Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Soha nem volt ekkora az esélye, hogy Donald Trump legyen az USA következő elnöke!

Ez a cikk több mint 7 éves.

Múlt hét közepén még úgy tűnhetett, hogy az idei amerikai elnökválasztási kampány már lefutott, a Demokrata Párt jelöltje, Hillary Clinton kényelmes (bár csökkenő) előnnyel rendelkezett riválisa, a republikánusok színeiben induló Donald Trump előtt, mind az országos felmérésekben, mind pedig a fontos, versenyt jelentő államok szintjén. Aztán pénteken történt valami, ami újra szorosabbá tette a meccset: a Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) újra indította a nyomozást Hillary Clinton e-mailezési szokásaival kapcsolatban, és csütörtökre Clinton előnye a közvélemény-kutatási átlagok szerint 2 százalék alá csökkent országosan, sőt olyan felmérések is napvilágot láttak, amelyek Trumpot helyezik az élre. A nyári Brexit-népszavazás után jövő szerdán egy újabb lesújtó meglepetésre ébredhet a világ? Mégis a szélsőjobboldali demagóg lehet az Egyesült Államok következő elnöke?

7919272-3x2-940x627.jpg

Egy koranyári felmérés szerint az amerikai választók 59 százaléka úgy nyilatkozott, hogy „kifárasztotta” őt a választási kampány, amely akkor, az előválasztási kampánnyal együtt, már lassan egy éve zajlott. Ha már akkor tízből hat polgárnak elege volt az egészből, akkor vajon mi lehet a helyzet így, néhány nappal a november 8-i választások előtt?

A felmérés óta Donald Trump rátámadott egy elhunyt amerikai-muszlim katona szüleire, kiderült, hogy a dáriuszi gazdagsággal büszkélkedő jelölt szinte semennyi adót nem fizet be a szövetségi kasszába, egy évekkel korábbi felvételen pedig azzal dicsekedett, hogy híresség lévén bármikor, akaratuk ellenére is fogdoshatja a nőket (értsd: szexuálisan bántalmazhatja őket), sőt arra is fény derült, hogy orosz hackerek feltörték a Demokrata Párt szervereit, valószínűleg azzal a céllal, hogy Trump javára befolyásolják a választásokat. A nagy botrányok között pedig csak úgy ontotta magából a „kisebb” sértéseket és marhaságokat.

Persze a Clinton-kampány sem volt mentes a botrányoktól. A Demokrata Párt jelölőkongresszusa előtti napokban (az orosz hackereknek köszönhetően) derült ki, hogy a pártvezetés lépten-nyomon előnyben részesítette Clintont, párton belüli riválisával, Bernie Sanders-szel szemben. Napvilágot látott a hír, miszerint a Clinton-család alapítványa külföldi kormányoktól kapott adományokat, amelyek befolyásolhatták a külügyminiszterként tevékenykedő Hillary politikai döntéseit. A tüdőgyulladása miatt ájuldozó politikus képei sem segítettek, főképp úgy, hogy az ellentábor folyamatos összeesküvés-elméleteket gyárt egészségügyi állapotáról.

De kétségtelenül a legkárosabbnak az e-mail-ügy bizonyult,

amely rendszeres időközönként tért vissza, legutóbb múlt pénteken. Az ügy lényege viszonylag egyszerű: a kormányzati protokollt megsértve, a külügyminiszter Clinton saját magánszerveren keresztül folytatta hivatalos e-mailezéseit, amely akár veszélyes bűncselekménynek is számíthat. A Clinton-stáb szörnyen kezelte a dolgot, előbb próbálták elhazudni, ami újabb lovat adott azok alá, akik titokzatoskodó és korrupt politikusként tartják Clintont számon. Később azzal védekezett, hogy korábbi külügyminiszterek is jártak már így el, ami tényszerűen igaz is lenne, ha egy kampányban csak a tények számítanának.

Mindenesetre az FBI lezárta a nyomozást, miután úgy határozott, nincs elegendő bizonyítéka, hogy büntetőeljárást kezdeményezzen a politikus ellen. Múlt pénteken, másfél héttel a választások előtt azonban az FBI igazgatója levélben tájékoztatta a Kongresszust arról, hogy egy másik ügyben felfedezett bizonyítékok alapján újraindítja a nyomozást az e-mailek ügyében. A „másik ügy” Anthony Weiner kegyvesztett demokrata képviselő szex-üzeneteit érinti. Weiner azzal tett szert kétes hírnévre, hogy több nőnek is fotókat küldött saját péniszéről, a friss információk szerint ráadásul az egyik nő még kiskorú volt. Weiner ügye úgy kapcsolódik Hillaryhez, hogy a férfi egykori felesége, Huma Abedin az elnökjelölt egyik legközelebbi munkatársa. Bár az azóta kiszivárogtatott információk szerint nem utal semmi arra, hogy Weiner hozzáfért volna titkosított kormányzati anyagokhoz – amelyek, ugye, privát szerveren keresztül közlekedtek Clinton és tanácsadója között –, az ügy mégis komoly csapást mért az amúgy sem kimondottan magabiztos lábakon álló kampányra.

Az elmúlt két hétben Trump győzelmi esélyei megduplázódtak,

igaz a FiveThirtyEight közvélemény-kutatásokon alapuló előrejelzése szerint Clintonnak még így is 67 százalékos az esélye a győzelemre, Trump 33 százalékával szemben. Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy Clinton és Trump az amerikai politikatörténet legkevésbé kedvelt jelöltjei – és a demokratikus szocialista Bernie Sanders, aki az előválasztások során megszorongatta, de kiütni nem tudta Clintont, most 10 százalékot ver Hillary kedveltségi mutatóira, és 19-et Trumpéra.

