A magyar közvélemény ritkán szokott olyasfajta szoros egyetértést mutatni, mint a kárpátaljai magyarság anyanyelvi oktatáshoz való jogát csorbító ukrán törvény hatására. Ezzel egyidejűleg azonban olyan hangok is megjelentek a színen, amelyek az általános vélekedésnél jóval elfogadóbbak a törvénnyel, mondván, hogy az Ukrajnában élő magyarok számára komoly problémát jelent ukrán nyelvtudásuk hiánya, ezért az új oktatási törvény akár előnyére is válhat a kárpátaljai magyar közösségnek.

kép: karpatalja.net

Való igaz, a határon túli magyarság jórésze magyar többségű városokban és falvakban él. Köszönhető ez annak, hogy az első világháborút lezáró békeszerződés következtében Magyarország színmagyar területeket is elveszített, és az ottani lakosság nem asszimilálódhatott a többséghez – hiszen ők maguk voltak a többség. Nincs ez másképp Kárpátalján sem: a magyar határhoz közeli apróbb falvak lakossága sokszor szinte teljesen magyar, és még Beregszászon is csaknem a lakosság fele vallja magát magyarnak. Ilyen körülmények között pedig valóban nem egyszerű elsajátítani az ukrán nyelvet, hiszen a piactól kezdve a postán át a sarki kiskocsmáig mindenhol értik a magyar szót. Az ukrán nyelvtudás hiánya pedig érthető okokból hátrányt jelent a munkavállalás során (és természetesen mindenféle ügyintézés során is, de ezek a hátrányok többnyire nem járnak olyan súlyú következményekkel, mint a munkanélküliség).

Éppen ezért szegről-végről érthető, ha az anyanyelvi oktatás korlátozásában a magyar kisebbség esélyét is meglátjuk arra, hogy megszerezzék a boldogulásukhoz szükséges ukrán nyelvtudást. Csakhogy egy vélt vagy akár valós előny még nem legitimál semmilyen jogsértést. Az államnyelv elsajátításának egyik módja ugyan valóban az államnyelven történő oktatás, de korántsem ez az egyetlen mód, ráadásul vannak olyanok is, amelyek nem sértik a kisebbségek alapvető jogait. Márpedig a nemzeti kisebbségeknek bizony joguk van (joguk kell, hogy legyen) az anyanyelvi oktatásra. És emellett ahhoz is joguk van, hogy országuk teljes értékű állampolgáraiként tevékenykedhessenek, vagyis a többségi nyelvet is elsajátíthassák.

A Felvidéken éppen az okozza a gondot, hogy sok magyar szülő eleve szlovák tannyelvű iskolát választ a gyereke számára, sőt nem kevesen vannak azok, akik otthon sem beszélnek a gyerekkel magyarul. Holott kutatások bizonyítják, hogy

a későbbi sikereket és előmenetelt nem az anyanyelvi oktatás hiánya vagy korlátozása segíti elő, hanem az, ha a multikulturális közegben élő gyerek megtanul a multikulturális közegben létezni.

És ez adott esetben két-három nyelv és kultúra ismeretét is jelentheti.

Ha az ukrán nyelvet a kárpátaljai magyarok nagy hányada nem tanulja meg iskolás évei végére, annak egyetlen oka lehet: a megfelelő nyelvoktatás hiánya. Ez természetesen nemcsak Ukrajnában jelent problémát: a túlnyomóan magyarlakta településeken élő határon túli magyaroknak nemcsak anyanyelve, de környezeti nyelve is a magyar, és a hivatalos államnyelvvel többnyire csak heti kétszer-háromszor, az iskolai nyelvoktatás során találkoznak. Azt hiszem, Magyarországon is sokan vagyunk, akik egyáltalán nem beszéljük jól az iskolában éveken át tanult egyik vagy másik nyelvet. Talán azt sem nehéz elképzelni, hogy egy szinte teljes egészében magyarok által lakott faluban felnövekvő határon túli magyar gyerek számára a szlovák, ukrán, román vagy szerb nyelv éppen annyira idegen, mint számunkra az angol, a német vagy a francia. Tizenkét év alatt persze a nulláról indulva is meg lehet tanulni egy idegen nyelvet, csakhogy ehhez megfelelő színvonalú nyelvoktatásra van szükség.

Ennek hiányáért pedig nem a kárpátaljai magyarokat kell büntetni a magyar nyelven való tanulás korlátozásával, hanem egészen egyszerűen lehetőséget kell adni nekik arra, hogy az államnyelvet is elsajátíthassák. Ezt pedig az államnak volna illendő garantálnia. Ha mégsem teszi, a kisebbségi közösség a saját jól felfogott érdekében fektethet erőforrásokat a többségi nyelvoktatásba. Példa erre a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács ingyenes intenzív szerb nyelvi tanfolyama. Ott

felismerték, hogy az iskolai nyelvoktatás sokszor meglehőtsen alacsony színvonala gyakran arra ösztönzi a fiatalokat, hogy magyarországi egyetemen tanuljanak tovább, illetve itt vállaljanak munkát. Ez pedig senkinek nem áll érdekében.

A határon túli magyar fiataloknak érdemes megfelelő szinten elsajátítaniuk az országuk hivatalos nyelvét, ezzel is növelve saját munkaerő-piaci értéküket és a határon túli magyar közösségek gazdasági erejét.

Ez azonban csak az egyik tényező, aminek érdekében továbbra sem szabad a kárpátaljai magyarokat megfosztani attól a jogától, hogy anyanyelvi oktatásban részesüljenek. Nemcsak azért, mert ez elősegíti a kulturális értékek továbbörökítődését, és így a kárpátaljai magyarság hosszú távú fennmaradását, hanem azért is, mert az anyanyelven megszerzett tudás maradandóbb és éppen ezért könnyebben hasznosítható, mint az idegen nyelven elsajátított ismeretek.

Anyanyelvi oktatásra tehát éppúgy szükség van, mint az államnyelv ismeretére. Ezt a kettőt összekeverni, legfőképpen pedig az egyiket a másik korlátjává tenni, nemcsak értelmetlen, de káros is.  A határon túli magyaroknak joguk van ahhoz is, hogy magyarul tanuljanak minden tantárgyat, és ahhoz is, hogy mire tanulmányaik végére érnek, megfelelő szinten értsék és beszéljék országuk államnyelvét is.

Gruik Zsuzsa
A szerző vajdasági magyar és szociális munkás.