Péntek, július 22. egy szép napos este volt. Épp vacsorából jöttünk haza, amikor megtudtuk: „Hallottátok, most Münchenben lövöldöztek! Az Olympia Bevásárlóközpontban.” Nizza még ott volt a bőrünkben, aztán a würzburgi eset, most pedig München. Aztán jött a pánik, amit nemcsak a müncheni rendőrségre beérkezett hívások érzékeltettek, hanem pánik volt az otthonokban, nálunk is, a tévé előtt. Folyamatosan ment az adás.
Egész este nagy volt a káosz: fotók, videók, hamis információk röpködtek a Twitteren, de a rendőrség csak azt erősítette meg, amit egész biztosan tudott. Az est hőse, Marcus da Gloria Martins, a rendőrség szóvivője, nyugodtan kezelte a szituációt. „Nem biztos, hogy több fegyveresről van szó” – mondta a híresztelések ellenére, amikor fél Németország a tévé előtt reszketett. Később kiderült: nem is terrorista merényletről volt szó, legalábbis nem úgy, ahogy Nizzában, Párizsban, és legutóbb Líbiában láttuk. Egy német fiú lövöldözött, a Darkneten szerzett fegyverével – Breivik egyik olvasója és imádója. Kilenc fiatalt ölt meg, többnyire nem német származásúakat. Da Gloria Martins bemutatta, hogyan kell kezelni egy ilyen rettenetes helyzetet (ahogy ezt 60.000 Facebook-rajongója is illusztrálja): a megjósolhatatlannal szemben higgadtan kell fellépni.
A 18 éves Ali Sonboly iráni felmenők gyermekeként Németországban született és nevelkedett, rögeszmésen érdeklődött a tömeggyilkosságok iránt, és rajongója volt Anders Breiviknek, aki 2011 júliusában 77 embert ölt meg Norvégiában, többek között a célból, hogy feltartóztassa a multikulturalizmust. Sonboly, aki szülei szerint áttért katolikus hitre, és nevét a hivatalos iratokban Aliról Davidra változtatta, nemcsak a fehér felsőbbrendűséget valló Breivikhez vonzódott, hanem általában a szélsőjobbos, bevándorlás és muszlimellenes retorikához, és 9 halálos áldozata közül 3 török, egy görög, egy magyar, 2 koszóvói volt, ketten pedig román és koszovói bevándorlók gyermekei.
David Ali Sonboly: iskolai zaklatás és „fehér” felsőbbrendűség
A müncheni gyilkosságok másnapján Alex Shams, iráni-amerikai újságíró és antropológus azt a kérdést tette fel, vajon miért van az, hogy ennek az esetnek kapcsán is az iszlámról folyik a diskurzus, ahelyett, hogy arról beszélnénk, milyen szerepe van az erőszaknak a nyugati országokban, vagy arról, milyen zaklatásnak lehetnek kitéve a gyerekek (főleg ha bevándorlók gyermekei) az iskolában, vagy éppen a férfiasság imázsáról és a fegyverek kultúrájáról. Vajon miért érezte fontosnak David Ali Sonboly, hogy utolsó mondataival azt üzenje, ő „német”, illetve, hogy éveken át zaklatták az iskolában.
Ez az erőszak ezúttal nem Irakról vagy Szíriáról szól, be kellene látnunk, hogy a mi saját társadalmunk terméke, és a fontos kérdések inkább a következőek lehetnének: Mi az, ami arra indít egy társai által zaklatott fiatalembert, hogy ilyen szörnyű eszközökkel reagáljon, maga ellen is fordítva fegyverét? A rasszista intolerancia légköre rég nem látott hatalmat ad Európában és az USA-ban a bevándorlóellenes jobboldalnak, milyen hatással lehet ez a második generációs bevándorló gyerekekre? A tömeggyilkosságok 98%-át vajon miért férfiak hajtják végre?
Ezen túl, az elkövető iráni származása is felvet érdekes kérdéseket, hiszen első látásra meglepő lehet, hogy ilyen háttérrel a fehér felsőbbrendűség és nacionalizmus híve valaki. Egyes irániak – és elsősorban a diaszpóra tagjai – állapítja meg Alex Shams, magukévá tették a huszadik századi európai gondolkozók által terjesztett „árja” fajelméletet . Ezzel az áltudományos ideológiával ötvöződnek a kormány iránti ellenérzéseik, amelyek túl gyakran szimpla iszlamofóbiaként csapódnak le, és lehetővé teszik, hogy megkülönböztessék magukat a többi bevándorlótól, amennyiben „fehérségük” közelebb hozza őket az európaiakhoz.
