Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Radikális, de mégis koalícióképes baloldal – a Die Linke a német választások előtt  

Ez a cikk több mint 6 éves.

Az európai baloldal jónéhány éve tartó válságában választások idején egyre kíváncsibban figyeljük, tudnak-e sikeres alternatívákat felmutatni a baloldali pártok a konzervatív, neoliberális választási programokkal szemben. Noha Németországban a konzervatív CDU kormányzása szinte biztos, a baloldalon várható némi átalakulás. Ezen folyamatok során a 10 százalékos támogatással bíró Die Linke (A Bal) is igyekszik a legjobb pozíciót megcsípni.

dlinke.jpg

kép: Die Linke Flickr

Németországban szeptember 24-én szövetségi választásokat tartanak. Az olyan politikai-stratégiai kérdések mellett, mint hogy kik lesznek Angela Merkel és a konzervatív CDU (Christlich Demokratische Union – Kereszténydemokrata Unió) koalíciós partnerei, vajon a Martin Schultz vezette SPD (Sozialdemokratische Partei Deutschlands – Németország Szociáldemokrata Pártja) milyen eredményt ér el, hány szavazattal jut be, fennállása óta először, a parlamentbe a szélsőjobboldali AfD (Alternative für Deutschland – Alternatíva Németországért), a kisebb pártokkal, például az évek óta stabilan 10 százalékos népszerűséggel bíró Die Linkével (A Bal) is érdemes foglalkozni. Milyen témákkal kampányol az idén 10 éve alapított radikális baloldali párt és kik szavaznak rá? Van-e esélye, hogy másokkal koalícióban kormányra kerüljön?

A párt 2007-ben, a PDS (Partei des Demokratischen Sozialismus – a Demokratikus Szocializmus Pártja) és WASG (Wahlalternative Arbeit und soziale Gerechtigkeit – Választási Alternatíva: Munka és Szociális Igazságosság) nevű pártok fúziójaként, az akkoriban a szocialista pártból éppen kiábránduló szakszervezetek támogatásával alakult – tagságában és választói között pedig egyszerre megtaláljuk az NDK iránt nosztalgiát érző kelet-németeket, és a harmadik utas szociáldemokráciából kiábrándult nyugatiakat.

A 2009-es soron következő szövetségi választáson 5,1 millió leadott szavazattal a választáson résztvevők 11,9 százalékának támogatását szerezte meg, ezt a támogatottságot többé-kevésbé azóta is tartja. Marion Candeias, a párthoz köthető Rosa Luxemburg Alapítvány elemzője szerint a párt megalakulásakor olyan politikai rést töltött be, amire már régóta nagy igény mutatkozott a német társadalomban.

A Linke megalakulása óta nyíltan az SPD radikális alternatívája kíván lenni a politikai baloldalon. Bernd Riexinger, a párt társelnöke a párt főbb kampánytémáiként pár hónappal ezelőtt is a munkavállalók, különösen az egészségügyi és szociális szektorban dolgozók védelmét, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését, illetve a megfizethető lakhatás biztosítását nevezte meg.    

Putyint megérteni, de nem elfogadni

A Linke néhány hónapja nyilvánosságra hozott választási programja is radikális szociálpolitikai intézkedéseket hirdet a fent említett kérdéskörökben. Egyebek mellett a jelenlegi kormány nemrégiben tett minimálbér-emelésére is ráígérnek: a jelenlegi bruttó 8,84 euró helyett 12 eurós óradíjat tartanak elfogadhatónak. Ezeken felül a munkavállalók határozatlan idejű szerződéséért, élhető nyugdíjakért, megfizethető lakbérekért, mindenki számára elérhető minőségi oktatásért, Németország fegyverkereskedelmi és katonai tevékenységének beszüntetéséért kampányolnak.

