David Bowie, Prince, Alan Rickman, Esterházy Péter, Umberto Eco, Leonard Cohen, Kertész Imre, Bud Spencer, Muhammad Ali, Kocsis Zoltán, George Michael, Carrie Fisher… Ahogy egymás után hullottak a hírességek 2016-ban, úgy vált egyre gyakrabban ismételgetett frázissá a „Fuck 2016!” De valóban annyival szerencsétlenebb év volt a tavalyi, hogy kiérdemelje a felé irányzott, már-már babonás gyűlöletet?
Kép: David Bowie, Bud Spencer, Alan Rickman, Esterházy Péter, Carrie Fisher, Kocsis Zoltán.
A BBC erre a kérdésre egy határozott igennel felelt, ráadásul még áprilisban, amikor az idei haláleseteknek még a java hátravolt.
„A BBC gyászjelentés-szerkesztője, Nick Serpell szerint a jelentős halálesetek száma ebben az évben „fenomenális” volt. A statisztikákat megnézve egyértelmű a növekedő trend. Nick a BBC televíziójának, rádiójának és online oldalának szerkeszt gyászjelentéseket, amiket akkor hoznak le, amikor valóban meghal az illető.
A BBC felhasznált gyászjelentéseinek száma január 1. és március 31 között 2012-től 2016-ig.
Felhasznált gyászjelentéseinek száma az elmúlt években jelentősen megugrott. 2012 januárja és márciusa közt csupán öt felhasznált gyászjelentése volt a BBC-nek, míg 2016-ban ugyanebben az időszakban már 24 – ez majdnem ötszörös növekedés.”
De mi állhat a szomorú növekedés mögött? Az 5 legvalószínűbb okot gyűjtöttük össze.
-
Egyszerűen több az idős ember, így többen is halnak meg
Szintén a BBC írja, hogy „többen azok közül, akik idén meghaltak, az úgynevezett baby-boom generációba tartoztak, azaz 1946. és 1964. közt születtek, amikor óriási népességnövekedés volt tapasztalható. Az USA-ban például a 2014-es népszámlálás adatai szerint a lakosság 23 százaléka tartozott a baby-boom generációba, pontosabban 76 millió ember.
Nagy-Britanniában pedig a 65 és annál idősebb korosztály a lakosság 18 százalékát teszi ki – ez egy 47 százalékos növekedés 40 évvel ezelőtthöz képest.
Így miután több gyerek született ebbe a generációba, többen is váltak végül híressé. Most pedig ezek a híres korábbi gyerekek 52 és 70 év között elkezdtek meghalni.”
-
A modern popkultúra első sztárjai most kezdtek el kihalni
Még ahhoz képest is soknak tűnhetett a hírességek elhalálozásának aránya idén, hogy alapvetően magasabb a jóléti társadalmakban az idősebb emberek százaléka az összlakossághoz képest. Ebben az Independent szerint szerepe lehet annak, hogy „amit ma celebkultúrának nevezünk, az a 20. század első évtizedeiben kezdett el beindulni, Hollywood és a professzionális sport térnyerésével. Modernkori állapotához hasonlóvá Frank Sinatrával, majd néhány évvel később Elvisszel vált, de a hírnév kultusza igazán csak az 1960-as évek elején, négy, a világot meghódító bilifrizurás liverpooli sráccal teljesedett ki.
Ez volt az az évtized, amely egy osztálymentes, meritokrata jövőt ígért, amikor munkásosztálybeli fiatalok híressé válhattak csupán tehetségük és ambíciójuk segítségével, felsőosztálybeli privilégiumok nélkül. A Beatles-t gyorsan követte a Rolling Stones, a Who és a Kinks, valamint más szakmák felemelkedő sztárjainak tömege: Muhammad Ali, Michael Caine, Julie Christie…a modern popkultúra, ahogy ma ismerjük, ekkor kapott szárnyra.
Azok, akik a ’60-as években váltak híressé, most lépnek időskori éveikbe, úgyhogy elkerülhetetlen a hírességhalálok számának emelkedése.”
Úgyhogy ha rajongója vagy valamely ’60-as, ’70-es években híressé vált színésznek vagy zenésznek, lehet, nem árt lélekben felkészülni a következő néhány évre.
-
Többet beszélünk róla, ezért többnek is tűnik
Az Inverse szerint egyszerűen túl sokat beszélünk a híres emberek haláláról, így úgy tűnhet, hogy azok száma évről évre növekszik.
„A közösségi média nemcsak jobban felhívja a figyelmünket ezekre a halálesetekre, hanem alapvetően meg is változtatja azt, ahogyan feldolgozzuk őket.
A Kaliforniai Nemzeti Egyetem professzora és a celebhalálok szakértője, Jacque Lynn Foltyn szerint „a közösségi média felfokozza a hírességek halálára adott reakciónkat, személyes köreinket messze meghaladva. Van egy nemzetközi gyászoló közösség, amely azonnal összekapcsolódik a közösségi médián keresztül. Mivel a halál „trendel”, vannak, akik azonnal posztolnak valamit, még azelőtt, hogy feldolgozták volna, hogy nekik személyesen mit jelent ennek az embernek a halála.”
