A tanodák felbecsülhetetlenül fontos szerepet töltenek be a jelenlegi magyar oktatásban, hiszen a leginkább szegénységből fakadó hátrányokat elszenvedő gyerekeknek lassan már csak ezek az intézmények tudnak hatékony támogatást nyújtani tanulmányi előmenetelükben. 2015 végén az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) egy kifejezetten a tanodák fejlesztésére szánt pályázatot hirdetett meg. A pályázat eredményhirdetésének határideje után nagyjából fél évvel az EMMI tájékoztatta is a pályázókat arról, hogy ki kap támogatást. Meglepő módon azonban a legnagyobb múlttal és tapasztalattal rendelkező tanodák nem nyertek a pályázaton, többek közt az L. Ritók Nóra által alapított, és az Igazgyöngy Alapítvány által üzemeltetett Toldi Tanoda sem. A döntésről és annak következményeiről kérdeztük.

Fotó: A Toldi Tanoda / ped2.hu

Mit veszít el a magyar közoktatás, ha ellehetetlenítik a tanodákat?

A magyar közoktatás mára szinte teljesen elveszítette esélykiegyenlítő funkcióját. Ebből a tanodák próbálnak visszaadni valamit. Ha nincs tanoda, a társadalom perifériáján élő gyerekek esélyei tovább romlanak. És lassan már nincs hova romlani… Az iskolából ezek a tanulók úgy kerülnek ki, hogy tudásuk és képességeik nem teszik őket alkalmassá a 21. századi munkavégzésre. Ez pedig az egész társadalom jövőjét meghatározza. Óriási és egyre növekvő tömegekről van ugyanis szó.

A tanodák munkáját  látva gyakran megfogalmazódik bennem a kérdés: miért nem ilyen a köznevelés? Egészen biztos vagyok benne, ha az iskolákban ezzel a szemlélettel, viszonyulással foglalkoznának a HHH (halmozottan hátrányos helyzetű) gyerekekkel, már nem itt tartanánk.

„A Tanodánk elsősorban a készségfejlesztésre fókuszál. Számtalan innovatív módszerrel, fejlesztő játékokkal, online tanulástámogatással, egyénre szabott tervezéssel és értékeléssel dolgoznak, igen eredményesen. Sok területet kiemelhetnék, a társasjáték-foglalkozásoktól a disputáig, a nyelvoktatástól a szenzációs projektekig, mint például a mostani Told Tv. Hétfőtől péntekig foglalkoznak a szakemberek Toldon a gyerekekkel, és Skype-on keresztül is működik a tanulástámogatás, önkéntesekkel. Minden iskolaszünetben van táborunk, amikor egész napos fejlesztéseket végeznek. Munkájukról hetente blogot is írnak, a tanoda honlapján módszertani újításaik, eszközeik is fellelhetők: http://ped2.hu/

A toldi közösség is értékeli az itt folyó munkát, a szülők követik a történéseket, többen, látva az eredményeket maguk jönnek a gyerekeiket beíratni. Látják, hogy a gyerekek szeretnek itt lenni, fejlődnek, és sikeresebbek az iskolában is.” (L. Ritók Nóra)

Mire használta volna fel a Toldi Tanoda a pályázati pénzt, ha megnyerte volna?

Természetesen a működésre. 26 hónapra láttuk volna előre a működési forrásunkat. Ráadásul épp most léptünk át az önkéntesi munkával működtetett tanodából a részben munkaviszonyban történő létre, hiszen négy szakember felvétele történt meg augusztusban. Ők korábban önkénteseink voltak, ha nem vesszük fel őket, elmennek másfele, és mi szakember nélkül maradunk.

Miből tartottátok fent magatokat eddig, tudtok működni pályázati pénz nélkül is?

Nekünk még nem volt az államnál nyertes tanodapályázatunk, az előzőt is elutasították. Az ötéves működés alatt az első években tisztán önkéntesekkel dolgoztunk, aztán Lencse Máté tanodavezetőnkkel sikerrel pályáztunk a Vodafone-angyal programra, ami nagyot lendített a tudatos építkezésen, mind a csapat, mind a módszertan tekintetében, hiszen Máté erre a munkára fókuszálhatott. Később projektpályázatokban tudtunk támogatást szerezni a munkánkra, és más, nemzetközi alapítványok és céges támogatások is segítettek. Most léptünk egy szintet, a négy szakember alkalmazásával, reménykedve a tanodapályázatunk sikerében.

Mennyire akasztotta meg a működéseteket a pályázat eredményhirdetésének csúszása?

