Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Nemcsak az az állami erőszak, amikor ütnek – válasz György Péternek

Ez a cikk több mint 7 éves.

A „múzeumi negyed” ötletét támogató, sőt, egyes pletykák szerint ötletgazda György Péter a Népszabadságban írta meg, elutasítja az erőszakot. Én magam nem szeretem, ha valakit a véleménye miatt keresztre feszítenek, a kollaboránsozás, a beszorítás szerintem soha nem vezet eredményre. eroszak_1.jpg

De ha valaki egy olyan rendszerben, mint a mostani, egy olyan módon megvalósuló beruházást támogat, mint a Liget-projekt, azért illik tudomásul venni a következményeket. Mert ez a támogatás egy politikai döntés, aminek vannak következményei.

György Péter ezt írja a Népszabadságban megjelent cikkében: „Látnivaló, hogy a Ligetben építendő múzeumok építési folyamata során történő erőszakos események nyilvánvaló hatással vannak ezen intézmények társadalmi kontextusára.” Cikkében elsősorban az utóbbi napok eseményeire utal, és felhívja az állami szereplőket, hogy „higgadtan, bölcsen mérlegelve és türelemmel” alkalmazzák a rájuk bízott erőszakmonopóliumot, azokkal szemben, akiknek céljaival György Péter „egyáltalán nem ért egyet”.

A probléma ezzel csupán az, hogy az erőszakos cselekmények, az erőszakos szándék: az egyeztetés hiánya, torkon való letolás, a dölyfösség, a törvénysértések, az antidemokratikus viselkedés, szóval minden, amit a nép által megválasztott kormány a nép ellen tehet, nem a rendőrök és biztonsági őrök mostani erőszakos fellépésével kezdődött. És amikor György Péter ezektől az erőszakos cselekményektől határolódik el (a leglátványosabbat, a tiltakozó pszichiátriára való bevitelét, meg sem említve), nem tesz mást, mint a fizikai erőszakot lényegtelen túlkapásnak beállítva próbálja legitimálni az egész projektet.

Mert erőszakosság, visszaélés-e az az állam hatalmával, hogy a Ligettel kapcsolatos tervek pontos ismertetése nélkül hozta meg a Parlament azt a városliget törvényt, amivel lényegében elvette a terület demokratikusan (vagy legalább féldemokratikusan) megválasztott kerületi és fővárosi képviselőitől a beleszólás jogát?

Hogy nevezzük azt a folyamatot, amelyben a Kúria arra hivatkozva utasította el a Városligetbe építendő múzeumokról szóló népszavazást, hogy arról a népképviseleti szerv (azaz a parlament) már döntött a Városliget törvényben, miközben ebben a törvényben nincs szó múzeumok építéséről?

Hogyan nevezzük azt, amikor az állam százmilliókat ad egy olyan projekt kommunikálására, amelynek vezetője, Baán László nem is akar tárgyalni a tiltakozásokat szervező Ligetvédőkkel, mert hogy ők nem bejegyzett szervezet?

Hogyan nevezzük azt, amikor a zöldfelület, zöldterület szavak jelentésének különbségét kihasználva folytat hazug propagandát egy állami szervezet a mi pénzünkből?

És mit mondunk arra, amikor egy állami cég, annak alvállalkozói, hiányos hatósági engedélyek, feltehetően szabálytalan birtokvédelmi papírok, bontási engedélyek segítségével kezdenek neki olyan építkezéseknek, amelyeknek a végleges tervei még nincsenek is meg?

Valójában ezek is mind az erőszak fajtái, hiszen a jogállam hiányát, a kontroll hiányát kihasználva, nyomnak le törvénysértéseket, manipulatív propagandával, az adófizetők pénzéből az adófizetők torkán. Ez pedig pontosan ugyanaz a Liget-projekt, amelynek során az új múzeumok majd felépülnének a Városligetben. Ez nem társadalmi kontextus kérdése, ezek a tények.

Ahogy tényeken alapul a magyar társadalom azon gyanúja is, hogy a korrupció ebben a projektben is fontos szerepet kap: pontosan tudjuk, hogy a közpénzek eltulajdonításának, a kormánypárt haverjainak átjászóházává fogja tenni ezeket az építkezéséket.

Ezeket a kérdéseket nem lehet leválasztani a Liget-projektről, nem lehet szemet hunyni felettük. Persze lehet valakinek az a véleménye, hogy ő még így is a közjó részének tartja ezt az építkezést, csak ne csodálkozzon, ha utána annak nézik, ami ezáltal lesz. És ezen nem segít a fizikai erőszaktól való elhatárolódás, és a reménykedés abban, hogy az erőszak monopóliumát őrzök ezentúl majd bölcsen és higgadtan mérlegelnek. Mert a fentiek ismeretében, ez is csupán egy hazugság lesz, aminek az emlékműve, amennyiben felépül, sokáig ott állhat majd, (ha felépül) a Városliget kivágott fáinak a helyén.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.