Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Nem a mucsai prolik, hanem a budapesti középosztály tartja fenn Orbán rendszerét

Ez a cikk több mint 8 éves.

A büdös, mucsai prolik, akik tanulatlanok, a nyugdíjasok, akiket meg lehet pénzért venni, a vidékiek, akik nem informálódnak az internetről, na, miattuk van a patás Orbán, tartja a budapesti értelmiségi közhiedelem. Akkor ideje ezzel a közhiedelemmel leszámolni, a tények kedvéért.

tuntetes5a3bb488-e665-400d-a804-1ef275d3eb69.jpg

Orbán nyugdíjasoknak adott tízezer forintos Erzsébet-utalványa kapcsán is beindult a kórus: azért tart itt Magyarország, mert a „nyuggereket” megvásárolják, és akkor rászavaznak az Orbánra. Pedig ha megnézzük a Policy Solutions és a Závecz Research közös kutatását, akkor azt lájuk, hogy nem a buta prolik, hanem a tanult nagyvárosi és budapesti középosztály tartja fenn Orbán rendszerét. És igen, vélhetően pontosan azért, mert a kormány megvásárolta a szavazatukat.

A kutatás azt vizsgálta, mit lehet tudni azokról, akik szerint rossz irányba halad az ország, vagyis akik elégedetlenek a kormányzással. Az alapállítás az, és ezt régóta tudjuk, az ország majdnem kétharmada (időpontól függően 60-65 százaléka) elégedetlen a Fidesz és a kormány tevékenységével, illetve borúlátó az ország jövője szempontjából.

Az eredmény pedig az, hogy ezek az emberek inkább alacsony végzettségűek, inkább képzetlenek, kevéssé tájékozódnak az internetről. A budapesti, magasan végzett internetolvasók pedig inkább elégedettek a kormány teljesítményével. Konkrét számokban ez a következőképpen néz ki.

A nyolc osztályt sem végzettek 83 százaléka szerint mennek rossz irányba a dolgok. A diplomások a legkevésbé borúlátók az összes csoport közül, itt jelentősen felülreprezentáltak a dolgok alakulását jónak ítélő emberek (41%).

A fővárosban élők 35 százaléka elégedett a jelenlegi helyzettel, és az átlagosnál hat százalékponttal kisebb a negatív véleményt alkotók csoportja (55%). A kisebb városokban élők álláspontja megegyezik az országos átlaggal: 31 százalék szerint mennek jó irányba a dolgok. A falvakban élők körében még alacsonyabb az optimisták aránya: 28 százalék. Így összességében a legkisebb településeken a legkedvezőtlenebb az ország által követett irány megítélése.

A gyakori internethasználók elégedettebbek a dolgok aktuális alakulásával, mint azok, akik csak ritkán vagy egyáltalán nem használják a világhálót. Az alkalmi internetezők rendkívül kritikusak az ország közügyeinek alakulásával. A hetente internetezők látják úgy a legnagyobb arányban, hogy jó irányba haladnak a dolgok: körükben 43 százalék jellemezhető optimistaként.

Ha a tanulmány alapján le akarjuk írni, hogy néz ki az, aki leginkább elégedett az ország sorsával, egy 30-39 év közötti budapesti, hetente többször internetező férfit kapunk. Ha pedig azt akarjuk leírni, ki az, aki legkevésbé elégedett, akkor egy 60 évnél idősebb, városban vagy falun lakó nőt kapunk, akinek nincs internet-hozzáférése.

Mici néni a kis faluból veri Tibort, a vállalkozót ellenzékiség szempontjából.

És persze, a legegyszerűbb az lenne, ha jót röhögnénk a vidékiző, prolizó budapesti, baloldali és liberális értelmiségieken, de ennél két hasznosabb dologgal érdemes tölteni az időt. 1. Okokat keresni arra, miért alakulhatott ki ez, és 2. válaszokat arra, hogyan lehet elérni ezt a 60 százaléknyi embert, akiknek, ha csak 80 százaléka is elmenne szavazni 2018-ban, biztosan nem szerezne Orbán és a Fidesz 50 százaléknyi mandátumot.

Hogy miért a középosztálybeli, értelmiségi nagyvárosiak között van Orbánék tábora, arra a szolidaritás hiánya a válasz, illetve az, hogy egyszerűen meg van vásárolva a középosztály teteje, a felső-középosztály. A családi támogatások, a kedvezmények, az adórendszer átalakítása, mind-mind ennek a csoportnak kedvez. Miközben az elmúlt években az alsó-középosztály és a szegények szinte semmit nem kaptak a kormányzattól. A Budapest-vidék viszonya is így magyarázható. Egyszerűen a tőke és a jólét az elmúlt években még inkább Budapestre koncentrálódott. Az ország végletesen vízfejűvé vált.

Ha megnézzük a kutatás más adatait, azt láthatjuk, az olyan témák érdeklik az elégedetleneket és az egész országot, amik személyes életükre kihatással vannak: az egészségügy, a kivándorlás, a munkahelyek hiánya, a gazdaság rossz állapota, az elszegényedés. Az olyan témák viszont, amik a társadalmi szolidaritásra épülnek, csak a sor végén kapnak helyet: a hajléktalan emberek helyzete, a nők alacsonyabb bére, a cigány-magyar együttélés vagy a korrupció szintén érdektelen az elégedetlenek számára.

Márpedig az egészségügy helyzete kevéssé érinti azt, aki a magánrendelést és a hálapénzt ki tudja fizetni. A gazdaság rossz állapotát, az elszegényedést, a kivándorlást kevésbé érzi problémának az, akit nem érint ez, sőt a gazdaság jó állapotban van egy felsővezető vagy egy jól kereső szempontjából, míg egy munkanélküli vagy nyugdíjas szempontjából borzasztó állapotban van. Hiszen a gazdaságot is saját bőrünk alapján tudjuk leginkább megítélni.

Ami talán a legmeglepőbb, az az internethasználat és a kormánnyal elégedetlenség közötti összefüggés. De itt is valószínűsíthetjük, aki többet internetezik, valószínűleg jobb anyagi körülmények között él.

Mégis az internetezés és az elégedetlenség távolsága hívja fel a figyelmet egy fontos dologra. Azokat a csoportokat, amelyek elégedetlenek a kormánnyal szemben, nem lehet az interneten megszervezni. Az interneten csupán azokat az erőforrásokat (aktivisták, pénz, elérés) lehet begyűjteni, amely aztán lehetőséget kell, hogy teremtsenek ezeknek az embereknek az elérésre. Ezek hiányában az internetes politizálás érdektelen.

És látnunk kell azt is, a korrupció, az identitáspolitikai témák nem mozgatják meg azokat az embereket, akik az életükért, a megélhetésükért küzdenek.

Az egészségügyről kell beszélni, és ott kell megoldásokat találni. Az ellátás színvonalának emelése, a kivándorlás, a munkanélküliség, a bérhelyzet azok a problémák, amikkel ma egy ellenzéki pártnak vagy mozgalomnak kell foglalkoznia!

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.