Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Ki van bent és ki van kint? Új Európát vízionált Orbán Tusványoson

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.
Ez a cikk több mint 4 éves.

Kicsit laposra sikeredett idén Orbán Viktor tusványosi fellépése – de hát mit csináljunk, ha olyan magasra rakta korábban a lécet? Igaz, maga a miniszterelnök is elismerte, hogy gondban volt, amikor azt kellett kitalálnia, miről szóljon a nagymonológ. Végül azért megtalálta az irányvonalat, nagy meglepetés pedig nem volt: Brüsszel, terrorizmus, migráció, brexit. Meg Trump. Donald Trump.

13823554_1202419073142575_1245456242_n.jpg

Fotó: Szabó Péter / Index

A hónap híre egyértelműen az lesz, Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke az első olyan országvezető, aki nyílt sisakkal állt be Donald Trump mögé az amerikai elnökválasztási kampányban a 27. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (vagy röviden Tusványos) utolsó napján tartott beszédében. Miért is ne tette volna meg, hisz ha valakivel, akkor az amerikai határra kerítést vízionáló multicsilliárdossal igazán tud közösséget vállalni a magyar miniszterelnök. Abban például nagy volt az egyetértés, hogy az erdogan-i Törökországot a „stabilitás” érdekében támogatni kell, meg a megerősített titkosszolgálatokban is lát fantáziát Orbán, aki szerint Trump jót tenne Európának is.

Az Unió halála

De egyáltalán nem ez volt a lényeges része a tusványosi monológnak. Orbán beszéde a tekintetben nem okozott meglepetést, hogy ismét az Európai Unió ostorozására helyezte a hangsúlyt. Méghozzá kemény szavakkal, de hát szerinte Tusványos épp azért jó hely, mert a szabadegyetemen bármit el lehet mondani, bármilyen kérdésről lehet fesztelenül értekezni (kacsint!)

Ám aki eddig is figyelemmel kísérte a Fidesz retorikáját, annak már a szeme se rebbenhet a hanyatló nyugat képétől. Igen, Nyugat-Európa mély válságban van, mi több, megbukott úgy gazdasági, mint politikai értelemben. Mi sem bizonyítja ezt jobban – dobott be egy friss érvet a miniszterelnök – mint a brexit.

Ami viszont újdonság volt az idei beszédben, az az a félelmetesen torz, de önmagán belül abszolút koherens világkép, amelyben Orbán néhány kacifántos érvvel és kifacsart számsorral megpróbálta bebizonyítani: ma Nyugat-Európa rossz hely, a magyar fiataloknak ezért van sokkal jobb dolguk itthon, Magyarországon.

Amikor két évvel ezelőtt épp itt, ezen a helyen Orbán illiberális államról beszélt, még nem sejthettük, hogy ilyen hamar bebizonyosodik: mi vagyunk a létező világok legjobbika. Fekete bárányból (legalábbis a miniszterelnök fejében) követendő példává váltunk. Miért?

Mert hogy míg korábban egy „nyugati gyerek” biztos lehetett abban, hogy többre viszi szüleinél, ha dolgozik, mára „megrendült ez az ígéret, ez a perspektíva”, mivel az olyan új vetélytársak, mint Kína vagy India megjelenéséhez Európa nem tudott alkalmazkodni, amiből elébb gazdasági válság lett, majd elitválság, végül ez az egész a demokrácia válságában csúcsosodott ki.

Ezzel szemben Magyarország! Nálunk (meg például lengyel, cseh, szlovák szomszédainknál) egy fiatal bízhat abban, hogy előrébb fog jutni, mint a szülei, ha betartja a szabályokat.

Fény(?) az alagút végén

A miniszterelnök itt jutott el a demagógia tetőpontjára, ahol már nem zavarták számok és tények (számok az elvándorló fiatalokról, akik abban látják az előrejutás lehetőségét, hogy inkább nyugatra vándorolnak, és tények a hanyatló magyar gazdaságról, ami az elmúlt négy év legszomorúbb fejlődését produkálta). Orbán Viktor idei beszéde bármennyire is a nyugati világ ostorozásáról szólt, mégsem nekik, hanem nekünk szólt. Befelé beszélt, egyfajta két választás közti lenyugtatásként, nem zavartatva magát a ténytől, hogy gazdaságunk nem szárnyal, demokráciánk sárba lett tiporva (általuk), a nyomor egyre növekszik, a korrupciót kanonizálták. Mindezek ellenére Orbán Viktor ma Tusványoson amellett érvelt, hogy igenis, Magyarország erős ország, amelyre követendő példaként kell(ene) tekinteni.

