Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A végtelen munkaidő vége: a franciáknak joguk van ahhoz, hogy offline legyenek

Ez a cikk több mint 7 éves.

Betegen ülök az ágyban és megnézem a munkahelyi e-mailemet. Lehet, hogy jött még valami fontos. Főleg az irodai dolgozók ismerhetik ezt a helyzetet: otthon vannak, a munkaidejük után, a főnökük mégis eléri őket, sőt elvárja, hogy fölvegyék a telefont, vagy válaszoljanak az e-mailre.

57456c681a00002f00c298a3.jpeg

Franciaországban a munkavállalóknak január elsejétől már jogukban áll, hogy ezt ne tegyék. Az El Khomri törvény – mely ellen 2016 nyarán rengetegen sztrájkoltak országszerte – 55. cikke kimondja a munkavállalók „kikapcsolási jogát” (droit à la déconnexion). Vagyis a hét eleje óta a francia munkavállalónak joga van ahhoz, hogy szabadidejében a céges mobiltelefonokat, laptopokat kikapcsolja – és a munkaadó kötelessége, hogy megvalósítsa az ehhez szükséges körülményeket.

Miért fontos egy ilyen törvény? Franciaországban egy 2016-os kutatás szerint az aktív dolgozó népesség 37 százaléka használja a céges mobiltelefonját és laptopját a munkaidőn kívül, és tízből hat aktív dolgozó gondolja úgy, hogy ezek használatát szigorúbban kellene szabályozni. Sőt, a fiatal munkavállalók és a magasabb beosztásban dolgozók háromnegyede is így gondolja. Ezzel szemben a magasabb beosztásban dolgozóknak csupán 23 százaléka érzi magát képesnek arra, hogy munkaidején kívül ne válaszoljon céges e-mailekre és telefonhívásokra.

Egy további kutatás pedig azt találta, hogy Franciaország aktív dolgozó népességének 12 százalékát érintheti a kiégés, vagy burn-out. A kutatás azokat az embereket nevezi veszélyeztetettnek, akik igennel válaszoltak arra a kérdésre, hogy „túl sokat dolgoznak-e”, illetve úgy érzik, hogy „nem tudnának kevesebbet dolgozni” aktuális munkahelyükön. Így a kormány egészségügyi okokból is fontosnak tarthatja, hogy a törvény jobban védje a dolgozók szabadidejét.

Nem csak az alkalmazottak egészségére hathat az új törvény pozitívan; a törvény a munkahelyi kultúrát is célba veszi. A legtöbb cég elvárja, hogy az „ideális alkalmazott” mindig elérhető legyen, és ne legyen a munkahelyen kívüli kötelezettsége. Márpedig ez láthatlanná teszi a háztartásban és családban végzett munkát és az azért viselt felelősséget, mely Európa-szerte nagyrészt még mindig a nőkre esik. Így egy (valószínűleg női) alkalmazottnak, akinek délután a gyerekért kell menni, vagy este fürdetni, etetni kell, esetleg felelősséget vállal más családtagok iránt, jó, ha jogilag védve van a munkaidőn kívüli munkától. Az új törvénnyel kevésbé lesz hátrányban a kollégáival szemben, ha nem ér rá későig csak és kizárólag a munkahelyi feladatokkal foglalkozni. Ilyen típusú intézkedések hosszú távon javítják a női-férfi egyenlőséget a munkaerőpiacon. Legjobb esetben mindkét partnernek több ideje marad a családra és a háztartásra.

De mint minden törvény, ez is sok tárgyaláson esett át, és így egyes részei túl engedékenyek ahhoz, hogy gyors változást hozhasson. Csak azokat a cégeket érinti, amelyek legalább 50 dolgozót alkalmaznak. És sajnos nem fenyegeti a cégeket semmiféle szankció, ha nem teljesítik a munkavállalók kikapcsolásának elősegítésében előírt kötelességüket .

A törvény Európában elsőként szabályozza a digitális munka világában a „mindig online és mindig elérhető„ alkalmazott problémáját. Ez mindenesetre egy hasznos és fontos lépés, mivel a munkában bekövetkezett változásokat törvényi változásoknak is kellene kísérniük. Az El Khomri törvényt egyébként hangosan kritizálták jobbról és balról is, mivel fő elemeiben a munkaadóknak kedvező, gazdaságilag liberálisabb munkapiacot teremt, miközben a munkavállalók helyzetét destabilizálja. Az 55. cikk legalább egy kis kivételt jelent.

De saját magunknak is fel kell tenni a kérdést, hogy hogyan tudnánk jobban kikapcsolódni, és milyen módon. Például betegen, ha lehet, ne járjunk be a munkahelyünkre. A munkakultúránk a mi kultúránk, mi alakítjuk, így ha nem vagyunk mindig elérhetők, esetleg nem próbálnak majd minket elérni. Mi szabhatjuk meg a határokat. És legalább Franciaországban ezt a jogot már a törvény is védi.

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.