Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

„Mindenkinek eljön egyszer az a pont, ahol azt mondja, elég” – ezért tüntetnek holnap a mentősök

Ez a cikk több mint 6 éves.

Műszak műszak hátán, másod- és harmadállások, alacsony megbecsültség, folyamatos áltatás – ez ma egy mentős élete Magyarországon. Mindehhez pedig jött még a miniszter vicce, egy kis lejárató kampány a holnapra szervezett tüntetés miatt az Origo jóvoltából, majd a főigazgatótól néhány intő szó, így talán nem csoda, hogy egyáltalán nem könnyű ma mentősökkel beszélgetni arról, hogy miért is akarnak holnap tüntetni.

mentos.jpg

Lacit is (aki amúgy nem is Laci) csak úgy sikerült rávenni arra, hogy meséljen a munkakörülményeiről, hogy megígértük, még csak azt sem írjuk le, az ország mely részén dolgozik. Nem azért, mert megfélemlítve érzi magát (bár talán ez is benne van a pakliban), hanem azért is, mert úgy gondolja, bármelyik másik bajtársa is hasonló tapasztalatokról számolna be. Fásult és dühös egyszerre, és nem csak azért, mert munkaadói most éppen úgy állítják be a mentősöket, mintha csak fizetésemelésért ácsingóznának, miközben ennél jóval többről van szó.

„Évek óta nézem, ahogy a bajtársaim vagy feladják, és más szakmát választanak, vagy kimennek inkább külföldre, vagy ahogy én is, maradnak, de egyre lélektelenebbül végzik a dolgukat. Ez nem olyan, mintha beülnél 8 órában egy irodába, fizikailag és lelkileg is kifejezetten megterhelő a 24 órás műszak, pihenni, regenerálódni nem nagyon van idő. Az a legkevesebb, hogy döntöd magadba az energiaitalt, de így is alig bírod ki, hogy ne aludj el állva, mire befejezed a munkát” – írja körül a napjait Laci.

Ehhez képest úgy látja, az elmúlt napokban, hetekben az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) vezetősége és a minisztérium is mindent megtett azért, hogy a közvélemény felé azt sugározza, hogy a béremelés a mentősök minden gondját és baját megoldja majd, a tüntetés pedig pusztán felesleges passzió.

„Először azt hittem, hogy a mentőszolgálat dolgozói minden reggel itt reggeliznek, de most kiderült, hogy ez egyszeri alkalom” – tréfált május 10-én Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a Mentők Napján abban a bisztróban, ahol egy bécsi szelet 5000 forintba kerül. Ha valaki, akkor Balog nagy tudora annak, hogy egyes érdekcsoportok orra előtt hogy kell mézesmadzagot elhúzni, hogy aztán kiszúrják a szemüket egy álmegegyezéssel (elég csak a pedagógusok fizetésemelésére gondolni).

A mentők esetében ez annyit jelent, hogy mindenféle csúsztatás és matatás végeredményeként 10 százalékos béremeléssel kalkulálhatnak 2018-tól, ami jóval kevesebb annál, mint amit vártak. Az előzetes hírek alapján ugyanis még idén 60 százalékos emelésre és munkaruhák biztosítására számítottak.

A különbség ugyebár kézzel fogható…

Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!

Hogy miért lett volna indokolt az ilyen nagy ütemű béremelés, illetve az, hogy ezt még idén bevezessék, és ne csak évekre eltolva, azt azok tudják a leginkább, akik mentősként dolgoznak.

„Maradjunk annyiban, hogy volt már olyan napom, amikor ugyanazzal a kézzel kellett olajat öntenem a mentőautóba, amivel szívmasszázst is végeztem. Persze, ez sem általános, de jól mutatja, hogy néhol milyenek a körülmények” – magyarázza Laci.

Szerinte a legnagyobb probléma az ágazatban az, hogy iszonyatosan nagy a munkaerőhiány, és ezen belül is a fluktuáció. „Nem vagyunk elegen, ezért rengeteget túlórázunk, de a túlórapénzt is csak össze-vissza kapjuk meg. Viszont tényleg rengetegen hagyják el a pályát folyamatosan, új belépőket meg nehéz találni, és sokan csak rövid ideig bírják ezt a darálást. Ha minőségileg emelték volna az amúgy sem túl fényes fizetésünket, az talán többeket ösztönzött volna arra, hogy maradjanak. Így viszont semmi sem tartja a pályán az embert, legfeljebb az elhivatottsága, de azt is könnyen elveszíti, ha azt látja, hogy az államtitkártól a miniszteren át egészen a saját főigazgatójáig mindenki hülyére veszi.”

Dr. Csató Gábor, az OMSZ jelenlegi főigazgatója arra a kérdésre, hogy lát-e esélyt arra, hogy a 10 százaléknál magasabb béremelést kapjanak dolgozói jövőre, azt válaszolta: „Vagy igen, vagy nem. Ez nem rajtam múlik.” Csatót egyébként alig néhány hónapja nevezték ki erre a posztra, elődje, Máté Gábor egy éves regnálása alatt olyan életpályamodellt és bértervet dolgozott ki, amely igyekezett megoldani a folyamatos elvándorlás és létszámhiány miatti egyre súlyosabb problémákat.

