Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Paks II zsákutca – a kérdés csak az, hogy mikor fordulunk vissza?

Ez a cikk több mint 7 éves.

Lázár János a legutóbbi Kormányinfón azt mondta, hogy lényegében lezárultak a paksi bővítéssel kapcsolatos egyeztetések Brüsszellel, a közbeszerzési eljárásokkal és a tiltott támogatásokkal kapcsolatban. Ez annak fényében különösen érdekes, hogy nemrégiben feltűnt az ügyben Günther Oettinger korábbi energiaügyi biztos. Az a hír járja, hogy lobbizni kezdett annak érdekében, hogy Paks II-t átengedje az Európai Bizottság.

latvanyterv.jpg

Az új blokkok látványterve. Forrás: MVM Paks II. Zrt.

A titokzatos, Orbán Viktorral megejtett budapesti találkozó sztorijában szerepet kapott egy jó orosz kapcsolatokkal rendelkező német üzletember is, Klaus Mangold, aki amúgy tagja a Rothschild Bankház felügyelőbizottságának. Ez a cég készített tavaly ősszel a magyar kormány számára gazdasági elemzést Paks II-ről.

Mindenképp érdekes, hogy mi lehet a szerepe Oettingernek az ügyben, mivel már nem energiaügyekért, hanem a digitális ügyekért és a technológiai fejlesztésekért felelős. Ráadásul, ha igaz a hír, akkor az kiverheti a biztosítékot Brüsszelben, mivel a lobbizással túllépett a hatáskörén, és az ügyek intézésének ilyen módja amúgy sem szokás arrafelé. Konkrétumot még keveset lehet tudni, mindenesetre egy zöld párti képviselőnőnek a német parlamentben feltett kérdésére a német külügyminisztérium sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudta az állításokat.

A lobbizásra márpedig szükség lehet  a Bizottságnál – Paks II ugyanis ja jelek szerint súlyosan gazdaságtalan lesz, és masszív állami támogatásokra fog szorulni. Nemrég mutatta be a Greenpeace azt a tanulmányt, amit a cseh Candole Partners – egy független, a régiós energetikai viszonyokat jól ismerő energetikai közgazdászok alkotta tanácsadó-elemzőcég – készített Paks II gazdaságosságáról, illetve várható piaci hatásairól.

A tanulmány világos következtetésekre jutott: Paks II nemhogy nem termel majd profitot, hanem folyamatosan állami támogatásra fog szorulni. Üzlet helyett tehát ráfizetés lesz belőle. A kérdés csak az, hogy mekkora. Ahhoz, hogy ezt megbecsülhessék, a tanulmány három forgatókönyvvel számolt: három előrejelzést készített a várható piaci villamosenergia-árakról (lásd az alábbi ábrán).

paks1.png

Üzleti (diszkontált cash-flow) modellt is készítettek a projekt gazdasági elemzéséhez, amelyben, hogy az eredmények összehasonlíthatóak legyenek a kormány által megrendelt Rothschild-tanulmánnyal , elfogadták ennek fő feltételezéseit (bekerülési, tőke-, üzemanyag-, üzemeltetési és fenntartási, leszerelési költség, üzemidő). Egy különbség volt, a Candole munkatársai némileg alacsonyabb kihasználtságot feltételeztek (92% helyett a még mindig inkább optimistának tekinthető 90,7%-ot).

Az eredmények lesújtóak. Az erőműnek a beruházás megtérüléséhez 85 euró/MWh áron kellene a piacon értékesítenie az áramot (és ebben még nincs profit!). Az árak azonban nem fognak emelkedni a szükséges mértékben: egyik árforgatókönyvben sem érik el ezt a szintet. Az erőmű ezek szerint a piacon elérhető mindenkori áraknál drágábban fog termelni, tehát veszteséges lesz, ezt a veszteséget pedig állnia kell valakinek.

Mennyibe fog fájni?

