Egy múlt heti kormányhatározat rendelte a volt rádió épületét a Nemzeti Múzeumhoz, és rendeli el a teljes terület újragondolását, felújítását. Az ötlet elsőre jónak tűnik, de persze a megvalósítás lesz a lényeges. És amit eddig tudunk, nem tűnik túl biztatónak. A Népszabadság készített interjút a múzeum frissen kinevezett igazgatójával, amiben a Nemzeti Múzeum parkjának átalakítása is felvetődött.

Fotó: epiteszforum.hu

„Az ötletpályázat elbírálása a nyáron megtörténik, majd el kell készíteni a kiviteli terveket. A múzeum és a kertje a XIX. században Budapest és az ország szimbiózisát fejezte ki. A múzeumépület úgy emelkedett ki a kertből, mint Budapest az országból. Ma a nagy fák eltakarják. Szeretnénk visszaállítani a kertnek a történetihez közelítő állapotát” – mondta Varga Benedek, a múzeum főigazgatója.

Nem akarom Varga Benedek szakmai hitelességét megkérdőjelezni, és nem akarok egy még el sem készült terv ellen ágálni, pozícióm csupán annyi, hogy elég sok időt töltöttem el e fák alatt, és sokat látogattam a Nemzeti Múzeumot is fiatalabb koromban. Tehát mint a város polgára, van kötődésem a helyhez. És bár kétségekkel, de elhiszem, hogy az is lehet jó, ha egy múzeum nagy és nincsenek fák körülötte, de kötve hiszem azt, hogy ez jelentené a terület helyreállítását.

Mert annak idején valószínűleg nem azért telepítettek fákat a múzeum kertjébe, hogy azok kicsik maradjanak, hanem hogy nőjenek nagyra, és az épülethez szervesen kapcsolódva, a kerttel együtt adjanak ki egy egészet, a Nemzeti Múzeumot, így biztosítva a lakosságnak a terület kihasználását, akiknek építve, telepítve lett.

Azt viszont az elmúlt időszak történesei után egyszerűen nem értem, miért úgy képzeli el mindenki a városi terek „helyreállítását”, hogy kivágják onnan a fákat. Mintha egy 19. századi kisvárosban és egy mai nagyvárosban ugyanazokat a funkciókat kéne ellátnia ezeknek a helyeknek, és nem igényelne inkább egy egy ilyen felújítás még több parkosítást, még több közösségi helyet.

Persze értem. Mint minden autokrácia felé hajló rendszerben, a mostaniban is a monumentalitás, a marandó nagy alkotása lett a divatos azok számára, akik hatalmat kaptak. Valami jó nagy bélyeget hagyni az időkben, amire az utókor visszaemlékezhet. Így alakult át a Kossuth tér, alakulna a Városliget, és még számtalan közterünk a térkő és a fátlan füvesítések pusztájává.

Csakhogy ezek a monumentalitások, nagyzolások pont azt veszik el a várostól, amitől élhető lesz. Nem csupán a levegőt, hanem a kis zegzugos padokat, az élhető belátható tereket, ahol közösségek, barátságok, szerelmek tudnak szövődni. Hiszen ilyen tér most a Nemzeti Múzeum kertje is.

És remélem a felújítás után is az marad. Van még időnk erről meggyőzni a döntéshozókat, és van még idejük ezt átgondolni. Reméljük a felújítás végén büszkék lehetünk arra, hogy vannak fáink, amik kimagaslanak Budapestből az épületek fölé, és hirdetik a természet és a közösség összefonódását. Nem kéne kivágni a Nemzeti Múzeum fáit!

Frissítés: A Magyar Nemzeti Múzeum facebook oldala szerint nem lesz fakivágás. Mint írják:

„Egyetlen fát sem fogunk kivágni a Múzeumkertben! Örülünk a közvélemény aggodalmának, hiszen jelzi, milyen fontos mindannyiunknak a Múzeumkert. „

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!