Ma 10 éve, 2006. december 13-án fogadta el az ENSZ közgyűlése a 21. század első nagy emberi jogi egyezményét, amely a fogyatékos emberek jogait biztosítja. Az Egyezményt azóta 168 ország, közöttük a világon másodikként Magyarország is ratifikálta. Ennek hatásairól, a magyar állam mulasztásairól, az emberi jogok és a katolikus teológia összeegyeztethetőségéről beszélt a Kettős Mércének dr. Gurbai Sándor jogász, a terület egyik legelismertebb hazai és nemzetközi szakértője.
Miért volt szükség egyáltalán, 2006-ban, egy újabb emberi jogi egyezményre, külön a fogyatékos emberekre vonatkozóan?
A 2. világháborút követően, miután elfogadták az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, több olyan nemzetközi jogi szöveg született, ami olyan lakossági csoportokat igyekezett védeni, akikkel a társadalmak rosszul bántak. Ilyen egyezmények születtek nőkkel és a gyerekekkel kapcsolatosan is, és 2006-ra a fogyatékos emberek nemzetközi mozgalma, a fogyatékos embereket képviselő civil szervezetek széles köre kiharcolta, hogy egy hasonló, az ENSZ által elfogadott jogi szöveg védje a fogyatékos emberek jogait is.
Miben volt a Fogyatékossággal elő személyek jogairól szóló egyezmény új ahhoz képest, amit előtte kértek az érintettek a kormányoktól?
Lényegében új jogokat nem alapított vagy fogalmazott meg, inkább csak összefogta mindazokat a jogokat, amelyeket már előzőleg garantáltak az államok, de a fogyatékos emberekre vonatkozóan nem voltak külön kontextusba helyezve. Másrészt viszont nagyon is előremutató, forradalmi szövegről van szó, mert tényleges kötelezettségeket fogalmaz meg az államok részére, és olyan új fogalmakat is elhelyezett a köztudatban, mint például az ún. ésszerű alkalmazkodás elve.
Ez mit jelent?
Az Egyezmény a diszkrimináció egyik formájaként határozza meg az ésszerű alkalmazkodás elmulasztását. Tehát nemcsak az jogsértés, ha valakit közvetlenül vagy közvetetten diszkriminálnak például származása miatt, de az is, ha mondjuk, a munkáltató, egy cég vagy egy szolgáltató elmulasztja a fogyatékos ember számára elérhetővé vagy hozzáférhetővé tenni az adott szolgáltatást vagy munkahelyet.
Ez azt jelenti például, ha egy gyengénlátó ember elmegy állásinterjúra, akkor kötelesek neki plusz időt adni a teszt kitöltésére, vagy egy vak embert nem írásban, hanem szóban kell felvételiztetni, de biztosíthatnak számára képernyőolvasó szoftvert is a feladatok megoldásához.
Konkrét jogi esetet tudsz említeni?
A Z. H. kontra Magyarország ügyben úgy hallgatott ki a rendőrség egy sajátos jelnyelvet használó embert, hogy bár észlelte, hogy nem beszél hivatalos jelnyelven, nem biztosította számára a megfelelő kommunikációs formát. Az érintett személy előzetes letartóztatásba került. A gond az volt, hogy az illető hallássérült ember a jelnyelv egy sajátos formáját használta, amit csak édesanyja értett jól, ezért lehetővé kellett volna tenni részvételét az eljárásban. A strasbourgi bíróság ezzel kapcsolatban elmarasztalta Magyarországot az ésszerű alkalmazkodás elmulasztása miatt, mert az eljáró hatóság nem alkalmazkodott az illető igényéhez, nem tette számára lehetővé, hogy az eljárás során megfelelően védekezzen, nem engedték, hogy a tolmácsolást végző édesanya gyermeke kommunikációját segítse.
Milyen egyéb területekre terjed ki az Egyezmény?
Kiterjed például az oktatás, egészségügy, a magán- és a családi élethez való jog, a törvény előtti egyenlőség, a munkához való jog, az akadálymentesítés kötelezettsége, az érthető kommunikációhoz való jog, a választójog területére is. Az élet minden területén biztosít jogokat fogyatékos embereknek.
A magyar állam közel 10 éve ratifikálta az Egyezményt, és ezzel vállalta, hogy azt végrehajtja. Mi történt azóta?
2012-ben a magyar állam jelentést tett az ENSZ előtt a 2007-12 közötti teljesítésről, és voltak pozitív eredmények.
Például az Egyezmény nyomán lett Magyarországon – nemzetközi viszonylatban is haladónak számító – jelnyelvi törvény, amely sokkal több lehetőséget ad siket és hallássérült embereknek a kommunikációra, a jelnyelv használatára a mindennapi életben is. Vagy például a Fidesz-kormány által elfogadott Alaptörvény kimondottan tiltja a fogyatékos emberek elleni hátrányos megkülönböztetést. Egy harmadik eredmény: az ENSZ Egyezmény miatt került be a fogyatékos embereket védő törvény hatálya alá a pszichiátriai betegek, szakszóval pszichoszociális fogyatékossággal élők csoportja, ez nekik több jogot biztosít.
És mik azok a dolgok, amikben elmarasztalta Magyarországot az ENSZ illetékes bizottsága?
Ez a lista sokkal hosszabb.
A magyar állam elmulasztotta bevonni vagy hatékonyan bevonni a fogyatékos emberek civil szervezeteit a jogalkotásba és a szakpolitikák formálásába, pedig ez az egyik legfontosabb, előírt kötelezettsége. Ez szerintem 2012 óta sem változott, a civileket nem vonják be, vagy nem kellő hangsúllyal vonják be a döntés-előkészítésbe, a fogyatékos embereket érintő folyamatokkal kapcsolatban nem konzultálnak velük megfelelően.