Forgatókönyvtől függően, évi 14-180 milliárd forinttal kell majd kisegíteni Paks II-t, hogy ne menjen csődbe (és mivel a tanulmány szerzői szerint az alacsony árforgatókönyv a legvalószínűbb, a támogatási szükséglet inkább a 180 milliárdhoz lesz közel.) Hogy ezt hogyan kívánják megoldani, az kérdéses − mindenesetre számunkra majdnem mindegy, hogy adófizetőként vagy villamosenergia-fogyasztóként számítanak ránk ebben a körben.

Ne felejtsük el, még mindig csak arról beszélünk, hogy az elemzés elfogadta a kormány feltételezéseit – amelyek leginkább karácsonyi kívánságlistára emlékeztetnek. Az Európai Bizottság pl. magasabbra teszi a tőkeköltséget: 7% helyett legalább 8,3-10%-ra becsüli, a finanszírozás módjától függően (amennyiben 100% sajáttőke-finanszírozásról beszélünk, úgy a tőke kamata 13% felett is lehet). Az új erőmű kihasználtságánál a 90%-os érték elérése komoly kihívás lenne: a régiós erőművek kihasználtsága jellemzően a 80-85%-os sávban mozog, műszaki és piaci okok miatt. Nehéz elhinni, hogy a Paks I-gyel és a megújulókkal a piacért versenyző Paks II képes lenne lényegesen magasabb kihasználtságot elérni – még ha műszakilag ez lehetséges is.

Természetesen továbbra is nyitott kérdés, hogy mennyibe kerül valójában Paks II (milyen költségeket nem számolnak bele a 12,5 milliárd eurós összegbe), és hogy a különböző, végeredményben drágulást eredményező kockázatokért (pl. építés csúszása, devizakockázatok) ki, milyen mértékben vállal felelősséget. Az igen feszített ütemezésű erőműprojekt (7 éves tervezett építési idő, miközben Oroszországban jelen állás szerint 9-10 évig tart a hasonló blokkok építése) máris láthatóan csúszásban van: a környezetvédelmi és a telephelyengedély kiadása máris legalább fél, de inkább egy évet késik a tervekhez képest (lásd a lenti ábrán). A kulcsrakész szerződés (ha valóban az) önmagában nem véd meg a vitáktól: ez látható a finn beruházásnál (Olkiluoto-3) is, ahol a megrendelő folyamatos jogi vitában áll a szállítóval.

paks2.png

Paks II tehát gazdaságtalan lesz – de számít ez bármit?

A folyamatban lévő uniós vizsgálatok közül a DG COMP vizsgálata érdekes most számunkra. Ez dönt arról, hogy a Paksnak adandó állami támogatás megengedhető-e vagy sem az uniós szabályozás alapján. A Bizottság akár azt is mondhatja, hogy Paks II ugyan gazdaságtalan lesz – ezért van szükség az állami támogatásra -, de azt összeegyeztethetőnek tartja az uniós jogszabályokkal, azaz nem minősíti tiltott állami támogatásnak.

Hogy valójában mikor lesz eredménye az uniós vizsgálatoknak, az nem tudni biztosan. Korábban még arról volt szó, nyárra lehet eredmény, a napokban már szeptembert említette Lázár János. A hírek szerint emögött az állhat, hogy a magyar kormány egyelőre vonakodik elismerni az állami támogatás tényét, miközben a Bizottság ezt kész tényként kezeli.

Érthető módon nem könnyű kifarolni egy ilyen helyzetből, hisz két és fél éve mást sem hallani Pakssal kapcsolatban a kormánytól, mint hogy annyira üzleti alapú a projekt, hogy az tulajdonképpen az évszázad főnyereménye. Érthető, ha nehéz beismerni, hogy miután elköltöttünk 4000 milliárd forintot a felépítésére, majd évtizedekig további tíz-százmilliárdokkal kell majd támogatni az új erőművet. Mindenesetre az első lépéseket már lehet, hogy meg is tették hátrafelé. Lázár János legalábbis azt nyilatkozta, hogy mérlegelni fogják „az Európai Bizottság véleményét az állami támogatás hiánya, vagy megléte tekintetében”.

De lesz-e finanszírozás?