Akárcsak egyes indiaiak, egyes irániak között is él az az elképzelés, hogy egy közös „árja” vonalban osztoznak az európaikkal, és ezért felsőbbrendűek, mint az „arabok”, „törökök” vagy „muszlimok”. Mindez azt is jelenti, hogy David Aly Sonboly tette fontos figyelmeztetés lehetne az irániaknak is, hogy számolják fel ezeknek a rasszista teóriáknak népszerűségét, akárcsak az iszlamofóbiába öltöztetett kormánykritikát, és a „fehérségük” bizonyítására tett kísérleteket. Akárcsak az európaiaknak: érdemes lenne odafigyelnünk, hogyan gondolkozunk az erőszakról, a maszkulinitásról, az identitásról. [Sz.F.]
De higgadtságból van még mit tanulnia a német médiának és politikának. Sajnos, ahogy előre látható volt, összemosódtak az utóbbi hetek eseményei – a tettesek, céljaik és a helyzetek különbsége ellenére. Valamennyire érthető, hogy a müncheni rendőrség szélsőséges iszlamista terrorcselekvésként kezelte az esetet eleinte, több ezer rendőrrel az egész városban, a brüsszeli Lockdown atmoszféráját közelítve. De nem segített, hogy Facebookon és Twitteren ment az ijesztgetés, a müncheni rendőrséghez több mint 4.000 segélyhívás érkezett be azon a péntek éjjel – főleg tévriasztások.
Ennél szomorúbb, hogy a német jobboldali szélsőséges párt, az AfD (Alternative für Deutschland) egyik regionális csoportja a hírek hallatán rögtön saját kampánycéljaira használta a rémtettet: „Az AfD-t választani!” – üzenték a Twitteren. Régebben az AfD politikusai olyan kijelentésekkel is feltűntek már, hogy megengednék a lőfegyverek használatát a határon a bevándorlók ellen. Az események fényében most erősebb rendőrséget és a bevándorlók kitoloncolását (Abschiebung) követelik.
Főleg azért szomorú ez a folyamat, mert kihasználja a hirtelen félelmet, melyet a tévé előtt érzünk, miközben a tények háttérbe szorulnak. A populizmus leegyszerűsítő lencséjét levéve látjuk, hogy a ’70-es és ’80-as években több ember halt meg Európában terrorcselekményben, mint manapság – és ma még mindig sokkal nagyobb az esély hogy valaki félrenyel és megfullad, mintsem hogy egy terrorista oltsa ki az életét. Akik viszont valóban nagy veszélyben élnek, azok maguk a stigmatizált menekültek, ahogy ez a lista is mutatja, a 2015-ös menekültszállások és tervezett menekültszállások elleni merényletekről. A napokban 20 rostocki fiatal menekültet kellett kilakoltatni otthonukból, mert az igazgató veszélyben látta helyzetüket.
Mégis, nem csak a szélsőjobbon hallhatóak a követelések több biztonságért, az állami erőszak használatáért – nem csak az AfD használja nyilvánvalóan saját kampányára a félelmet. Angela Merkel pártja, a CDU (Kereszténydemokrata Unió) is a közbiztonságot választotta a szeptemberi berlini tartományi választások kampányának fő témájaként. „Erős Berlin” – ezt olvasni városszerte a plakátokon.
Berlin egy olyan város, ahol normális, ha a boltos veled németül beszél, a következő bevásárlóval pedig görögül, törökül, arabul vagy olaszul. Ahol egy osztályban akár 20 országból jöhetnek a gyerekek, és együtt nőnek fel – a gettósodás itt kevésbé jellemző, mint Párizsban vagy Brüsszelben. Az aktuális politikai kampányok ezt sugározzák vissza: a plakátokról mosolygó politikusok bőrszíne is kevert.
A szeptember 18-án Berlinben sorra kerülő tartományi választások barométerként fogják majd jelezni, hogyan viszonyulnak a németek a félelmet keltő médiadiskurzushoz és politikához. Vagy a CDU-ra szavaznak, aki rendőrséget és térfigyelő kamerákat ígér a városnak, hogy „erősödjön„; vagy a várost jelenleg is vezető SPD-re (Szociáldemokrata párt), akik az aktuális főpolgármestert a lakosok társaságában reklámozzák – családokkal, hijabot viselő nővel, dolgozókkal. Vagy a zöldeket (die Grünen) választják és a toleráns, nyílt társadalmat, ahol az, hogy viszonyulsz istenhez és a szexhez, a magánügyed. Egyedül az AfD-nek voltak nagy nehézségei, hogy időben elkészüljön a kampánnyal. Egyetlen német reklámcég sem volt hajlandó elvállalni ajánlatukat – így külföldön kellett csináltatniuk a plakátokat.
Németország nem Franciaország – itt történelmi okokból nem fogja Angela Merkel olyan gyorsan kijelenteni a szükségállapotot (hisz Hitler is ezt tette). De biztos, hogy erősödni fog a rendőrség jelenléte itt is, Berlinben és Münchenben egyaránt. Ha okosak vagyunk, ennek ellenére bízunk benne, hogy a kiszámíthatatlan esetek miatt nem kell feladnunk a nyílt, színes társadalmunkat. Ha nem hagyjuk magunkat behúzni a média és populizmus által táplált pánik-folyamba. Ha higgadtak maradunk, együtt.
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 264 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
