharokat! – nyilatkozta Donald Trump miután az Irma hurrikán által sújtott térségbe utazott, hogy felmérje az elmúlt időszak egyik legpusztítóbb hurrikánja által okozott károkat. Érdemes megjegyezni, hogy az ötös erősségű hurrikán a legintenzívebb időszakában 185 mérföld/óra (kb. 298 km/óra) sebességű szélviharral tombolt és ezt az intenzitást egészen 37 órás rekordidőn keresztül tartotta. A szintén az idén drámai helyzetet okozó Harvey hurrikán, amely Texas és Louisiana állam egyes részeit teljesen elöntötte, megdöntötte a trópusi ciklonok által okozott esőzések mennyiségi rekordját az USA-ban. Emellett először fordult elő olyan, hogy az amerikaiaknak két legalább négyes kategóriájú hurrikánnal kelljen megbirkózniuk egy év alatt.

Bár a szakértők óva intenek attól, hogy olyan leegyszerűsítő következtetéseket vonjunk le, hogy a globális felmelegedés közvetlenül okozta ezeket az óriás hurrikánokat, arra hívják fel a figyelmünket, hogy a hurrikánok extrém intenzitása valóban összefügg az emberi tevékenység okozta klímaváltozással. Oly módon, hogy a felmelegedés hatására  a levegő több nedvességet képes felszívni és ezáltal intenzívebb esőzéseket okozhat. Az óceánok megemelkedett vízszintje is jelentős kockázatot jelent majd a szigetek és a parthoz közeli területek egyre nagyobb lakossága és infrastruktúrája számára.

De lássuk mi is az a globális felmelegedés!

Donald Trump, a tudományszkeptikusság és a 21. századi post-truth ember szimbóluma az amerikai gazdaság meggyengítésére, a kínaiak által kitalált kreálmánynak nevezte az egészet. A szakértők szerint arról van szó, hogy a Föld 1880 óta kb. két Fahrenheit-fokkal, vagyis több mint egy Celsius-fokkal melegedett. Az üvegházhatásért felelős gázok, főleg a szén-dioxid jelenléte a levegőben lelassítja és megakadályozza, hogy a hő elhagyja a légkört és szabadon távozzon az űrbe, ezért ahogy az emberi tevékenység által egyre inkább növekedett a légkörbe jutó szén-dioxid mennyisége, úgy a Föld egyre melegedett és melegszik tovább. Ezzel a változással magyarázható, hogy az antarktiszi jégtakaró olvadásnak indult, és hogy az óceánok vízszintje megemelkedett. A Bloomberg által készített interaktív grafikán, amelyet a NASA Goddard Űrkutatási Intézetének adatai alapján készítettek, jól látszik, hogy miért ez a helyes megfejtése a globális felmelegedés okát kutató kérdéseknek.

Feltételezve, hogy az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátását nem csökkentjük globális szinten, az előrejelzések szerint a felmelegedés végül elérheti a 8 Fahrenheit-fokot (kb. 4,5 Celsius-fokot) is, amely már olyan szinten károsítaná a Földet, hogy az emberiséget jelenlegi formájában képtelen lenne eltartani.

A veszély súlyát mérlegre téve kevésnek tűnik az erőfeszítés, amelyet tettünk ezidáig a probléma megoldásáért, pedig az üvegházhatás jelenségét, és hogy az milyen hatással van a globális felmelegedésre, már a 19. század végén felfedezték.

Amennyiben nem enyhítjük a folyamatot, idővel Európában is fel lehet készülni a rendszeresen 40 Celsius-fokos nyári hőmérsékletre. Ezt állítja a  World Weather Attribution által jegyzett kutatás, amely az idei év kimagaslóan forró nyári időszakát elemezte Spanyolországban, Dél- Franciaországban, Olaszországban és a Balkánon mért adatok alapján. A megállapításai szerint a júniusi, júliusi és augusztusi embertelen forróság előfordulása legalább tízszer olyan valószínű volt az idén, mint az 1900-as években. Ezt a vizsgálatot a ún. Lucifer-hőhullámmal, annak háromnapos, augusztusi csúcshőmérsékleteivel is elvégezték. Arra az eredményre jutottak, hogy az ilyen hőhullámok intenzitása 1 Celsius-fokról 2 Celsius-fokra nőtt az 1950 óta eltelt időszakban, és négyszer valószínűbb lett az előfordulásuk az ember okozta éghajlatváltozás miatt.

Egyáltalán nem a sci-fi kategóriájáról van szó; az afrikai és az ázsiai kontinensen zajló szárazság, a sivatagok terjeszkedése és a vízhiány egyre nagyobb tömegeket érintő probléma, ami összekapcsolódik a termőföldek zsugorodása nyomán is kialakuló éhínségekkel, az élelmezésbiztonság kihívásaival.

Egyre többen kényszerülnek elhagyni a lakóhelyüket az éghajlatváltozás okozta problémák miatt, és ez a trend tovább erősödhet a változásoktól függően.

Ráadásul a klímaváltozás hatásai még jobban sújtják a szegényebb régiókat.

Egy friss elemzés például arra következtetésre jut, hogy Pakisztán, Banglades és India egyes részei a 21. század végére élhetetlenül forróvá válhatnak. Itt joggal merül fel a párizsi klímaegyezményben is meglebegtetett nagyobb globális felelősségvállalás szükségessége azon országok részéről, akik ezt jobban megengedhetik maguknak, és akik általában nagyobb mértékben is járulnak hozzá a környezetszennyező gázok kibocsátásához.

