Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A bérplafonos népszavazás nem számolja fel varázsütésre a korrupciót, de legalább elmondhatjuk, milyen országot akarunk

Ez a cikk több mint 6 éves.

Nagyjából egy hónapja indította útjára Vágó Gábor azt az aláírásgyűjtést, amelynek célja, hogy népszavazáson dönthessünk az állami cégek vezetői béreinek maximalizálásáról. A kezdeményezéshez csatlakozott az MSZP, az LMP, az Együtt és a Párbeszéd, emellett szakszervezetek és civil szervezetek is beszálltak az aláírásgyűjtésbe. A népszavazási kezdeményezés kapcsán nagyon érdekes vita alakult ki arról, mire is lenne jó egy ilyen, az állami cégek vezetőit érintő bérplafon. Bár a vita elméleti szinten tényleg izgalmas, az érvek ütköztetése közepette könnyen szem elől téveszthetjük a kezdeményezés tétjeit , ami nem lenne jó.

17960654_6852711116d4117970f2b6f06d36ddf6_wm.jpg

(Fotó: Bődey János / Index)

„Egyetért-e Ön azzal, hogy köztulajdonban álló gazdasági társasággal foglalkoztatási jogviszonyban álló személy onnan származó éves jövedelme a köztársasági elnök tiszteletdíjának éves összegét ne haladhassa meg?” – így hangzik az a kérdés, amely átment a Nemzeti Választási Bizottság szigorú szűrőjén, és amelyből akkor lehet népszavazási kérdés, ha a kezdeményezőknek sikerül november 21-ig összegyűjteni 200 ezer aláírást országszerte. (Az első hónap után a számok nem túl bíztatók, de a pártok egy része még ezutánra ígéri a rakéták begyújtását.)

Vágó nyilatkozataiból két fontos tét rajzolódik ki. Egyrészt a népszavazás alkalmat adna, hogy a magyar társadalom megálljt parancsoljon a haveri alapon kinevezett állami cégvezetők pofátlan fizetéseinek. Másrészt pedig alkalmas lehet az állami szektorban tapasztalható óriási bérkülönbségek csökkentésére. Ha ugyanis a cégvezetők fizetését a köztársasági elnök fizetéséhez kötnénk, utána már nem növelhetnénk ezeket a fizetéseket anélkül, hogy a közigazgatásban dolgozó összes ember bérét emelnénk. Méghozzá azért, mert a köztársasági elnök bére a közigazgatási bérek alapján kerül kiszámolásra, így egy elem megváltoztatása csak az összes többi megváltoztatásával együtt lenne lehetséges.

Más szóval, a Vágó-féle népszavazás nemcsak arra lenne jó, hogy a magyar társadalom beintsen a kormánynak, de egy valós problémára, az állami szférán belüli óriási bérszakadékokat  is enyhíthetné: gondoljunk csak egy postás vagy vasúti alkalmazott és a Magyar Posta vagy a MÁV-vezetők bérei közötti óriási különbségekre.

A népszavazással kapcsolatos legérdekesebb ellenérvek a Momentumtól érkeztek. A párt már korábban bejelentette, hogy ők nem csatlakoznak az aláírásgyűjtési kampányhoz, és azóta több alkalommal is kifejtették fenntartásaikat, legutóbb a Magyar Nemzetben Fekete-Győr András pártelnök írt erről publicisztikát.

A Momentum álláspontja két központi érvre vezethető vissza. Az egyik szerint egy ilyen bérplafon nem oldaná meg a baráti kinevezések, nepotizmus és korrupció problémáit, hiszen a hatalom képes azt különböző kerülőutakon (új pozíciók létrehozása, pozícióhalmozás, bónuszok stb.) kikerülni. És így továbbra is garantálni, hogy a hatalom kegyeltjei bőségesen megtömött zsebekkel térjenek haza. A másik érv szerint az állami szektorban csak akkor lesz szakértelem-alapú, nem korrupt vezetés, ha a piaci szférával versenyképes béreket adunk a vezetőknek. Vagyis ha az állami szektort nem fogják a jó szakemberek elhagyni a nagyobb piaci fizetések reményében.

Mindkét érv megállja a helyét, bár Fekete-Győr azon utalása, hogy a magyar államigazgatás vezetői béreinek a londoni nagyvállalatok vezetői béreivel kellene felvenniük a versenyt, picit vadnak tűnik, és egy „globális bérunió a gazdagoknak” típusú javaslatot lehetne kiolvasni belőle. (Ami lássuk be, már most is megfigyelhető tendencia, a kelet-európai felsővezetők és menedzserek bére már most is gyorsabban közeledik a nyugati kollégáikéhoz, mint amilyen ütemben a dolgozói bérek felzárkóznak.)