Pacifista kommunikációjukkal párhuzamosan korábban terjengtek pletykák a Linke Putyin felé való közeledéséről is. Gregor Gysi, a Linke korábbi frakcióvezetője egy 2015-ös, a Kettős Mércén megjelent interjúban visszautasította a feltételezést, miszerint putyinista párt lennének, de hozzátette: „Európa nem lehet Oroszország nélkül biztonságos hely. De Oroszország ellenében sem. Mi egy olyan párt vagyunk, amely a nyugat rengeteg hibáját is nevén nevezi.” Arról nem is beszélve, hogy a párt szavazói a Kreml-propagandájának, azaz a Sputnik és az RT csatornáknak egyik fő célközönsége az AfD mellett – a helyzet árnyalásaképp viszont azt is meg kell jegyezni, hogy Németországban szinte minden pártban vannak csoportok, amelyek azt mondják, megértőbbnek kell lenni Putyinnal, és ebben nem csak az opportunizmus, hanem a második világháborús bűntudat, és a hetvenes évekbeli Ostpolitik, azaz a kelet felé nyitás hagyománya is közrejátszik.

A párt egyik legfontosabb politikai sikere, hogy 2014 óta a Linke képviselője, Bodo Ramelow Türingia tartomány miniszterelnöke.

A párt jelenleg 16-ból tíz tartományi parlamentben képviselteti magát köztük mind a hat egykori NDK-s tartományban. Tavaly óta pedig nem csak Türingia, de a Szocialista Párttal és a Zöldekkel karöltve Berlin és Brandenburg helyi kormányának is tagja.  

Kormányközelben?

Hogy az egy hónap múlva esedékes szövetségi választásokat követően mely pártokkal volnának hajlandóak koalícióra lépni, arról a párt júniusi hannoveri kongresszusán elhangzott beszédekből lehet többek között következtetni. Sahra Wagenknecht, a Linke egyik vezető politikusa azt mondta, ha találnának egy Jeremy Corbynhoz hasonló politikust, azt a Linke párttagsága vélhetően azonnal miniszterelnök-jelöltnek választaná. „Jelenleg azonban nem áll módunkban Martin Schultzból Jeremy Corbynt faragni” – tette hozzá némi iróniával. Azt is elmondta azonban, hogy szerinte a rossz kormánykoalíciónál egy erős ellenzéki pozíció előnyösebb politikailag.

Katja Kipping és Bernd Riexinger társelnökök egybehangzóan arra utaltak beszédeik során, hogy a Linkének nem szükséges saját magát ellenzéki szerepbe szorítania, illetve hogy Angela Merkel és pártja leváltható. Hogy utóbbi állításukat milyen adatokra alapozzák, nem tudni,

a jelenlegi felmérések ugyanis az SPD, Linke és Zöldekből álló koalíciónak mindössze 41 százaléknyi parlamenti helyet jósolnak, ami kormányalakításhoz nem elégséges. A Linke támogatottsága a korábbi választások óta szinte töretlenül 10 százalék körül áll.

Gregor Gysi, korábbi frakcióvezető pár nappal ezelőtt úgy nyilatkozott, ha a Linke kormányzó pozícióba akar kerülni, politikai engedményeket szükséges tennie az SPD-vel és a Zöldekkel szemben. Amennyiben ez megtörténik, szinte biztos, hogy radikális külpolitikai álláspontjából fog engedni. Sahra Wagenknecht is készségesnek mutatkozik egy úgynevezett vörös-vörös-zöld koalíció létrehozására a választásokat követően. A legutóbbi Saar-vidéki tartományi választáson az SPD jelöltje Martin Schultz is egyértelműen nyitottnak mutatkozott a baloldallal és a zöldekkel való együttműködésre, amellyel egyesek szerint számos SPD szavazót ijesztett el.

Nyugdíjasok vagy hipszterek?

Politikai programjuk és stratégiájuk mellett az is érdekes, vajon kik alkotják a Linke szavazóbázisát jelenleg. A Morgenpost infógrafikája, amely 1990 óta összesíti többek között régió, jövedelem, vallásosság és életkor szerint a németországi pártok szavazótáborait, remekül megmutatja, hogy a Linke alapvetően a volt NDK tartományaiban élők szavazatára számíthat. Nem véletlen, hogy a párt retorikájában a mai napig hangsúlyos elem a kelet-németországi tartományok gazdasági lemaradottsága a nyugati tartományokhoz képest. A Morgenpost összesítése szerint a Linke szavazói rendelkeznek a legalacsonyabb havi bruttó jövedelemmel, körükben legmagasabb a munkanélküliség, a magukat vallásosnak vallók aránya viszont a legalacsonyabb a többi párt szavazótáborához képest.

