2010 óta a magyar kormány 74 stratégiai partnerséget kötött, főként multinacionális vállalatokkal. A megállapodások értelmében Orbánék milliárdos adókedvezményekkel és vissza nem térítendő támogatásokkal halmozták el ezeket a cégeket, amiért cserébe új munkahelyeket reméltek. Az egyenletből igazából mindig csak a munkavállalók maradtak ki, hiszen a munkaalapú társadalomban nem számít, hogy milyen minőségű is a munkahely, csak legyen. De úgy tűnik, a Fidesznek még ez a számítása sem teljesül maradéktalanul, bármivel is halmozza el a cégeket, azok bezsebelik a támogatást, de a leépítésektől sem riadnak vissza.
(Fotó: MTI)
A Magyar Nemzet csütörtökön közölt egy összeállítást, amelyben több példát is hoznak olyan multikra, amelyekkel ugyan a kormány megkötötte a stratégiai partnerséget, cserébe mégsem új munkahelyeket teremtettek, hanem a meglévőkből is leépítettek. A listát az amerikai General Electric (GE) vezeti, amely nemrégiben jelentette be, megválik a teljes fényforrás-üzletágától. A művelet, amely ötezer alkalmazottat érint, nem biztos, hogy elbocsátásokkal jár majd – ez az új tulajdonostól függ, mindenesetre a kormány valószínűleg nem erre számított, amikor 2012-ben hárommilliárd forintos állami támogatást nyújtott a nagyvállalatnak. A Magyar Nemzet nem említi, de a GE-nek nem ez az első ilyen jellegű lépése, 2016 végén már mintegy 300 embert kirúgtak a hazai fejlesztőrészlegtől.
Tavaly szeptemberben a Jabil elektronikai ipari konszern 600 munkahely Ukrajnába történő áttelepítését jelentette be, pedig öt évvel korábban hatmilliárdos munkahely-teremtési támogatást kapott az Orbán-kormánytól. 2014-ben a szintén stratégiai partner Microsoft bezárta a tulajdonában lévő komáromi Nokia gyárat, 1800 munkást eresztve szélnek. Hasonló nagyságrendű karcsúsítást hajtott végre a Magyar Telekom is 2014-ben, pedig csak hónapokkal korábban állapodott meg a kormánnyal – ez utóbbi 80 milliárd forinttal szállt be a Telekom hálózatfejlesztésébe.
A lap által említett példákon túl persze másokat is könnyedén találni. A norvég Telenor, mellyel 2013 novemberében köttetett meg a stratégiai megállapodás, idén válik meg dolgozói kb. tíz százalékától, 100-120 embertől. Két éve a Tesco is félezer alkalmazottjától vált meg, igaz, stratégiai partnerség ide vagy oda, a külföldi áruházláncokkal elég mostohán bánik a kormány, a narancsszínű vetélytárs, azaz a CBA javára.
Az Orbán-kormány gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájának központi eleme a nagyvállalatok kedvezmények és támogatások általi idevonzása, és ennek csak egyik formája a stratégiai partnerség. Az Index számításai szerint 2010-16 között a kabinet 129 milliárd 932 millió forint közvetlen pénzbeli támogatást adott a nagyvállalatoknak. A Magyar Nemzet szerint pedig ez a szám 45 százalékkal nagyobb, mint amennyit ugyanennyi idő alatt a szocialista kabinetek költöttek ugyanerre a célra. Az Index számításai alapján egyetlen új munkahely nagyjából 6 millió forintba került a magyar államnak, a Nemzet 6,5 millióról ír. De abban mindkét lap egyetért, hogy 2014-16 között még meredekebb emelkedés történt: tavalyelőtt már 9,8, tavaly pedig 12,2 millióval jutalmazta a kormány a multikat minden egyes új munkahelyért.
Persze a munkahelyteremtés fontos és legitim célkitűzés, mi lennénk a legutolsók, akik az ellen érvelnénk, hogy az állam aktív szerepet vállaljon az új munkahelyek teremtésében.
Csakhogy nem mindegy, ezt hogyan teszi.
Az első és legfontosabb követelmény, hogy a ráfordításért cserébe ezek a munkahelyek létre is jöjjenek. De mint a fenti példákból is látszik, ez távolról sem garantált.
A másik hasonlóan fontos szempont pedig a munkahelyek minősége. Nem mindegy ugyanis, hogy a kormány úgy vonz-e ide újabb és újabb nagyvállalatokat, hogy a támogatások mellett olcsó és kiszolgáltatott munkaerőt kínál fel nekik, vagy épp ellenkezőleg, megvédi saját polgárainak munkavállalói jogait, és velük küzd a tisztességes bérekért. És sajnos, a kormány ebben a második vonatkozásban is gyengén teljesít.