Bár az Országos Mentőszolgálat minden alkalommal, amikor a létszámhiány szóba kerül, nem győzi hangsúlyozni, hogy „a biztonságos betegellátás feltételei adottak Magyarországon”, hogy ez így legyen, azt persze a meglévő dolgozók túlóráival is lehet biztosítani – kérdés, milyen áron? Túl sokat nem lehet egyébként sem tudni arról, hogy pontosan hányan hiányoznak a rendszerből: 2013-ban összesen 7201 ember dolgozott az OMSZ-nél, de még így is 206 betöltetlen álláshelyük volt. 2014-ben 25 fővel nőtt az állomány, de ekkor már a betöltetlen álláshelyekről nem volt adat. 2015-re 7417,9 főre nőtt az állomány, az emelkedés legfőbb oka viszont az volt, hogy 22 új mentőállomást adtak át, vagyis nőtt a létszámigény is, de a kalkulációk szerint akár 200 üres álláshely is maradhatott. Csak a viszonyítás kedvéért: az OMSZ állományában jelenleg 166 mentőorvos dolgozik, a szükséges létszám körülbelül harmada hiányzik. Ebben a munkaköri csoportban éves szinten megközelítőleg 90 százalékos az elvándorlás mértéke.

Az, hogy a mostani béremelés jelentősen elmarad a várttól, tovább súlyosbítja a problémát, sajtóértesülések szerint ugyanis többen a hír érkezte után azonnal felmondtak. „Nálunk mindenki maradt, de az elégedetlenség óriási, mindenki becsapva érzi magát. És ezen nem segít az sem, hogy támogatás helyett inkább ellenséges a hangulat a vezetőséggel, nem támogatják azt sem, hogy kiálljon bárki az igazáért. Leginkább azért, mert attól tartanak, hogy ha túl sokan és túl hangosan tiltakoznak, akkor még rosszabb helyzetben találjuk magunkat” – mondja Laci.

Egy mentőápoló jelenleg körülbelül nettó 90-110 forintot keres havonta, míg egy mentőorvos 120-150 ezret – ami még a hazai átlagkeresethez képest is jelentős elmaradást jelent, egy olyan munkakörben, ami emberek életének mentését tűzi ki céljául. Ezek után csoda, ha az amúgy is lestrapált mentősök még küzdenek, hogy fenn tudják tartani saját magukat?

„Főállásban mentőápoló vagyok, másodállásban az egészségügyben vállalok pluszmunkát, például a sürgősségin, harmadállásban meg bármit, ami szembejön. Hallottam már olyan bajtársról, aki takarítást vállal pluszmunkaként, hogy kiegészítse a fizetését. De a pályát nem akarja elhagyni, ahogy én sem akarom” – mondja Laci.

Minden mondatában benne van a munka szeretete, az az elkötelezettség, ami igazi mentőssé teszi, de a végtelen fáradtság és rezignáltság is, amivel a mostani eseményeket figyeli. „Hivatásomnak tekintem, hogy segítsek az embereken, életek mennek át a kezeim közt. Van, akit elveszítünk, és van, akit mi hozunk vissza. Elmondani is nehéz, hogy mit él át az ember minden egyes műszakban, hiszen sosem tudhatod, hogy hova hívnak, mit fogsz ott találni. Erre nem lehet felkészülni, nem lehet megszokni sem. Kiégni viszont ki lehet, főleg így, túlterhelve, semmibe véve, miközben azt látod, hogy azok, akikkel együtt kezdted a szakmát, már réges rég leléptek máshová. Mert mindenkinek eljön egyszer az a pont, ahol azt mondja, hogy neki ebből elég.”

A cikk megírásához 5 mentőssel, köztük mentőápolóval, -tiszttel és -gépésszel (aki a mentőautót vezeti) is beszéltem, hárman közülük egyáltalán nem akartak nyilatkozni, egy-két információt ugyan megosztottak velem, de hogy saját mondataikkal jelenjenek meg a cikkben, azt nem akarták. A negyedik interjúalanyom pedig a cikk megjelenésének napján kérte, hogy inkább mégse szerepeljen az írásban. Így maradt Laci (aki nem is Laci), illetve az érzés, hogy ebben a szakmában ma bizony nem lehet túl jó dolgozni. Talán ebből is érthető, miért rendkívül fontos a holnapi demonstráció – még akkor is, ha nem tízezrek vonulnak majd a Mentő Palota elé. Mert a mentősök emberi életeket mentenek, hivatásuk betöltéséhez megfelelő munkafeltételekre, biztonságra, megbecsültségre van szükségük. Ez mindannyiunk alapvető érdeke, hiszen a mi életünkről is szó van.

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.