Ugyan nem volt jelentős növekedés 2016-ban a közösségi média felhasználóinak számában és részvételük mértékében, ennek ellenére nőttek ezek az adatok az előző évhez képest. Több mint 317 millióan használják a Twittert, míg a Facebook 250 millió új profillal jelentős felhasználónövekedést produkált. Mindez valószínűleg a hírességhalálokra adott reakciók növekedésében is szerepet játszhatott.
És minél több ember beszél a halálról online, annál morbidabbá válik maga a diskurzus.”
-
A celebek életstílusa korábbi halálra kárhoztatja őket
A Telegraph szerint nem kizárt, hogy a híres emberek el vannak átkozva. „Többen az idei halottak közül a hatvanas, hetvenes évek ellenkultúrájának képviselői voltak, olyanok, akik a szex, drogok és rock and roll életstílust vallották magukénak: David Bowie, aki állítólag egy éven át csak kokainon, tejen és pirospaprikán élt; Howard Marks, a drogdíler, Keith Emerson, az Emerson progresszív rockbanda egyik alapító tagja, Paul Kantner, a Jefferson Airplane társalapítója és az LSD lelkes használója.”
Az Independent egy 2014-es ausztrál kutatást idéz, amely 13 000 rock- és popsztárt vizsgált meg. A kutatás azt találta, „hogy ők 25 évvel rövidebb átlag életkorral rendelkeznek az összlakossághoz képest (Keith Richards, aki 73. születésnapját követően még mindig fitt és egészséges egy olyan életstílus ellenére, mely még egy elefántot is letaglózna, nyilvánvalóan a szabályt erősítő kivétel).”
Judy Anne a medium.com-nál egy teljes cikket szentelt a drog- és alkoholproblémákkal küzdő hírességek halálának.
„Nézzük meg a két legutóbbi halálesetet, amelyet hírességek szenvedtek el: George Michael és Carrie Fisher. George Michael 53 évesen szívproblémákba halt bele, Carrie Fisher pedig hatvan évesen szenvedett szívinfarktust. A hozzá közelállók szerint George Michael lelkes kannabiszhasználó volt évtizedek óta, majd az elmúlt néhány évben egy halálos narkotikum-kombinációval kísérletezgetett (biztos vannak, akik emlékeznek 2008-as letartóztatására kokainhasználatért). […] Carrie Fisher drog- és alkoholfüggése pedig olyannyira ismert volt, hogy gyakran úgy emlegették cikkekben, hogy „a korábban köztudottan kokainfüggő Carrie Fisher”.
Nos, a kokain a tökéletes szívinfarktus drog, még akkor is, ha csak párszor használod egy évben. A kokainfelhasználóknak magas a vérnyomása, merevebbek az artériáik és vastagabbak a szívizomfalaik – mindez pedig szívinfarktushoz vezethet. 2016. nem rejtélyes betegségekkel sújtotta kedvenc művészeinket. Egy legalább annyira halálos betegség, mint a rák öli ijesztő sebességgel ezt a generációt, és ezt senki sem szeretné beismerni.
Prince vibrált az élettől, de egy nagyon is emberi betegségben szenvedett, amelyet akkora stigma övez, hogy szinte lehetetlen kezeltetni. Vajon még mindig életben lenne, ha olyan könnyen tudnánk a drogfüggőségről beszélni, mint a cukorbetegségről?”
-
Nemcsak a hírességek halnak meg többen és korábban
Az utolsó és legijesztőbb ok a várható átlag élettartam csökkenése, hiszen ez nemcsak a drog- és alkoholfüggő hírességeket érinti, és amely a modern jóléti államokban növekvő társadalmi és gazdasági problémák egyik tünete lehet.
Az npr.org azt találja a legszembetűnőbbnek, „hogy az amerikaiak átlag halálozási aránya azért növekedett, mert a szívproblémákból és a szélütésből fakadó halálesetek száma növekedett, miután korábban évekig csökkent. Az Alzheimer-kór, tüdő-, vese- és cukorbetegség okozta halálesetek is nőttek. Több amerikai halt bele nem szándékos sérülésekbe és öngyilkosságokba is.
A receptre kapható opioid fájdalmcsillapítók járványként terjedő használata és a heroinfogyasztás növekedése valószínűleg hat a nem szándékos sérülések okozta halálesetek számának növekedésére. A drogfogyasztás-okozta halálok és öngyilkosságok számának növekedését pedig okozhatja a gazdasági tényezőkből fakadó növekvő elkeseredés is.
„Nyilván, ez összefügghet a gazdasági körülményekkel, amelyeket az elmúlt nyolc év során, a válság óta, sok amerikai megtapasztalhatott”- mondja Irma Elo, a Pennsylvaniai Egyetem szociológusa.”
Bár ezek az adatok az USA-ra vonatkoznak, az egész világ számára intő jelként szolgálhatnak. És ha mást nem is ért el ez az év, legalább megedződve léphetünk 2017-be. Azzal a tudattal felvértezve pedig, hogy – bármennyire is elkeserítő ezt gondolni – a következő évben is legalább ennyi szeretett hírességtől kell majd elbúcsúznunk, talán kevésbé a tünetekre, inkább a kiváltó okokra fogunk figyelni. Ne fogjuk egy naptári évre a nyomorúságunkat – ez nyilvánvalóan nem vezethet sehova, maximum a horoszkóp olvasáshoz. És legyen a lehetőségekhez mérten optimistább új évünk!
Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!A Kettős Mérce fennmaradásához és fejlődéséhez 1000 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 356 állandó támogatónk van.Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!