Én úgy látom, hogy az Egyezmény hazai ellenőrzésére kijelölt Országos Fogyatékosságügyi Tanács sem felel meg az Egyezmény által támasztott követelményeknek: nem független a kormánytól.
Sérti az Egyezményt az is, hogy a súlyosan fogyatékos gyerekek oktatásában Magyarország nem biztosítja a megfelelő oktatást, amely nem-fogyatékos társaikkal együtt történő, velük közös oktatást jelentene. A mai magyar rendszer részét képezi az ún. fejlesztő nevelő-oktatás, amely a súlyos és halmozottan fogyatékos gyermekeket kizárja a köznevelés főáramából.
És mi a helyzet például a magyar egészségügy rettenetes állapotával, amitől a fogyatékos emberek és családjaik ugyanúgy szenvednek, mint bárki más? Mit mond a nemzetközi jog a neoliberális politikák következtében leépült jóléti rendszerről, a fogyatékos embereket nagyobb arányban sújtó mélyülő szegénységről, vagy a rokkantsági ellátások elvételével kapcsolatban?
A jogoknak hagyományosan két nagy családja van, a polgári és politikai jogok, valamint a gazdasági, szociális és kulturális jogok. Az ENSZ szóban forgó egyezménye mindkét területet lefedi, így elvben lehetőséget adna arra, hogy az érintettek nemzetközi jogi fórumokon keressenek jogorvoslatot minden területet érintően. Viszont a szociális jogokkal nagyon komplikált a nemzetközi emberi jogok viszonya, mert ezeket nehéz emberi jogi eszközökkel szabályozni. Például a szegénység felszámolásának kötelezettségét egy minimális, mindenkire vonatkozó jövedelem garantálásával azért nem lehet behajtani az egyes országokon, mert itt az adott ország „a mindenkori gazdasági teljesítőképességére” hivatkozva fog kitérni a szükséges lépések megtétele elől.
Ezért szinte lehetetlen erre hivatkozva tömegek jogát megvédeni. Ezért nehéz például a rokkantsági ellátások 2010 utáni drasztikus átalakítását is emberi jogi eszközökkel kifogásolni. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a strasbourgi bíróság 2015-ben elmarasztalta hazánkat a Nagy Béláné kontra Magyarország ügyben, és megállapította a tulajdonhoz való jogának sérelmét, mert bár a kérelmező 2001-ben jogosult lett a rokkantsági nyugdíjra, 2010-ben ezt megszüntették. Ennek oka pedig nem az volt, hogy javult az egészségi állapota, hanem hogy megváltozott a jogi szabályozás. Az ügyet a magyar állam fellebbezése után jelenleg a nemzetközi bíróság felsőbb szintje, a Nagykamara vizsgálja.
A Kormány a mai tervek szerint 35 milliárdot költ majd fogyatékos emberek bentlakásos intézeteinek felújítására. E tervekkel kapcsolatban mit mond a nemzetközi jog?
A gond az, hogy fogyatékos emberek civil érdekképviseleti szervezetei is – amelyek az Egyezmény felfogásában központi szereplők – nagyon eltérően gondolkodnak erről. Vannak, akik nagyon kritikusak a mostani tervekkel kapcsolatosan, mások kevésbé. Ha minden a jelenlegi módon folyik tovább, akkor a magyar fogyatékos intézet-kiváltási program veszélyes irányban folytatódhat, például új bentlakásos intézetek létrehozásához vezethet. Az Egyezmény szövegét és rendelkezéseit sokféleképpen interpretálják és sokszor egymással ellentétes módon.
Te katolikus teológiát is hallgattál 5 évig, itthon és Franciaországban is. Egyik tanulmányodban amellett érvelsz, hogy a katolikus teológia nagyon is összeilleszthető a fogyatékos emberek méltóságát és jogegyenlőségét hangsúlyozó emberi jogi gondolkodással. A keresztény teológia és az emberi jogok összeegyeztethetőek?
Teológiát is tanultam, de nem vagyok teológus. A teológiai gondolkodás ugyanúgy sokszínű tudományos terület, mint bármely másik, így sokan sokféle pápai dokumentumot húzhatnak elő, és érvelhetnek például egy, az emberi jogitól eltérő megközelítés mellett is: például úgy tekinthetnek a fogyatékos emberre, mint akinek fogyatékossága a bűn következménye, vagy aki azért fogyatékos, hogy mások jót tehessenek vele. Én úgy látom, a katolikus egyházi gondolkodástól egyáltalán nem idegen az emberi jogi gondolkodás, és főleg a 20. századi pápák munkája nyomán olykor kifejezetten hangsúlyossá is vált.
Ez nem meglepő egyébként, hiszen az emberi jogok és a természetjog összefüggenek, és a hívő ember a természetjog és isteni jog vonalán tud gondolkodni. Ferenc pápa is ezen a katolikus hagyományon mozog, amikor a szegénység vagy a migránsok kapcsán felemeli szavát. A lehajolás és a megszánás helyett, katolikus teológiai alapon meg lehet látni a fogyatékos emberben azt a cselekvő embert, aki lehet akár a szomszédom vagy a barátom. Megláthatom benne azt, hogy ő ugyanolyan keresztény, mint én, és ugyanúgy jogok alanya, mint bármelyikünk. Szerintem nincs semmi olyan az ENSZ Egyezményben, ami a krisztusi elvek alapján ne lenne vállalható.
Az Egyezmény szövege angolul itt, magyarul itt olvasható, értelmi sérülteknek szóló változata itt, hallássérülteknek jelnyelvi változata itt található.
Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 340 állandó támogatónk van.Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!
