Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Orbán Viktor már sehol sem lesz, amikor még mindig a korrupt paksi bővítés hatásait fogjuk nyögni

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.
Ez a cikk több mint 3 éves.

2014 januárjában egy moszkvai tárgyaláson állapodott meg Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin a paksi bővítésről. Hogy pontosan miben egyeztek meg, arról csak sejtéseink vannak, ugyanis a szerződéseket húsz évre titkosították. 20 évig nem derülhet ki, mi alapján hozta meg a kormány a döntést a magyar állam valaha volt egyik legnagyobb beruházásáról.

7329831_114525_a19d4b8cee29471ab844cb42c9b4c4ad_wm.jpg

Fotó: index.hu

Hétfő délután hozta nyilvánosságra az Európai Bizottság a döntését, amely szerint lezárták az utolsó, Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője által a paksi bővítés kapcsán indított kötelezettségszegési eljárást is. Bár a bizottság megállapította, hogy a projekt csak állami támogatással lesz fenntartható, a tiltott állami támogatás tényét nem állapította meg, és az 1957-ben aláírt Euratom-szerződésre hivatkozva jóváhagyta a paksi bővítést.

A 60 évvel ezelőtt aláírt Euratom-szerződés szerint az Unió „elősegíti a beruházásokat, és – különösen a vállalkozások kezdeményezéseinek támogatásával – biztosítja a Közösségben az atomenergia alkalmazásának fejlesztéséhez szükséges alapvető létesítmények megteremtését”. Kérdés, mennyire avult el ez a pont például a teljes német atomenergia-mentesség tervezett bevezetése óta. (A német kormány a fukusimai katasztrófa után döntött úgy, hogy 2022-ig az összes német atomerőművet bezárják.)

A bizottságot nem érdekelte, hogy veszteséges lesz a projekt. A tendereztetés hiánya miatt indított kötelezettségszegési eljárásban megállapították, hogy nincs azzal probléma, hogy a Roszatom pályáztatás nélkül nyerte meg az üzletet, mivel „technikai kizárólagosság” áll fenn, tehát mivel a paksi erőművet eredetileg is az oroszok építették, rendben van, hogy ezt is ők építsék közbeszerzés nélkül.

Kételyek merülnek tehát fel az Európai Bizottság döntéseinek helyénvalóságával kapcsolatban. A fentiek mellett még azért is, mert egy feljegyzés szerint a bizottság egyik főigazgatója súgta meg Lázár Jánoséknak, mire hivatkozzanak a kötelezettségszegési eljárás során a másik főigazgatósággal szemben.

2016 májusában, még a bizottság döntése előtt az orosz kapcsolatokkal rendelkező Günther Oettinger, ma az Európai Bizottság költségvetési biztosa, akkor még a digitális ügyekért felelős biztosként Magyarországra utazott, hogy a feltételezések szerint külön egyeztessen a paksi bővítésről szóló eljárásról. A 444 cikke nyomán tavaly novemberben nagy botrány kerekedett abból, hogy kiderült, Oettinger Klaus Mangold, orosz lobbista magángépén érkezett Magyarországra. Mangold nem csak orosz lobbista, de a magyar kormány titkos tanácsadója is, nem mellesleg pedig felügyelőbizottsági tagja annak a Rothschild Bankháznak, amely cég a magyar kormány számára készített gyanúsan optimista gazdasági elemzést Paks II-ről. Oettinger volt az, aki egyébként korábban energetikai biztosként már jóváhagyta a paksi bővítés tervét.

Oettinger utazása, a furcsa bizottsági döntések és összefonódások, a pletykák arról, hogy németek illetve más nyugati országok hogyan szállnának be az építésbe: ezek erősen felvetik a korrupció gyanúját, bizonyos nyugati gazdasági érdekek az uniós, a gazdaságossági, és a magyar emberek érdekei elé helyezését.

Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!

A bizottság döntései után két dolgot megállapíthatunk. Egyrészt mostantól pontosan láthatjuk, csak magunkra számíthatunk, csak mi, a magyar társadalom a bővítést ebben a formában elutasító többsége tudjuk megakadályozni ezt a projektet. (Bár az osztrákok még valószínűleg megtámadják a döntést az Európai Unió Bíróságánál.) Másrészt tudhatjuk azt, amit a bizottság maga is megállapított: a paksi bővítés csak ráfizetéssel, állami támogatással lehetséges.

És nem csupán ez a ráfizetés a probléma. Hanem az is, hogy a forrás orosz hitelből jön.

Tudjuk, hogy a 30 évre szóló orosz hitelmegállapodás előtt a magyar kormány évekig házalt nemzetközi bankoknál, keleti országoknál (például Kínánál), hogy hitelezzék a paksi bővítést, de senki sem akart erre pénzt adni. Végül az oroszokkal állapodtunk meg. És ahogy 2014-ben kiderült, nem is olyan jó az üzlet. Az akkor kiszivárgott, egyébként titkosított szerződést a VS.hu dolgozta fel. A legfontosabb pontok az alábbiak:

  1. Az oroszok 2013 őszén 30 éves futamidőre 6,05 százalékos eurókamatra kaptak kölcsön pénzt. Azóta az orosz gazdaság helyzete még rosszabb, a devizatartalékai még kisebbek. Ezért nyilván nem adnak kölcsön nekünk 4 százalékon, ha csak az üzlet más részén nem nyerik meg bőven az ellenértéket. Nem mellesleg a piacról a 4%-osnál olcsóbban is lehet hitelt szerezni. A VS.hu további megállapításai:
  2. Még így sem biztos, hogy a kamat elég alacsony ahhoz, hogy megérje az atomerőmű. Több független számítás szerint is bőven három százalék alatt kellene lennie a hitelkamatnak, hogy ne emelkedjen az áramár. Négy százalékos kamattal számolva az áram ára 30 százalékkal lesz magasabb annál, mint amennyiért a piacon majd áramot lehet kapni.
  3. A hitel euróalapú. Az állam az elmúlt éveket azzal töltötte, hogy lakosainak jelentős részét kimenekítse a devizahitelekből, erre most maga lép bele egy még nagyobba. Ez persze csak kockázat, és akár jól is elsülhet, ám a jövőben különösen oda kell figyelnünk a forintárfolyam-stabilitásra.

A helyzet tehát az, hogy egy sok szempontból problémás hitelből 30 évre előre eladósítva az országot építünk egy atomerőművet, amely a szakértők és az Európai Bizottság szerint veszteséges lesz, miközben mind a hitellel, mind az orosz technológiai függőséggel még erősebben elköteleződünk Putyin Oroszországa felé egy nyakig korrupciógyanús projektben.

Nem csupán azért kellene népszavazást tartani a kérdésben, mert ez egy rossz üzlet, hanem azért is, mert 30-40 évre, kormányzati ciklusokon átívelően megköti az ország vezetésének kezét, nem csupán a külpolitika, hanem az energiapolitika terén is. Így nem dönthetne erről egy kormány, főleg titkos szerződésekkel és eltitkolt, hiányos és megalapozatlan hatástanulmányokkal egy olyan technológiai korszakban, amikor az energiaszektor órási átalakuláson fog átmenni, úgy a megújuló energiaforrások, mint az atomenergia terén.

Mire ezt a hitelt visszafizetjük, és a tervezett bővítés hatásai beérnek, Orbán Viktor már jó eséllyel nem lesz Magyarország vezetője. Hogyan dönthetne akkor ő egy személyben erről a bővítésről?

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!