A Pride minden évben egy kicsit elszakadást jelent a valóságtól. Már évek óta azt veszem észre magamon, hogy a Pride után kicsit furcsa visszaérkezni Orbán Viktor Magyarországába. Ezrekkel megyünk együtt, nem bánt senki senkit, nincs rajtunk az elnyomás terhe, a kiközösítettség-érzés, hogy a saját hazánkban nem tisztelnek minket, és iszonyatos sűrűséggel van ott a levegőben az érzés, hogy emberek itt és most pár órára saját maguk lehetnek.

Éppen ezért engem nem zavart soha a kordon, mert valahogy ez az egész olyan idegen attól a valóságtól, amiben nap mint nap élünk. Nem volt lényeges az elzártság, mert egyébként is külön világ volt. Legalábbis én úgy érzem. És nem a buzik miatt idegen, hanem pontosan azért, mert nem nagyon számít, ki a buzi a tömegben. Ennek, és még számos olyan kérdésnek, ami a mindennapokat megterheli, ezen a helyen, ebben a pár órában egyszerűen nincs tétje.

De sokkal jobb volt így, kordonok nélkül (még ha nem is teljesen, erről később). Egész egyszerűen még az Orbán Viktorral terhelt valóságban is nevetséges, hogy 50-60 ellentüntető miatt ezreket zárnak el a Pride-tól, akik kívülről nézhetik ezt az egészet. És igen, van politikai jelentősége annak, hogy mintha az állatkertben lennénk, amikor „a kordon mögé zárva vonulnak a buzik”.

De ma semmivé foszlott a rendőrség állítása, hogy a kordonokra szükség van. Méghozzá egy taktikusan, politikusan, szépen megtervezett akciósorozat végén, amit a Pride szervező csapata véghezvitt, a több száz menetkísérővel együtt. Ebben több év nagyon kitartó, stratégikus munka volt. És rég láttunk olyat, hogy egy politikai akciótervet ilyen szépen végrehajtott volna egy politikai szereplő, amely nem a Fidesz vagy a kormány.

Ma bebizonyosodott, nincs szükség kordonokra. Pedig az elmúlt évekhez képest jelentősen nagyobb erővel, 50-100 részben militáns, szervezett szélsőjobboldali ellentüntetővel volt jelen a szélsőjobb, méghozzá pont azon a ponton, ahol már nem volt kordon, a Lánchídon. A rendőrség pedig ezt profin kezelte. Megoldotta kordonok nélkül. A 2017-es Budapest Pride kordonok és balhé nélkül ment végig.

Nem volt kordon, volt ellentüntetés, méghozzá erősebb mint az elmúlt években, és nem történt semmi probléma? Kérdéses még, hogy szükség van-e kordonra?

A 2007-es és 2008-as szörnyű szélsőjobboldali támadások után a magyar LMBTQ mozgalom és az őket segítő civilek 2017-re visszajutottak oda, hogy nincs szükség kordonra, mert ők vannak többen, mi vagyunk többen. Közben az évek alatt a menet sokszorosára nőtt: több mint tízezren, talán 20 ezren vonultak ma végig a Pride-on, és százan ellentüntettek. Kiket kell akkor kordonok közé zárni? A tízezreket, vagy a százakat? Még rendőrszakmai szempontból is egyértelmű a válasz.

Persze az elmúlt évtized első kordon nélküli Pride-ján akadtak hiányosságok. A rendőrök nem akarták beengedni az út szélén bámészkodó, érkező embereket, néhol a menetkísérők, segítettek ezen, de voltak, akik idén sem jutottak be. Ezt még meg kell oldani, hogy valósággá válhasson a szabad, kordon nélküli Pride.

De az a tett, amit ma véghez vittek a Pride-osok, olyan tett, amely végképp megtörte, és letörte a szélsőjobboldal elmúlt 10 éves támadását a Pride ellen. Ezt a csatát egyelőre legalábbis biztosan a szabadságszerető emberek nyerték Magyarországon!