Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Ha már segíteni nem tud, legalább ne ártson a segítségre szoruló diákoknak a kormány!

Ez a cikk több mint 4 éves.

Sosem értettem, hogy egy párt, egy kormány vagy egy parlament miért hoz olyan törvényeket, amelyek egyetlen eredménye, hogy honfitársainknak nehezebb, rosszabb lesz ebben az országban élni. Kedden a parlament egy olyan törvényt fogadott el, amely nehezebb helyzetbe hozza a tanulási nehézséggel küzdő gyerekeket.

20150109iskola-diak-tanul-tanterem-tanora.jpg

„A javaslat egyik része megszünteti annak a lehetőségét, hogy a tanulási nehézséggel (például diszkalkulia, diszlexia enyhébb formáival) küzdő gyerekek bizonyos tantárgyak esetén felmentést kapjanak az osztályzás alól. A törvény másik része lehetőséget teremt arra, hogy – megfelelő számú szakember híján – ne csak gyógypedagógusok, hanem szakképesítés nélküli pedagógusok is foglalkozhassanak enyhén értelmi fogyatékos gyermekekkel” – foglalja össze a Népszava a módosítás tartalmát.

A helyzet az, hogy jómagam is diszgráfiás vagyok (aki régóta olvassa a Mércét, az láthatta ezt a rengeteg helyesírási hibából, betűcseréből, amiket persze igyekszünk minél jobban kiküszöbölni), és ez borzasztó sok nehézséget hozott életem folyamán. Általános iskolában még keveset, mert az általános iskolámban értették miről volt szó, jó iskolába jártam, motiválni akartak, tanítani.

De gimnáziumban a legtöbb tanár valamiféle jellemhibának tartotta ezt, azt gondolta, majd kinövöm, vagy ha megbuktatnak, akkor majd elmúlik. Míg általánosban négyes és ötös voltam mindenből, gimnázium elsőben, év végére már annyira megutáltatták velem a tanulást a folyamatos negatív visszajelzésekkel, egyesekkel, hogy három tantárgyból is buktam. Nem pontosan értettem, hogy például a történelem dolgozatnál miért kell levonni az 50 pontos dolgozatban 10 pontot helyesírásra, ha látszik, hogy tudom az anyagot.

Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!

És ennél a törvénymódosításnál is ez a tét. El akarjuk-e venni az egyébként potenciálisan tehetséges, de diszgráfiás, diszlexiás vagy diszkalkuliás gyerekek kedvét a tanulástól. Azt akarjuk, hogy könnyen menjen nekik, vagy azt, hogy nehezebben.

És nem pontosan értem, miért gondolja bármilyen törvényhozó is, hogy gyerekeket ezek miatt a rendellenességek miatt büntetni kell, és nem segíteni?

Ugyanez igaz a törvénymódosítás másik részére. Lehet bármilyen elhivatott egy szakképesítés nélküli tanár az értelmi fogyatékos gyerekek nevelésében, ha nincs szakképesítése, nem ismeri a modern vagy simán csak megfelelő módszereket, nem fog neki menni.

Nem inkább arról kellett volna szavaznia a parlamentnek, hogy jusson több pénz ezeknek a gyereknek a fejlesztésére?

Mert a fogyatékosságok fejleszthetők, talán nem lesz Einstein egy enyhén értelmi fogyatékos gyerekből, de lehet hasznosabb, jobb tagja a társadalomnak, és ami fontosabb, élhet sokkal teljesebb életet. Az pedig, hogy ez megadatik-e neki, nagyrészt az iskolában dől el.

Nem értem, a Fidesz törvényhozói ezt miért nem látják, és miért nem arra törekednek, hogy jobb legyen a gyerekeinknek, könnyebben menjen a tanulás, jobb képességű gyerekek jöjjenek ki az iskolából, és jobb legyen így a közösségnek?

Ijesztő, hogy nem nagyon látunk olyan tendenciákat a magyar oktatási rendszerben, ami a fejlesztést, az előrejutást, a fejlődést segítené elő. Ami az oktatásba belerakott pénzből még több közösségi hasznot termelne.

Mert igenis, minden gyerek tanulására költött forint megtriplázódik, ha jól van elköltve, miután a gyerekek felnőnek.

Ez a javaslat nem jó senkinek, nem segít senkin, nincs semmi értelme. Nem értem ezt az egészet. Vagyis tudok neki értelmet adni, de az az értelem, amely szerint ezek a gyerekek haszontalanok a társadalomnak, azt hiszem, 70 éve már nemcsak kiment a divatból, de azóta bizonyítottá vált, hogy butaság. Remélem, tényleg nem ez vezérli a kormányt, mert akkor az egész ország a szakadék felé halad, nem csak azok, akiket most lelöknek a Taigetoszról.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.