Nem kell talán érvelnünk amellett, miért álságosak ezek a szavak, miért hamis ez a világkép. Legyen elég annyi: ma Orbán Viktor húzott egy határvonalat. Az egyik oldalon áll a „régi Európa” (Németország, Franciaország, a Benelux államok, Olaszország), amely megbukott, képtelen a változásokra, a modern kor kihívásaira reagálni. De van új Európa is, amelynek Magyarország szerves része, és amely „életképes, tele van energiával, perspektivikus része a földrészünknek”.

És hát ne lepődjünk meg, de a miniszterelnök bizony azt is kijelentette: Európa egyik legdemokratikusabb országa mi vagyunk, mert mi vagyunk az egyetlen olyan ország, ahol az emberek elmondhatják a véleményüket a migrációról. (Tegyük is hozzá gyorsan, hogy úgy mondhatjuk el egy népszavazáson a véleményünket, hogy egyéb kérdésben képtelenség népszavazást kiírni, , ennek a népszavazásnak pedig semmilyen közjogi következménye nem lesz, de legalább jó sok pénzt költhetünk rá el).

Mert hogy igaz, hogy épp két választás közt vagyunk (és a Fidesz még mindig jelentős előnyben van bármely más párttal szemben), de a nyakunkba akasztott népszavazás ideje vészesen közeleg. Az sem meglepetés tehát, hogy a tusványosi monológ jelentős részét a migrációs válság, illetve az erős, de bevándorlókból nem kérő Magyarország képének bevésése tette ki. A kvótanépszavazás előszobájában Orbánnak kiváló alkalom volt a szabadegyetem, hogy újfent szót emeljen Európa tehetetlensége ellen.

Érdekes ebből a szempontból, hogy annak ellenére, hogy Orbán az Európai Unió ellen érvelt, és nyíltan támogatta Trumpot, aki viszont a NATO szétszedése mellett érvel, a miniszterelnök erősen szorgalmazta egy európai hadsereg létrehozását, ami valódi közös haderő lenne, valódi közös ezredekkel, közös vezénylési nyelvvel és közös szerkezettel. Főleg, ha azt is figyelembe vesszük, a miniszterelnök szerint a humanitárius krízis kezelése nem közös feladata az országoknak. De hadsereg, az legyen, közös.

Az érvelés tetőpontja egyértelműen az volt, amikor Orbán a Századvég kutatásaira hivatkozva elmondta, ők arra jutottak, hogy az emberek azt gondolják, hogy a bevándorlás összefügg a terrorizmussal, és növeli a bűnözést. Szerencse, hogy a kormány házi közvélemény-kutatója épp most csinált egy ilyen kutatást, aminek a számait pont a kvótanépszavazás előtt lehet lobogtatni, mert például az olyan, egy-két fokkal nagyobb reputációval rendelkező szervezetek, mint mondjuk a páneurópai bűnüldözési hatóság, az Europol, ennek épp az ellenkezőjét állapította meg. Az valamiért fel sem merült, hogy esetleg ezeket a tényként kezelt téveszméket esetleg korrigálni lehetne, netán elmagyarázni, hogy mi ezzel szemben az igazság, hiszen nem érdeke a kormánynak, hogy felvilágosítsa polgárait arról, hogy ő maga is fals számokat, hamis tényeket sulykolva építi fel plakátkampányait.

Jó, ha tudjuk: a számok és a tények szerencsére nem tudják összezavarni a miniszterelnököt, ha víziója támad.

Most pedig támadt.

A régi, bukott Európával szemben egy új, fiatalos, lendületes Európa képét vázolta fel, amelyben Magyarország jó példával jár elől. Ha hiszünk tehát Orbán Viktor szavainak, akkor egy mai fiatalnak nálunk vannak a legjobb életkilátásai. Igaz is: vagy elmehet közmunkásnak, már 18 éves kora előtt, vagy várja szeretettel a régi Európa, mint gazdasági bevándorlót, aki a nyomor elől menekül el. Ha ebből a szemszögből nézzük, akkor ez az új Európa bizony nem egy túl vidám hely. Valahogy vissza kéne csinálni.

Futottak még

Orbán Viktor nagyszínpados fellépésén kívül is akadt emlékezetes pillanat idén Tusványoson:

– Kósa Lajos például szemrebbenés nélkül bírta azt mondani: „Nyugodtan mondhatom, hogy rendszerszinten 2010-től kezdve ez a kormány tette a legtöbbet a korrupció felszámolásáért”.

– Rogán Cecília előadást tartott az ifjú, feltörekvő táborozóknak, Mi legyek, ha nagy leszek? Édesanya és/vagy dolgozó nő? címmel.

Paizs József, segesvári lelkipásztor kifejtette véleményét a homoszexualitásról. „Szerintem betegség. Viszont van egy jó hírem: mint minden betegség, ez is gyógyítható, kezelhető.”

A maga nemében mindhárom mélypont…