A Fidesz gazdaságpolitikáját ugyanis nem csak az imént említett, multikkal szembeni nagylelkűség jellemzi, van ennek az éremnek egy másik oldala is: a munkabérek alacsony szinten tartása és a munkavállalói jogok leépítése. A két tényező együttesen óriási nyereséget ígér a cégeknek, a magyar adófizetőket azonban egyszerre két oldalról rövidíti meg.
Egyrészt a közpénzből nyújtott támogatások által, hiszen azok elköltése nem garantálja a tisztességes és biztos munkahelyeket. Másrészt pedig az alacsonyan tartott bérek, gyenge szakszervezetek, kiherélt sztrájkjog, illetve a munkavállalói jogok csökkentése (vegyük csak a legfrissebb példát: a pihenőidők megkurtításának tervezete) által. És akkor még nem is említettük az adópolitikát: a kormány idéntől felére csökkentette a nagyvállalatok társasági adóját, miközben a munkavállalókat sújtó adóterhek a legnagyobbak az EU-n belül.
Mindezek együttes eredményeként egy multinál dolgozó magyar ma sokkal rosszabb helyzetben van, mint a visegrádi régió más országainak munkásai. Csak összehasonlításképp: miközben a Volkswagennél dolgozó szlovák munkás bruttó átlagfizetése 1800 euró, addig egy szintén autóiparban dolgozó magyar átlagosan 1060 eurós bruttó bért keresett 2017 első negyedévében, a Portfolio adatai szerint.
Szlovákiában az akut munkaerőhiány tolja felfele a béreket, hiszen a cégeknek versenyezniük kell a képzett munkaerőért, itthon hasonló mértékű hiány létezik, ám valahogy mégsem sikerül ugyanazt a hatást elérni, mint Szlovákiában. Persze itthon is éledezik a szakszervezeti mozgalom, az AUDI és a Tesco dolgozói szinte úttörőnek számítanak ezen a fronton, csakhogy elég nehéz helyzetben vannak, amíg a kormány nem a dolgozók, hanem a nagytőke pártján áll.
Márpedig Orbánék nem szemérmeskednek, amikor erről a munkásellenes filozófiáról van szó. Egy lakossági fórumon nemrégiben Kövér László házelnök beszélt arról, hogy az alacsony bérek képezik a magyar gazdaság „versenyelőnyét”. Máskor persze mintha belátnák, hogy a hazai bérek csak nyomort és elvándorlást, nem versenyelőnyt jelentenek, de eddig még semmi jel nem utalt arra, hogy ezt a felismerést a gyakorlatban is alkalmaznák – ott továbbra is a kövéri vízió dívik.
Csakhogy a cikk eleji példák is jól mutatják, ez a logika nem fog működni, hiszen mindig lesznek olyan országok, akik még kedvezőbb feltételeket kínálnak a cégeknek, még kiszolgáltatottabb munkaerő és/vagy még magasabb támogatások alacsonyabb társasági adók formájában. A Jabilt sem a stratégiai partnerség, sem semmi más nem akadályozta meg abban, hogy Ukrajnába telepítsen át munkahelyeket. És a jövőben is lesznek, akik még nálunk is „jobb” ajánlatot tesznek egy-egy multinak.
A fideszes gazdasági modell tehát nem működik. 2010 óta két dolog történik: egyrészt folytatódik és felpörög a korábbi kormányok által is alkalmazott módszer, miszerint a globális piaci folyamatoknak kitett versenyágazatokban a nagy multikra támaszkodik a gazdaság, ingyenpénzzel és kisemmizett munkaerővel vonzva ide őket; másrészt a globális versenynek kevésbé kitett szektorokban (közbeszerzések, mezőgazdaság, kiskereskedelem, szolgáltatói szektor, turizmus stb.) a hazai narancsoligarchia feltőkésítése zajlik hasonló eszközökkel. Ebben a képletben egyedül a dolgozók érdekeinek nem jut hely.
Márpedig a multik tovább mennek még kedvezőbb környezetbe, és ha mégsem, az automatizálás miatt amúgy is meg vannak számlálva több hazai ipari ágazat napjai . A narancsoligarchiától pedig csak a saját zsebek kitömését várhatjuk, gazdasági csodát kevésbé.
Egyedül a magyar állampolgárokra számíthatna minden felelős kormány, őket kellene az állami költések középpontjába állítani. Nagyvállalati adókedvezmények helyett a hazai kis- és középvállalatokat kellene támogatásban részesíteni, de ilyen irányú lépést egyet sem láthattunk a Fidesz alatt, sőt csak nehezebbé vált az életük részben a szabályozási környezet, részben az általánossá vált politikai korrupció miatt. Emellett a munkaerő képzésére, a magyar polgárok oktatására és kutatás-fejlesztésre kellene a százmilliárdokat fordítani, nem megfeledkezve arról, hogy a kormányzás célja az lenne, hogy „keményen dolgozó kisemberek” számára tegye élhetővé, igazságossá ezt az országot.
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
