A kormányzat az elmúlt két hétben úgy plakátolta ki Soros György arcképével a várost, és az országot, hogy tényleg nem lehet az utcán úgy végigmenni, hogy ne fusson ebbe bele valaki. A diskurzus a plakátokról jelenleg ott tart, hogy az izraeli nagykövet előbb tiltakozott a plakátok antiszemita volta miatt, majd a kormánya visszavonta a tiltakozását. Pedig nem erről kéne beszélni. Ez a plakát nem antiszemita, habár használja az antiszemitizmust mint reflexet, hanem egyszerűen gyűlöletkeltő, és célpontja nem a magyar zsidóság, hanem mindenki, aki nem ért egyet a kormánnyal.

Az elmúlt hétre gyakorlatilag a Soros-plakátok körüli diskurzus egy a 2000-es évek elejét idéző antiszemitizmus-vitává változott. Mindenki érzékenysége és belelátó-képessége szerint mérlegeli, hogy antiszemita-e ez a plakát. Szerintem nem az, nem a zsidóságot támadja, sem önmagában, sem kiterjedtebb hatásában. De annyiban igaza van az antiszemitázóknak, hogy használja a zsidógyűlöletet mint hatásmechanizmust.

Viszont mindenkinek igaza van, aki problémásnak látja a plakátot, hiszen az a gyűlöletre épít. Kevés undorítóbb dolgot tud elképzelni az ember annál, amikor a hatalom (hiszen a Fidesz ma maga a hatalom Magyarországon) az általa kreált ellenség képével tűzdeli tele a várost, azt üvöltve: gyűlöld! Függetlenül az antiszemitizmustól, ez egy olyan helyzet, ami ellen zsidó és nem zsidó szervezeteknek és egyéneknek fel kéne szólalniuk – akkor is, ha Soros György, teszem azt, piréz lenne.

Már csak azért is, mert ez a plakátkampány tágabb kontextusban egy olyan kampány része, amely minden, a kormánnyal egyet nem értő embert, szervezetet, újságot, pártot támad. Ugyanis a plakátkampány mellett a kormánypárti médiatermékek és megmondóemberek ezerrel harsogják mindenkire, aki a kormánynak kényelmetlen dolgot mond vagy tesz, hogy ők Soros szolgái és ezért az ellenük való fellépés a haza védelme.

Egy olyan gyűlölethullám elszabadításának része, sőt – félve mondom – még csak előkészülete ez a Soros György elleni plakátkampány, amelyre jó érzésű embernek még akkor is nemet kell mondania, ha mondjuk a migráció vagy más kérdésben a kormánnyal ért egyet. Mert az ilyen gyűlölet árt, megmérgezi a szíveket, ellehetetleníti a normális közéleti diskurzust, az ország valós problémáit elfedi. Ettől a gondjaink, bajaink megoldása nem közelebb, hanem távolabb kerül. Tehát rossz az országnak.

És pontosan ezért is lehet rossz ennek a plakátnak az antiszemitizmus-keretben való értelmezése. Nem csupán azért, mert úgy néz ki, mintha kizárólag a zsidó közösség ügye lenne a plakátkampány elleni fellépés – ezt a kontextust próbálja Orbán is megteremteni, amikor csak a Mazsihisz elnökének válaszol a plakátkampány kapcsán, és ahogy válaszol neki, mintha a zsidó közösséggel állnának vitában. Hanem azért is rossz, mert a kampány hatásmechanizmusairól egyszerűen nem beszélünk, nem próbáljuk megérteni, így nem is tudunk cselekedni ellene, és az emberek immunitása sem alakul ki azáltal, hogy tudják, hogyan hat rájuk a plakát.

Ez a plakátkampány nem antiszemitizmus kérdése, hanem racionalitás, emberség és hazaszeretett kérdése. Nem pakolunk ki egy embert ellenségként az utcára (meg megtaposni a villamos padlójára), és a velünk egyet nem értő honfitársainkat nem jelöljük meg hazaárulóként. Az országot jó irányba kormányozni akaró kormány egyszerűen nem kelt ennyire durván, szakszerűen gyűlöletet, mert az csak és kizárólag rossz irányba vezethet.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!