Kíváncsi vagy arra, ki fog győzni jövő kedden? Szeretnéd tudni, mi is áll a két jelölt politikája mögött, mit is jelentenek a botrányaik? Érdekel, hogyan kormányoznának, és mit jelentene ez Magyarországra nézve? Akkor kövesd a Kettős Mérce négy napos, maratoni élő közvetítését! 

Vasárnap indítjuk a közvetítést, és egészen szerda reggelig mutatunk meg mindent, amit tudni kell az amerikai elnökválasztásokról.

A 67 százalékos győzelmi esély nem megnyugtató, és amennyiben az országos felmérésekben a két jelölt közötti különbség két százalék alatt marad, úgy a választások végkimenetele gyakorlatilag megjósolhatatlan. Az amerikai választási rendszer sajátosságai miatt ugyanis nem feltétlenül az a jelölt győz, aki a legtöbb szavazatot szerzi országosan, hanem az, akinek sikerül összegyűjtenie 270 elektori szavazatot. Minden állam egy meghatározott számú elektorral rendelkezik, és ezek az elektorok döntenek majd az elnök személyéről. Elviekben egy állam elektorait az szerzi meg, aki az adott államban a legtöbb voksot is kapja.

Léteznek hagyományosan republikánus és demokrata, azaz „vörös” és „kék” államok, ezek általában a jelölt személyétől függetlenül évtizedek óta ugyanarra a pártra szavaznak. Illetve léteznek a „hintaállamok”, ezekben a jelölt személye dönti el, hogy merre is mennek a szavazatok. Clintonnak sikerült egy biztonságos előnyre szert tenni a létfontosságú hintaállamokban, és még a szerdai felmérések is azt mutatták, hogy maradt az előny, még ha csökkent is.

Csakhogy az e-mail-botrány újbóli felszínre kerülése reális győzelmi utakat nyitott meg Trump előtt. Trumpnak igazából egyetlen nagyobb államot, például Pennsylvaniát, Michigant, vagy Wisconsint kell meghódítania azok közül, amelyek jelenleg Clinton biztonsági övét adják, és akkor Hillary már vészesen közel kerül ahhoz, hogy a 270 elektoros határ alá csússzon. Ezekben az államokban Trumppal szembeni előnye 1-6 százalék között van jelenleg. És ha egy problémás nagyállam, például Florida – ahol a két jelölt jelenleg is fej-fej mellett halad – Trump oldalára billen a szavazás napján, akkor az ingatlanmágnás máris a Fehér Házban találja magát.

Bernie Sanders ma sokkal népszerűbb, mint Clinton, és simán verné Trumpot. De vajon mit csinál épp a demokratikus szocialista szenátor? A videóból kiderül!

Léteznek még olyan forgatókönyvek is, ahol a két jelölt egyformán 269 elektorral távozik a jövő keddi megmérettetésről, ami hosszú politikai válságot idézne elő még normális körülmények között is. Ám a mostani, túlfűtött hangulatban, amelyben Trump bejelentette, hogy csak akkor fogadja el a választások legitimitását, ha ő győz, ez a végeredmény szörnyű lenne.

Ha fogadnunk kéne, még így is inkább Clintonra fogadnánk,

főleg úgy, hogy a FiveThirtyEight által készített kutatás szerint, minden botrány ellenére, a szavazók több mint 80 százaléka nem változtatta meg politikai preferenciáit január óta. Ám egy szoros küzdelem esetén minden egyes szavazat sokat számít. A korai szavazatok (vagyis a választás napja előtt már leadott voksok) eddigi állása is Clintonnak kedvez, a választási nap előtt leadott voksok a legtöbb hintaállamban, például Floridában is, Clinton előnyét mutatják. Mindazonáltal ezekből a számokból nem lehet általános érvényű következtetéseket levonni a végeredményre nézve, sőt az is kiderül belőlük, hogy a fekete szavazók, akik a Clinton-koalíció egyik fontos pillérét adják, igen alacsony számban képviseltetik magukat a korai szavazók között. Ha ez a trend jövő kedden is érvényesül, és az afroamerikai választók alacsony választási kedvet tanúsítanak, Hillary komoly bajban lesz.

Magyarországi szemmel nem kétséges, hogy az Oroszországgal-kokettáló, autoriter hajlamokkal megáldott, és az Európára akár atombombát is dobni hajlandó Trump, vagy a nála sokkal ésszerűbb Clinton győzelme-e a jobb. Baloldaliként is elég egyértelműnek tűnik a választás. A Bernie Sanders által mozgósított tömegek hatására Clinton rengeteg egyenlőségalapú szakpolitikát felkarolt, amelyek csökkentenék az országon belüli egyenlőtlenségeket, és segítenék a leszakadó munkásokat és középosztályt. Ha a Bernie-mozgalomnak sikerül rákényszeríteni őt arra, hogy tartsa is magát az ígéreteihez, akkor Hillary elnöksége egy előremutató időszak is lehet. Ám ha nyer, és mégsem tartja magát ezekhez, akkor könnyen lehet, hogy négy év múlva egy újabb, még erősebb Trump-típusú politikussal kell megküzdenie, és ha már most ilyen ingatag lábakon áll, képzeljük el, mi lesz négy év múlva. Előbb-utóbb ugyanis kezdeni kell valamit azokkal a társadalmi folyamatokkal, amelyek életre hívták Trumpot. Ellenkező esetben már jövő héten, vagy legkésőbb pár év múlva, de győzedelmeskedni fog ez a fajta szélsőjobboldali demagógia.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.