Nehéz helyzetet teremtett már a csúszás is, mivel nem várhattunk augusztusnál tovább, ha nem vesszük fel a szakembereket, elmennek máshova, hiszen meg kell élniük valamiből. Ráadásul kellett az indítás azért is, hogy illeszkedhessünk az általános iskolához, szeptembertől. Így átcsoportosítottunk az alapítványnál költségeket, és megléptük ezt a minőségi váltást. Ebből a helyzetből igazán nagy csalódás volt látni az elutasító levelet.

A pályázat szakmai szempontjait a Türr István Képző és Kutató Intézet (TTKI) erre kialakított munkacsoportja dolgozta ki, több másik szervezettel együttműködve. Ebben a TanodaPlatform is képviseltethette magát, amelynek a Toldi Tanoda is tagja. Hogy került sor erre az együttműködésre, és a végső pályázati kiírás mennyire támaszkodott a Platform szakmai javaslataira?

Három éve a tanodatapasztalatok megosztására, a szakmai szempontok, módszerek rendszerének felállítására jött létre a TanodaPlatform, ahol megindult egy ún. tanodasztenderd kidolgozása. Ez egy olyan szakmaisággá nőtte ki magát, hogy a TKKI munkacsoportjába bekerülhetett a TanodaPlatform vezetője, Szűcs Norbert is, aki ezt a tudást, a szempontokat, be tudta vinni a pályázati kiírás kidolgozásába is. Azt gondolom, sok olyan ponton sikerült jobbá tenni a kiírást, ami életszerűbbé és szakmaibbá tette a pályázatot. Persze azt is tudjuk, hogy a munkacsoport javaslatai ellenére bekerültek olyan pontok, melyekkel nem lehetett egyet érteni.

Voltak más tanodák is, amelyek részt vettek a pályázat szakmai szempontjainak a kidolgozásában, és nem nyertek, vagy esetleg kénytelenek voltak felfüggeszteni működésüket a pályázat csúszása miatt?

A platform tagjai közül, ha jól tudom, csak ketten nyertek, a többségüket elutasították (a TanodaPlatformnak 86 tagja van, ebből 69-en pályáztak). Több olyan tanoda is van közöttünk, akik nem tudták a megfelelő szolgáltatást nyújtani a csúszás miatt, gyakorlatilag vegetáltak. És olyanok is vannak, akik az elutasítás után feladták.

Kép: tanodaplatform.hu

A minisztérium nyilatkozata szerint csak a „szakmailag legjobbak” nyerhettek a pályázaton. A leadott pályázatotokat végül milyen indokkal utasították vissza, és szerinted mennyire volt megalapozott ez a döntés?

Ahogy az egymásnak küldött levelezésből látom, az elutasítás indoklásán mindenkinek volt oka mérgelődni. Voltak, akiknek olyan semmitmondó szöveget küldtek, amiből nem derül ki, hol hibáztak. Nyilván teljes részleteiben a mienkről tudok nyilatkozni.

Az indoklás minden pontját meg tudjuk cáfolni. Az egyik például az, hogy nem bizonyítható az én esetemben a kétéves projektvezetői tapasztalat, érthetetlen volt, hiszen 12 projektet soroltam fel az önéletrajzomban, évszámokkal igazolva. Feltehetően el sem olvasták.

Aztán ott volt, hogy sok a személyi kifizetés, de nem írtunk be a gyerekeknek képzési költséget. A személyi kifizetés a pedagógusok, szakemberek bére volt, akik a gyerekeket képezték volna… Vagy az, hogy mi, a részvételi demokráciára nevelve a gyerekeket, szerettük volna, ha velünk közösen tervezik meg a kulturális-szabadidős programokat. A pályázat értékelője szerint ez is rossz, mert ez a tanár feladata. Szóval, olyan érzésem volt, mintha nem egy fogalmi rendszerben dolgoztunk volna. Mi úgy írtuk meg a pályázatot, ahogy a kiírás szempontjait megfogalmaztuk. Úgy tűnik, az értékelők nem e szerint dolgoztak.

Szerinted milyen tanodák üthették meg az EMMI által elvárt szakmai színvonalat?

Szerintem nem szakmai szempontok alapján döntöttek. Ugyan mi lenne egyébként a magyarázata annak, hogy mi, az ötéves szakmai tapasztalatunkkal, sokak által igénybe vett módszertani tudásunkkal nem kaptunk támogatást a Toldi Tanodára? A mi tanodás gyerekeink a biharkeresztesi állami iskolába járnak, ami egy szegregálódott iskola, szinte csak hátrányos helyzetű, zömében roma gyerekekkel.

A település másik iskolája egy egyházi iskola, ahol jellemzően nincsenek ilyen gyerekek, az állami iskola szegregációját épp ők idézték elő, évek alatt. Nem volt soha tanodájuk sem, minek lett volna, mikor a célcsoportból nincsen gyerekük? Nos, ennek az iskolának a fenntartója, a református egyház például nyert tanodapályázatot. Tehát ők itt indítanak tanodát. Miféle szakmaiságról beszélhetünk ott, ahol ilyen döntések születnek?

Mit gondolsz, mi lehetett az oka annak, hogy épp a legtöbb tapasztalattal rendelkező tanodák pályázatait utasították vissza?

Nem látom a logikát a nyertes pályázatokban. Az viszont körvonalazódik, hogy egyes pályázatírókhoz kapcsolódó tanodák nyertek. Azt biztosan kihámozzák majd oknyomozó újságírók, hogy ezek a cégek milyen körökhöz tartoznak. Jó lenne azt gondolnom, hogy a tanodapályázatunk elutasításában nincs benne az én kritikai hangom. De attól tartok, ez is benne van.

Az a baj, hogy az alapítványunk minden tevékenysége az állami rendszer hibáira épült rá. Ha én megszólalok, még akkor is, ha a sikereinkről beszélek, egyben jelzem azt is, mi a hiba a rendszerben. És sajnos túl sok a hiba azon a területen, ahol dolgozom.

Te hogy látod, a Toldi Tanoda pályázatának elutasításában szerepet játszhatott a lovagkereszted visszaadása, vagy a politikai és közéleti tevékenységed?

Én nem akarok politizálni, amiről én beszélek, az nem pártpolitika, hanem szakpolitika. Mindig elmondom, hogy a Nyomorszéle blogot az MSZP kormány idején kezdtem el írni. Az, hogy aki ma nem a sikerkommunikációhoz kapcsolódik, az rögtön ellenség, azt nem én alakítottam ki. Nem én mostam el a határt a pártpolitika és a szakpolitika között. Így, mivel a gyerekszegénység témáját nehéz kapcsolni a „Magyarország jobban teljesít” szlogenhez, én is a másik oldalra tolódom. Pedig őrzöm a civilségemet, nem sorolódom be sehova.

A lovagkereszted elárverezéséből befolyó pénzt a Toldi Tanoda működtetésére akarod fordítani. Miért döntöttél így?

A Lovagkeresztet az esélyteremtésért kaptam. Egy darabig próbáltam én is arra koncentrálni Bayer Zsolt kitüntetése után, hogy én nem ettől a kormánytól kaptam. Aztán már ez nem volt elég érv saját magam számára, így a visszaküldőkhöz csatlakoztam. Már akkor az árverezés mellett döntöttem, de szerettem volna valami globálisabban ható célra felhívni a figyelmet vele. Az elutasítás azonban eldöntötte a kérdést, muszáj volt azonnal adománygyűjtésbe kezdenem vele, hogy a tanodaműködtetéshez időt nyerjek, amíg nemzetközi pályázati forrást nem találok. És kínálkozott nekem is egy szlogen: „2010-ben az esélyteremtésért kaptam, és az esélyteremtésért árverezem el.” Nos, ennyit változott a világ hat év alatt.

Ezek után mit tartogat a jövő a Toldi Tanoda számára? Hogyan tovább?

A gyűjtés, amit egy hónapra terveztem, biztosítja a túlélést. Keresem a támogatási lehetőségeket, pályázatokat a folytatásra. A kollégáimnak nem szabad azt érezniük, hogy nem fog menni, mert létbizonytalanságban nem lehet magas szintű munkát végezni.

A tanodának is mennie kell, muszáj, a gyerekekért, a jövőjükért.

Azt persze nagyon szeretném, ha a munkám nagy részét nem a fenntartás biztosítása, hanem a szakmai munka tölthetné ki. Egyébként a toldi munkánkban vannak már bevételek is, több területen is, a fenntarthatóságért minden területen dolgozunk.

Az Igazgyöngy modellje, benne a Toldi Tanoda is egy ígéretes fejlesztés. Sokan állnak mellénk, akik értik a munkánk lényegét, nehézségeit, és nyomasztja őket a gyerekszegénység. Mert ők értik: egy végletesen szétszakadó társadalom nem lesz élhető egyik oldal számára sem. Hogyan tovább? Küzdelemmel, de bizakodva. Mert a hitünket és az optimizmusunkat nem veszíthetjük el.

Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.

Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!

A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 297 állandó támogatónk van.

Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!