Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Erős és büszke? Tavaly a szlovák bérek előzték meg, most a román életszínvonal fogta be a magyart…

Ez a cikk több mint 6 éves.

Miközben több ezer plakát hirdeti országszerte, hogy Magyarország erős és büszke európai ország, az Eurostat friss jelentése másról árulkodik. Míg 1996-ban az egy főre jutó GDP tekintetében még a harmadikok, 2010-ben pedig negyedikek voltunk, most csupán nyolcadikok, az egyéni fogyasztást vizsgálva pedig a ‘96-os harmadik, a 2010-es ötödik hely után most holtversenyben a románokkal a 8. helyen állunk a keleti régió 11 tagországa közül. Csak a horvátok és a bolgárok vannak mögöttünk.

210218_tudta.jpg

2016-ban a társadalom erre figyelő részét az sokkolhatta, hogy a szlovák nettó átlagbér megelőzte a magyart. Ez a helyzet ma már odáig fajult, hogy Győrből nem csupán Ausztriába, hanem Pozsonyba is átjárnak melózni a szakképzett munkások, mert 20-40 ezer forintnak megfelelő euróval is többet vihet haza egy ott dolgozó magyar, mint itthon. Ennek oka nem csupán a kormánynak a béreket a versenyképesség miatt mesterségesen alacsonyan tartó politikája, hanem  a szlováknál nagyobb adók mértéke, amelyek a munkát terhelik. Ha lenne kormányzati szándék, ezen lehetne változtatni.

Most az Eurostat az uniós átlaghoz képest mérte meg az egy főre jutó GDP alakulását, és az úgynevezett egyéni fogyasztást, ami a szervezet szerint leginkább mutatja az életszínvonal mértékét. A két szám nem független egymástól, hiszen a fogyasztás maga is a GDP mint adatsor része (egyik legnagyobb kitevője), arányuk pedig azt mutatja meg jól, hogy a fiskális politika vagy a jólét erősítése fontosabb egy ország számára.

aaa.png

Kép forrása: Portfolio.hu

De mégis ott tartunk, hogy a lesajnált tótok leköröznek minket, és a szánalmasnak titulált románok életszínvonala is befog. Pedig érdemes megnézni, hogy ‘89-ben, vagy 1996-ban, esetleg az uniós csatlakozáskor honnan indultunk:

untitled_4n-20170616.png

Kép forrása: Portfolio.hu

A kérdés az, hogy miközben egyre durvábban torzulnak az egyenlőtlenségek Magyarországon, mikor jön végre egy kormányzat, amely nem csupán a felső 10-20 százalék számára akar jólétet teremteni? Akinek a munka nem valamiféle elvont becsületet, hanem kézzelfogható megélhetést jelent az emberek számára? Amely nem a társasági adót akarja csökkenteni a nagy cégeknek, hanem a munkára jutó járulékokat a dolgozói oldalon.

szazalek-banner-anim2.gif

Iratkozz fel hírlevelünkre:

Kövess minket Facebookon:

A magyar politikában irányváltásra van szükség, mert egyre több a szám és az adat, amely azt mutatja, nem csupán a 90-es évek második felétől szerzett viszonylagos jólét herdálódik el, hanem oda csúszunk vissza, ahova a rendszerváltás utáni kapitalizmus sokkterápiája, a gyárbezárások, a rosszul működő állami cégek privatizálása után került a társadalom nagyobbik része.

Nem azért szégyen, hogy Románia befog és Szlovákia leköröz, mert nem vagyunk erős és büszke ország a mindennapokban, hanem azért, mert egy tisztességesen melózó ember nem tud elmenni nyáron a gyerekeivel nyaralni, ha ki akarja fizetni a beiskolázást. Ez pedig nem erős és büszke országok védjegye, hanem a legszerencsétlenebbeké. Ne kelljen addig várni, ameddig a rangsorban Bulgária is elhagy minket, és utolsók leszünk a régióban.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.