Egy érdekes kérdés, hogy vajon a városi hipszter fiatalok, vagy az idős munkásosztály alkotják-e inkább a Linke szavazóbázisának magját. Míg a berlini Morgenpost szerint a többi párthoz képest a Linke szavazóinak átlagéletkora a legmagasabb, a DIW társadalomkutató intézet elemzésében azt is hozzáteszi, a 29 évnél fiatalabb szavazók aránya szintén a Linke esetén a legmagasabb. Matthias Höhn, a Linke párttitkára azt nyilatkozta, az elmúlt fél évben 3500 új taggal bővült a szervezetük, akiknek kétharmada 35 éves vagy annál fiatalabb.

A kiábrándultak pártja

A fenti tanulmány azonban nem csak az alapvető demográfiai változókra tér ki, hanem különböző politikai-kulturális kérdésekre adott válaszok eredményeit is elemzi. Így azt is megtudhatjuk, a Linke szavazói a legpesszimistábbak mindenki közül: 70 százalékuk szerint a világon alapvetően rossz irányba mennek a dolgok, míg ez az arány a német lakosság egészében mindössze 58 százalék. Az átlagnál jóval kevésbé vannak megelégedve életszínvonalukkal, valamint kifejezetten rossz véleménnyel vannak a jelenlegi politikusokról, érzésük szerint senki nem képviseli az érdekeiket a Bundestagban.

15985901.jpeg

A párt társelnökei, Katja Kipping és Bernd Riexinger, kép: TAZ.de

A Linke szavazók több mint fele szerint az Egyesült Államok jelenti a legnagyobb fenyegetést a világbékére. A politikai témák közül számukra a szociális biztonság, a nyugdíjak, az egészségügy és az oktatás a legfontosabbak, míg a külpolitikai kérdések egyáltalán nem bírnak kiemelt jelentőséggel. Érdekes – és talán a várakozásnak némileg ellentmond – hogy a Linke szavazói a menekültkérdést szintén csak közepesen fontosnak jelölték meg a kérdőív kitöltése során.

A párt szavazói a Linke iránt kifejezetten elkötelezettnek mondhatóak, ez abból is kiderül, hogy a jobboldali és konzervatív szavazók véleményével szinte soha nem tudnak egyetérteni, illetve hogy a Linke szavazói közül sokan nyilatkoztak úgy, más pártok szavazóinak véleménye könnyen feldühíti őket.

Miért érdekes ez nekünk?

Hogy nekünk, magyaroknak miért érdemes a németországi választások kimenetelét figyelemmel követnünk, milyen politikai relevanciája van annak, ki kormányoz az Európai Unió gazdaságilag legerősebb tagállamában, talán nem szükséges a Kettős Mérce olvasóinak a szájába rágni. Az mindenesetre a politikai kultúrák közötti jelentős különbséget mutatja, hogy míg itthon a jelenlegi választási rendszer adottságainak ellenére a legtöbb ellenzéki párt nem mutat hajlandóságot választási vagy politikai szövetség irányába, addig a német baloldali kis pártok ennél jóval felelősségteljesebben alakítják ki politikai stratégiájukat és nyitottabbak a más pártokkal való együttműködésre, ha azzal ők is jól járhatnak. Hogy a magyar baloldali ellenzék mikor jut el erre a szintre, nem tudom. Addig meg kell elégednünk a lassan féltucatnyi néhány százalékos népszerűséggel bíró miniszterelnök-jelölttel és a kissé arrogáns újonnan szerveződőkkel.  

Farkas Eszter, politológus

Ez a cikk a ti támogatásotokból készült el.

A Mérce cikkeit ingyen olvashatjátok, de nem ingyen készülnek, hanem a ti támogatásotokból és a mi munkánkból! A Mércét nem támogatják pártok, oligarchák, hanem 100%-ban az olvasók hozzájárulásából működik, ez biztosítja a függetlenségünket, és pont ezért csak akkor maradhatunk fenn, ha te is beszállsz!

Kattints és támogasd a Mércét rendszeres havi 2000, 5000 vagy 10 000 forinttal, hogy tovább működhessen és még jobb lehessen!

Támogass minket egyszerűen bankkártyával:

Támogatom!

Más támogatási lehetőségekért és több infóért kattints ide.

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.