Paks II esetében a finanszírozás eddig jobbára függetlennek látszott a piaci folyamatoktól, mivel 80%-ban az orosz fél biztosítja hozzá a hitelt. Ez most meginogni látszik – az eddig a szupernek kikiáltott orosz hitelről a kormány elkezdett úgy beszélni, hogy akár ki is váltható.

De miért? Putyin februárban, Orbán Viktor moszkvai látogatása során még azt ígérte, minden kötelezettséget teljesítenek, Lavrov orosz külügyminiszter Budapesten már csak annyit mondott: Paks Moszkva számára stratégiai fontosságú projekt. Hogy ez mit jelent, azt azonban bővebben nem fejtette ki.

A legvalószínűbb, hogy az oroszoknak egyszerűen nincs pénze – nem csak Paksra, hanem más projektekre sem. Közismert a paksi projekt finanszírozásával megbízott Vnyesekonombank (VEB) csődje: a bankot immár több mint 20 milliárd dollárral kellene egyensúlyba hozni, de az orosz államnak ehhez korlátozottak a forrásai. A bank helyzetének a paksi projektre gyakorolt súlya még nem teljesen világos – a hitelmegállapodás annyit rögzít, hogy a VEB-bel számoljuk el a hitelt, és neki kell majd fizetni a törlesztőrészleteket.

Nem világos tehát, hogy tudnak-e, illetve fognak-e fizetni, az pedig nem derül ki a megállapodásból, hogy mi történik, ha nem tudnak fizetni. A megállapodás ugyanis egyértelmű fizetési kötelezettségeket inkább a magyar fél számára ír elő. Persze, a konstrukció keretében a magyar fél nem lát pénzt a hitelből – a hitelmegállapodás ugyanis arra vonatkozik, hogy az orosz fél hitel formájában elszámolja a nekünk elvégzett munka, a beszállított anyagok stb. értékét.

Még több kockázat

Arról, hogy mennyire éri meg az oroszokkal ilyen jellegű, nem egészen világos szerződéseket kötni, a bolgárok tudnának mesélni: ők a belenei atomerőmű két reaktorának építéséből szálltak ki néhány éve, miután menet közben az ígért 4 milliárd euró helyett kb 10 milliárdra nőttek a költségek, és a különbözet megosztásáról nem tudtak megállapodni az orosz féllel. Az oroszok ezután választott bírósághoz fordultak, és 1 milliárd euró kártérítést követeltek. A bíróság a napokban döntött, az orosz fél javára: a bolgároknak 550 millió eurót kell fizetniük. A projekt így összességében az előzetes költségekkel együtt kb. 1 milliárd euróba került Bulgáriának, amiért tulajdonképpen mindössze két nagy gödröt kaptak a telephelyen.

Az is kérdés, hogy milyen szerződéseket kötöttünk, hiszen ezek jó része titkos. A megismerhető, ködös megállapodás alapján már fizettünk is, áprilisban 250 ezer eurót, gyakorlatilag a semmire. Mivel a projekt már az első évben csúszásba került, az előre megállapodott, de fel nem használt hitelösszeg után büntetőkamatot (0,25%) kellett fizetnünk. Ez a ~72 millió forint nem tűnik soknak a teljes költséghez (4000 milliárd forint) képest, de még ahhoz képest sem, hogy tavaly kb. 20 milliárd forintot költött a magyar kormány Paks II-re. Az azonban mégis riasztó, hogy egy ápolónő kb. 50 évi nettó bérét fizettük ki azért, mert a projektbe kapkodva, felkészületlenül vágtak bele, és rögtön az első évben megcsúsztak vele.

Mi lesz még itt később? Tavaly csak 100 millió eurót nem használtunk fel. Hogy idén mennyi lesz, azt nem tudni. Az mindenképpen aggasztó, hogy a tavalyi 28 helyett idén 113, jövőre pedig 96,5 milliárdot terveztek be a költségvetésben Paks II-re. Mivel a reaktorokat még nem rendelték meg, és a hitel lehívása sem történt meg – most még valószínűleg viszonylag olcsón kiszállhatnánk a projektből.

Perger András

A szerző a Greenpeace klíma- és energiakampány-felelőse

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.