Ahogy azt már korábban megírtuk, a felsővezetők, menedzserek szintjén nincs kimutatható kapcsolat a bér nagysága és az egyes vezető határtermelékenysége között, magyarán az, hogy egy vezető 4 millió helyett 8 milliót visz haza havonta, nem fogja növelni az adott vezető teljesítményét. Így hamis az az érv, mely szerint az alacsonyabb vezetői fizetés rosszabb minőségű munkát, kevesebb szakértelmet von szükségszerűen maga után. (Tegyük hozzá, egy állami vezetői fizetés még bérplafon esetén sem éhbért/átlagbért jelentene, ellenkezőleg, és az állami szektornak pedig vannak olyan előnyei – például biztonság, kiszámíthatóság –, amik a versenyszférából hiányoznak, még ha a menedzserek fizetései ott magasabbak is.)

De mindezektől függetlenül, igaza van a Momentumnak, amikor azt mondja, hogy a bérplafon nem jelent megoldást az állami korrupcióra. A pofátlanul magas fizetések nem okai, csak következményei, tünetei a korrupciónak, a tüneti kezeléssel azonban a betegség okai nem felszámolhatók.

Abban is igaza van a Momentumnak, hogy ha minőségi vezetőket akarunk az állami vállalatok élén, akkor nem fukarkodhatunk. Az már egy másik kérdés, hogy a jelenlegi kontraszelekciónak, a nem megfelelő emberek helyzetbe hozásának vajon az az oka, hogy nem versenyképesek a fizetések? Az én benyomásom az, hogy nem, és ebben az esetben a versenyképes fizetés még nem garanciája annak, hogy a megfelelő emberek kerülnek a megfelelő helyekre. Vagyis adhatunk londoni fizetéseket, attól még nem biztos, hogy nem kontraszelektált pártkatonák kerülnek a MÁV élére.

De ha így áll a helyzet, és kicsit mindenkinek igaza van ebben a vitában, akkor mégis mi értelme van támogatni ezt a népszavazási kezdeményezést, mi értelme van aláírni, és ha összegyűlik a 200 ezer aláírás, mi értelme van elmenni népszavazni?

És itt jön be az, hogy az eddig vázlatosan összefoglalt érvütköztetés, bármennyire izgalmas is, elterelheti a figyelmünket a valódi tétekről.

Vágó Gábor egy pillanatig sem állította, hogy a mostani népszavazásával varázsütésre megoldaná a korrupció, a nepotizmus, a közszférán belüli kontraszelekció kérdését. Ezek olyan rendszerszintű problémák, amelyek kezelése hosszú éveket, évtizedeket fog felvenni, ha majd lesz rá politikai akarat. De addig is van itt egy helyzet, mégpedig az, hogy rosszul teljesítő, de egészséges pártbekötéssel rendelkező állami cégvezetők óriási összegeket visznek haza a közpénzből. És ez a népszavazás lehetőséget ad arra, hogy ezeket kicsit megvágjuk.

Ha csak ennyi lenne a tét, már akkor is megérné.

Emellett pedig az is van, hogy egy politikai közösségnek igen is joga van kinyilvánítani, hogy mekkora bérkülönbségeket, mekkora egyenlőtlenségeket tart elfogadhatónak. Vannak jól működő társadalmak, ahol ezeket az egyenlőtlenségeket alacsonyan tartják (pl. a skandináv államok, Ausztria, Szlovénia) és vannak olyan jól működő államok is, ahol nem. Meg persze rosszul működő államokat is találunk mindkét kategóriában. De az egy közös döntés, hogy mi az a szint, ahonnan egy fizetés pofátlanul magas.

Ha egy postás 100 ezer forint körül keres havonta, a Magyar Posta vezérigazgatója pedig 5 milliót, akkor utóbbit pofátlanul nagynak tartjuk, vagy megengedhető különbségnek? Szerintem pofátlanul nagy, és valószínűleg a magyar társadalom többségének igazságérzetét is sérti. A népszavazás kiváló alkalom lehet ennek kifejezésére.

Emellett pedig azt is kifejezésre juttathatjuk általa, hogy nemcsak a vezetők fizetése pofátlan, de a dolgozóké is: pofátlanul alacsony. Ez utóbbiban pedig a kezdeményező, Vágó Gábor, a Momentum és mindenki más is egyetért ebben az országban.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Ez a cikk a ti támogatásotokból készült el.

A Mérce cikkeit ingyen olvashatjátok, de nem ingyen készülnek, hanem a ti támogatásotokból és a mi munkánkból! A Mércét nem támogatják pártok, oligarchák, hanem 100%-ban az olvasók hozzájárulásából működik, ez biztosítja a függetlenségünket, és pont ezért csak akkor maradhatunk fenn, ha te is beszállsz!

Kattints és támogasd a Mércét rendszeres havi 2000, 5000 vagy 10 000 forinttal, hogy tovább működhessen és még jobb lehessen!

Támogass minket egyszerűen bankkártyával:

Támogatom!

Más támogatási lehetőségekért és több infóért kattints ide.

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.