Miközben az ENSZ Közgyűlésen tartott beszédében Donald Trump meg sem említette a globális felmelegedés kérdését, nagy visszhangot kapott a Dominikai Köztársaság miniszterelnökének és a Bahama-szigetek külügyminiszterének beszéde a hurrikánok által sújtott térségek problémáiról és az éghajlatváltozásról. Az Irma és a Maria hurrikánok pusztítása felforgatta a helyi lakosság életét és óriási károkat okozott a térség gazdasága számára, amely nagymértékben a turizmusra épül.

Becslések szerint a Dominikai Köztársaság az ország GDP-jének 90 százalékát kitevő kár keletkezett. Az otthonok 85-90 százaléka károsult, a központi kórház elektromos áramellátás nélkül maradt és még sorolhatnánk a károkat. A veszteség óriási és az újjáépítés évekig eltarthat, miközben ki tudja, mikor kell megint hasonló hurrikánnal szembesülniük a helyieknek. Nem elég a rövidtávú megoldásra gondolni a donorok részéről és a külföldi segélyek nyújtásakor.

Az újjáépítés során olyan szempontokra és megoldásokra van szükség, amelyek lehetővé teszik a globális felmelegedés kihívásaihoz való alkalmazkodást, csökkentve ezzel az idei brutális mértékű károk előfordulásának kockázatát.

Eközben az USA, az egyik legnagyobb szén-dioxid kibocsátó ország kilép a 2015-ben megkötött párizsi klímaegyezményből, amelyet pont azért hoztak végre létre 195 ország részvételével a nemzetközi közösség tagjai, hogy célzott erőfeszítést tegyenek a globális felmelegedés ellen. Szerencsére Donald Trump politikájának ambíciói ellenére máris számos USA-beli állam és nagyobb város vezetése fejezte ki továbbra is fennálló elkötelezettségét a vállalt kibocsátás-csökkentés mellett. A keretegyezmény fő célja, hogy a Föld légkörének felmelegedését az iparosodás előtti mértékhez képest 2 Celsius-fok alatt tartsa, és ezt minél inkább letornássza 1,5 Celsius-fok közelébe.  

A probléma valójában nem abban rejlik, hogy van-e vagy nincs globális felmelegedés, ahogy a klímaváltozás tagadói szeretnék beállítani, hanem hogy az egész komplex problémakört jelent és globális együttműködésre van szükség a megoldáshoz.

Csökkentenünk kell a kibocsátásokat, átalakítani az energiarendszerünket, meg kell mentenünk az erdőinket, megváltoztatnunk az autóinkat.

A kőbevésett gazdasági érdekek kiváltságai és felelősséghárítása

tovább hátráltatja a hatékony lépések megtételét a megoldás felé. Vannak cégek, amelyek továbbra is nagymértékben profitálnak az erdők kiirtásából; a nagy olajcégek évtizedeket töltöttek azzal, hogy elhomályosítsák a klímaváltozás veszélyeit. A legtöbbjük azt állítja, hogy befagyasztotta a klímatagadók közvetlen támogatását, de továbbra is klímaváltozás-szkeptikus politikusok karrierjét egyengetik nagymértékű kampányadományaikkal.

Jeffrey Suchs professzor, a Columbia Egyetem Fenntartható Fejlődés Központjának igazgatója a CNN-nek adott érdekes interjút arról, hogy véleménye szerint a nagy kőolaj cégeknek hamarosan súlyos anyagi következményekkel kell szembenézniük, ha a bíróságok végül felelősnek ítélik majd őket a klímaváltozás által okozott károkért.

Úgy látja, ahogyan a nagy dohánycégek el lettek számoltatva az általuk okozott egészségügyi problémákért, az olajcégek is hamarosan céltáblákká válhatnak a polgári kárkövetelési igények során.

Az ExxonMobil például bár tagadja, évtizedek óta tisztában van azzal, hogy termékei hozzájárulnak a globális felmelegedéshez, mégis olyan PR kampányokat folytattak, amelyek megkérdőjelezik a globális felmelegedés veszélyeit és félrevezetik a közvéleményt.

A tisztább képhez az is hozzátartozik, hogy a zöld energiára történő átállásnak vannak költségei és ideiglenes vesztesei. Azonban munkahelyeket is teremet, például az USA-ban a napenergia-ipar jelenleg kétszer annyi munkaerőt foglakoztat, mint a szénbányászat. Hosszútávon közös érdekünk a Földön a fenntartható és a mindenki számára elérhető, biztonságos életkörülmények biztosítása.

Jó hír, hogy a környezetbarát energiaszektor egyre kifizetődőbb módon és egyre olcsóbb áron tud versenyezni a változásért. Egyelőre kis részét képezi az energiafogyasztásnak, de egyre inkább meggyőzheti a piaci szereplőket is, hogy érdemes befektetni – nemcsak morális alapon – a fenntartható fejlődésbe, akár saját jövőbeli potenciális veszteségük mérséklését szem előtt tartva. A becslések szerint, ha sikerül globális szinten többet tenni a környezetért, akkor le lehet lassítani a felmelegedést olyan mértékben, ami már bizalomra adhat okot a Földön élő emberek számára. És hol máshol is élhetnénk, ha nem itt?

Gaál Orsolya