Rétvári Bencének is jó napot kívánunk. 2017 van, nyár, iszonytató meleg. Talán ez lehet az oka annak, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára eltévesztette a házszámot.

„Szemben az MSZP vezette kormányokkal, mely a bankokat tömte a szegény családok devizahiteles törlesztőrészleteivel, ez a Kormány mind a devizahiteleket, mind a gyermekéhezést felszámolta” – nagyjából ez volt a lényegi mondanivalója Rétvárinak, amikor arról kérdezték, rendben lévőnek találja-e, hogy Hegedűs Zsuzsa szerint jelentősen sikerült visszaszorítaniuk a gyermekéhezést Magyarországon.

(Fotó: MTI / Kovács Tamás)

Tekintsünk el attól, hogy 2017 van, és 7 évnyi kormányzás után Rétvári még mindig az „elmúlt nyolc éven” pörög. Ez már unalmas.

Vegyük inkább azt az orbitális túltolást, amit devizahitel- és gyermekéhezés-ügyben mutat be az államtitkár.

Kezdjük az előbbivel. 2017 van és nyár, Rétvári tehát talán már elfelejtette, hogy pont idén januárban (oké, akkor még tél volt) indult el újabb 5 per az Európai Bíróságon, amelyek kizárólag a magyar devizakárosultak ügyeit igyekeznek tisztázni. Vagyis azért olyan nagyon csak nem szűnt meg ez a probléma…

Igaz, Rétvári nem is ezt mondta, hanem azt, hogy a magyar kormány felszámolta a devizahiteleket. Valójában ebben a formában ez sem igaz, hisz az anyag nem veszett el, csak átalakult: a magyar kormány olyan csodafegyverekkel indult a devizahitelesek megsegítésére, mint például a magáncsőd. Ami teljes és totális kudarc volt, alig valaki élt vele, miközben tavaly is emelkedett a hiteltartozások miatt kilakoltatottak száma, idén pedig még rosszabb évre számíthatnak a „rossz adósok”, vagyis várhatóan 2017 őszén még a 2016-osnál is többen fogják elveszíteni tartozás miatt az otthonukat.

Ráadásul tavaly ősszel még attól volt hangos a sajtó, hogy mindannyian jobban jártunk volna, ha a devizahiteles mentőcsomag helyett az EU szabályait alkalmazza a kormány, annál is inkább, mert a magyar devizahiteles-törvények sértik az uniós szabályokat, ugyanis nem kifejezetten a fogyasztók érdekeit védik, hanem éppen hogy korlátozzák az adósokat jogaik érvényesítésében. Maradjunk tehát annyiban, hogy a devizahiteleket nem számolta fel a kormány, csak áttranszformálta egy másik problémává – olyanná, amivel az állampolgároknak kell megküzdeniük, saját erejükből. Ha tudnak.

Forduljunk is rá a gyermekéhezésre. Erről nem is olyan régen hosszasan értekeztünk Hegedűs Zsuzsa kapcsán, aki tényleg minden létező fórumon hangoztatja, hogy a nem is olyan drámai gyermekéhezést sikeresen szorítják vissza a kormány intézkedései. Olyan botorságot azonban még Hegedűs se mondott, hogy rendszerszinten felszámolták a gyermekéhezést („mert ha kell, lopnak”) – ilyet még a legfejlettebb, tőlünk fényévekre tartó, gazdaságilag szárnyaló országokban sem mer felelőssége teljes tudatában kijelenteni egyetlen politikus sem.

Érdekes dolog ez, és jusson eszünkbe: még mindig 2017 nyara van. Nyár, tehát nincs iskola, nincs bölcsőde és óvoda sem, ilyenkor derül csak igazán ki, hogy mennyire segíti a kormány az éhező gyerekeket. Rétvári emlékeztetett is rá: 620 ezer gyerek kap ingyenes vagy kedvezményes étkeztetést a bölcsődétől a középiskoláig, erre a nyári szünetben 6,67 milliárd forintot szánnak. Ami két és fél hónapnyi szünettel számolva azt jelenti, hogy kb. 150 forint jut átlagosan minden gyerek napi étkeztetésére. Jól lakik mindenki?

Na de félretéve a matekot: a nyár valóban sokak számára kritikus időszak. Mivel azt a települési önkormányzatok „tudományosan” meghúzott vonalak mentén döntik el, ki jogosult ingyenes vagy kedvezményes étkeztetésre, és bizony sokan az ilyen-olyan pótlékok miatt (amiket éppen rászorultságuk okán kapnak), „véletlenül” jellemzően pár száz forinttal a meghúzott határ fölé esnek, így hiába szorulnának segítségre, valahogy pont kiszorulnak belőle. Nyáron tehát rengetegen kiesnek a támogatott étkeztetési körből – és itt derül ki igazán, hogy a rendszerszintű megoldások helyett a kormány a tünetek elfedésére koncentrál.

Mi is lenne ez? Először is kéne egy hangyányi őszinteség, lelkiismeret és önkritika. Emlékezzünk rá vissza, hogyan szüntette meg a KSH (nyilván nem úri passzióból) a létminimum-számítást, és hogyan nem látunk már évek óta hitelesnek tekinthető, a kormány által is elfogadott, a valóságból építkező adatot arról, hogy hányan élnek mélyszegénységben, szegénységben, vagy az elszegényedés előtti utolsó lépcsőfokon Magyarországon.

Ha ezt látnánk, hogy a kormány valóban érdemi változásokkal (például a szociális védőháló megerősítésével, a társadalmi egyenlőtlenségek kompenzálásával, vagy akár a gyermekek rendszerszintű éhezésének tartós, megbízható és előremutató szándékú felszámolásával) próbál javítani a kialakult helyzeten, akkor rendben is lenne, hogy Rétvári Bence jövőidőben a gyermekéhezés valamikori, remélhetőleg mihamarabbi felszámolásáról beszélne.

Így viszont az egész nem más, mint egy könnyed, nyári hazugság. Olyasmi, amit csak úgy, két sorosozás és egy migránsozás közé be lehet illeszteni a sormintába, hogy legyen valami pozitív is, ne csak mindig az az ostoba gyűlölködés.

Csakhogy azzal, hogy a kormány szavak szintjén eltünteti a devizahiteleseket és az éhező gyerekeket, attól azok az emberek még élnek, léteznek, lélegeznek. Unalmas már hallgatni is, ahogy sorra jönnek ezek a semmilyen valóságtartalommal nem bíró győzelmi jelentések, miközben az ablakon kinézve bárki meggyőződhet az ellenkezőjükről. Rétvári Bence szerencséje, hogy nyár van, ilyenkor még a szokásosnál is kevesebben hallják meg a politikusok zagyvaságait. De a tény ettől még tény: ez a kormány, és az összes, papíron huszár döntéshozója érdemi munka helyett álságos kommunikációs trükkökkel igyekszik takargatni szégyenét. Azt, hogy épp azoknak nem segítenek, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá.