Budaházy György és társainak első fokon való elítélése után kilőtt a magyar értelmiségi közbeszéd. Skrabski Fruzsina szerint „nincs jogállam, ha Budaházyt 13 évre ítélik, miközben Gergényi és Gyurcsány itt sétál közöttünk”. És látszólag ezt az álláspontot vette fel Schiffer András is, amikor ezt írta facebookján: „Budaházy tizenhárom év. Mennyi jár a szemkilövetésekért?” Miközben a szélsőjobboldal népi hősnek és áldozatnak állítja be Budaházyt, a szimpla jobboldalon is vannak hangok, akik a nép koncepciós perben elítélt gyermekét akarják láttatni a terroristában.
Schiffer András utólag persze árnyalta szavait, és azt mondta, nem az ítéletet minősítette posztjában, hanem a nem meghozott ítéleteket, csak sajnos a párhuzamot így is meghúzta.
fotó:origo.hu
Nincs párhuzam Budaházy és a „szemkilövetők” között
Mert egyszerűen nem érdemes, sőt káros párhuzamot húzni Budaházy és azok tettei közt, akikre Schiffer csak „szemkilövetőkként” hivatkozik, szembeállítani az elmaradt 2006-os ítéleteket Budaházy elítélésével. Nem lehet, mert Budaházyt legfőképp nem a 2006-os tevékenysége miatt ítélték el, hanem az utána következők miatt, és nem érdemes, mert ez a párhuzam és szembeállítás relativizál, és azt üzeni, hogy a két ügyet egymáshoz lehet mérni. Pedig a két ügyet a maga igazságához kell mérni, külön-külön.
Én nem ismerem a per pontos iratait, a bírósági bizonyítást, nem is akarom ezeket az ítéleteket minősíteni se pro, se kontra. De ha jól értem, bebizonyosodott, legalább az, hogy Budaházy politikai okokból erőszakos cselekedeteket hajtott végre, hogy ezzel félelmlítse meg a másként gondolkodókat, hogy része volt Csintalan Sándor megverésében és más erőszakos ügyekben, például a Hollán Ernő utcai jegyiroda megtámadásában. Amennyiben ez igaz, lehet azon vitatkozni, hogy a 13 év sok vagy kevés, de az biztos, ilyen cselekedetekért el kell ítélni az embereket. Sőt, még akik egyet is értenek Budaházy cselekedeteivel, azoknak is ki kell mondani, ilyen erőszakos cselekedetekért büntetés jár. Budaházyék is tudták hogy ezeket a cselekedeteket bünteti a törvény.
És igen, végtelenül feháborító, hogy senki se lett elítélve 2006 kapcsán, nem lett jogi felelőssége azoknak a politikai és rendőrszakmai döntéseknek, amelyek a rendőri túlkapásokhoz vezettek a TV-székház utáni hetekben és október 23-án. A joggal való visszaélést, vagy a törvény megszegését mindkét esetben büntetni kéne. Nem ment fel egyik eset a másik alól, és nem teszi jogossá egyik eset a másikat.
De probléma a párhuzamba állítás azért is, mert ugyan Budaházy szerepet játszott 2006 forró őszén, de nem azt a szerepet, amelyet később is vitt. És azt a szerepet, mely az erőszakos, félelemkeltő politikai akciók kivitelezésében valósult meg, egyszerűen nem szabad összemosni a nép jogos felháborodásával.
2006-ban jogos volt a nép felháborodása
2006 őszén a győztes, túltolt ígéretekkel terhelt választás után bejelentett megszorítások, az MSZP nyári 15-20%-os népszerűségvesztése után az őszödi beszéd csupán gyújtópontja volt annak, hogy az emberek az utcára menjenek. És ezután a nyár után, a hazugság elismerése után jogos és indokolt volt a népharag és a tüntetés, ahogy jogos és indokolt 2010 után is, amikor az emberek utcára mennek.
A helyzet pedig gyorsan eszkalálodott. De még Budaházy vagy Toroczkai se irányították valójában a helyzetet, csak éppen nem volt senki, aki megakadályozta volna a tüntetők egy kisebbik részét a kocsigyújtásban és a TV-székházba való betörésben.
Innentől kezdve pedig már más a helyzet megítélése. Lehet magyarázni és elutasítani az erőszak használatát, én jómagam nem tartom utólag se jogosnak az erőszakot 2006 őszén a tüntetők kisebbségének részéről. De azt látni kell, és érteni a különbséget, hogy maga a népharag jogos volt, és ezt a jogot nem lehet vitatni.
Mint ahogy jogos ez a harag a rendőri túlkapások ügyében is. A szemkilövetés, a vipera, a direkt a békés tüntetőkre is támadó egyes rendőrök – ez valóság volt, és egy olyan valóság, ami kikezdte a magyar jogállamot.
Az, hogy mindez nem lett alaposan kivizsgálva, hogy a felelősöket nem ítélték el, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Fidesz 2010 után végképp kivégezheti a jogállamot. Hiszen hiteltelenné vált az úgynevezett demokratikus oldal demokráciaféltő álláspontja tömegek számára azzal, hogy nem kezdtek semmit azzal, hogy a rendőrség visszaélt erőszakmonopóliumával. És mivel ők birtokolták a demokrácia és jogállam ügyét, más nem fért a valóságban a jogállamvédők asztalához, vagy ha belépett oda, rögtön hiteltelenné vált ezek mellett a partnerek mellett. Így fordulhat elő, hogy mind a mai napig azok a jogvédő szervezetek, akik akkor kiálltak a jogtalanság és a túlkapások ellen, maguk is részesei lettek hamisan a folklórban az elkövetésnek.
A jogállam lebontása nem a nép érdeke
És így jutunk vissza megint Budaházy ítéletéhez. Ugyanis az ilyen ítéletek ma Magyarországon nem élvezik a társadalom egy részének támogatását. Az elmúlt 10 évben egyre inkább szétfoszló jogállamba vetett hit, és 2010 óta a jogállam tudatos rombolása, illetve a politikai kaszt érinthetetlensége kialakított egy olyan helyzetet, amelyben egyre fogy a bizalom az igazságszolgáltatás felé, nincs meg a biztos pont, amely alapján kívülről is meg tudunk ítélni ügyeket. Ez pedig a szubjektív nézőpont, a politika, vagy az érzelmeink alapján alkotott jogi vélemény eluralkodásához, és így a közös jogállami alap felbomláshoz vezet.
Persze ez nem véletlen, hiszen ha van egy olyan hatalom, amely bármit megtehet, annak nincs szüksége jogi normákra, melyeknek alávetheti magát, sőt, inkább hátráltatják a cselekvésben. A jogállam lerombolása, és azerősebb kutya baszik elvén működő természetjog felé haladás a Fidesz rendszerének legerősebb fegyvere, ahol a társadalom felfogása is afelé alakul, hogy hát megtehetik, van hozzá hatalmuk. Átírhatják a törvényeket, tehát jogos. Ennyi.
És pont ez a helyzet igazolja követői számára Budaházy cselekedetét utólag, hiszen számukra jogállam híján legitimmé vált az öntörvényű igazságszolgáltatás. Sőt a mai helyzet igazolja Budaházy követői körén túl is akkori cselekedeteit: hiszen ő csak igazságot szolgáltatott a hatalmasokkal szemben, akik a jogot birtokolják, és sajnos ezt az értelmezést erősítik az olyan szembeállítások, hogy a szemkilövetőket miért nem ítélték el, amikor Budaházyt igen.
A kérdés, hogy megvan-e még a morális ítélőképességünk, egetértünk-e legalább abban, hogy az erőszak nem jelenthet megoldást a jogállam hiányosságaira, az önbíráskodás nem vezet igazsághoz.
Hiszen végső soron azon a pályán, ahol jogállam híján a jog a nyers hatalomból következik, a nép biztosan veszíteni fog, a joggal hatalmukat használva visszaélőkel szemben
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 265 állandó támogatónk van.Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!
