Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Az oktatás és az egészségügy központosítása maga a pártállam kiépítése

Ez a cikk több mint 6 éves.

Miközben a korrupció kapcsán az állami milliárdok – mint például az MNB pénzeinek a Fidesz céljaira való felhasználása – és az ehhez átalakított jogszabályi környezet kialakításánál rendre felmerül a takeover, vagyis az állam elrablásának, elfoglalásának a gyanúja, ugyanez a nagy intézményrendszerek központosításánál már fel sem merül.

img_1564_1.JPG

Fotó: egészségügyi és oktatási dolgozók tiltakoznak június 11-én.

Pedig a szakmainak eladott szempontok mögött (mint az egészségügyben bevezetendő, vagy a felsőoktatásban már bevezetett kancelláriarendszerben, és még inkább a KLIK újraszabásánál) tetten érhető a szándék: a párt középszinten is politikai irányítás alá akarja vonni az állam legnagyobb rendszereit.

Emlékezhetünk, az egyetemi kancellárok kinevezésénél (bár elsőre nem mindenkinél) a legtöbb kinevezett jelöltnél könnyen fellelhető a fideszes kapcsolat. Voltak olyanok, mint Szász Károly, a Semmelweis kancellárja, aki erős fideszes kötődése mellett közgazdasági és irányítási tapasztalattal rendelkezik, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem élére kinevezett Kupper András, volt fideszes fővárosi képviselő, akit azóta el is kellett távolítani teljesen botrányos irányítása miatt, vagy Dietz Ferenc, a volt szentendrei polgármester, aki a BGF vezetését kapta meg, és pártkapcsolatainak köszönhette a kinevezését. Persze ne legyünk igazságtalanok, sok helyen az egyetem korábbi alkalmazottai nyerték el a pályázatokat.

Ha megnézzük a KLIK eddigi történetét, bár ott nem ismertek a tankerületi vezetők és más potentátok történetei (illetve sokkal többen vannak annál, hogy meg tudjuk jegyezni mindannyiuk nevét), de a tanártüntetések körüli sztorikból, az iskolaigazgatói kinevezésekből (lásd a teljesen alkalmatlan, vagy a tantestületekkel, szülőkkel és diákokkal szemben kinevezett intézményvezetőket) azt láthatjuk, hogy sokszor pártkatonák kerültek az intézmények és a tankerületek élére, pontosan azért, hogy ők az alkalmazottaktól elvárják a rendszerhez való lojalitást. 

A Népszabadság ma reggeli cikke pedig tökéletesen megmutatja, hogy mi a szándék a KLIK átalakításával. A két megyeszékhelyen, Szegeden és Salgótarjánon kívül nem lett egyetlen ellenzéki vezetésű város se tankerület székhelye, még akkor sem, ha ehhez teljesen abszurd tankerületi határokat is kellett rajzolnia a kormánynak. Nem kell sokat gondolkozni, a cél itt is a párthoz hűséges potentátok kinevezése és az alkalmazottak párthoz való hűségének növelése lesz, a renitensek megzabolázása mellett.

És akkor nem beszéltünk a rendszerhez hű, vagy megzsarolt, vagy lefizetett szakmai szervezetekről, mint például a szakszervezetek ellenében létrehozott Nemzeti Pedagógus Karról, akiknek feladata az elmúlt hónapokban is a tiltakozások tompítása, a kormány véleményének továbbítása, illetve a rendszerhű tanárok képviselete volt. Vagy ott van a Magyar Egészségügyi Dolgozók Szakkamarája, akik képesek voltak tagjainak megtiltani a Sándor Mária tüntetésén való részvételt még tavaly júniusban, sőt, etikai vizsgálatot is indítottak a fekete ruhás ápolónő ellen.

Nyilvánvalóan ebben szerepet játszik a kötelező kamarai tagság, és az automatikusan levont kamarai tagdíj megadása, és az ennek megvonásával való kormányzati fenyegetés is.

Cser Ágnesről, az egyetlen reprezentatív egészségügyi szakszervezet vezetőjéről nem is beszélve, aki még pár hónapja is azt mondta, az égegyadta világon semmi gond nincs az egészségügyben. Cser már régóta egy hetedik nagy szakszervezeti konföderáció létrehozásán dolgozik, és a hírek szerint sikerrel is fog járni a volt SZDSZ-közeli szakszervezeti vezető, akinek szervezetének Youtube-csatornáján nem az egészségügy gondjait ecsetelik, hanem Bogár László összeesküvés-elméleteit terjesztik a globálszivattyúról.

Most pedig jönnek az egészségügyi kancellárok, akiknek egy része, vagy akár döntő többsége is a fideszes káderek közül fog kikerülni. Biztosak lehetünk benne, hogy kinevezésük után már maguk a dolgozók is tudni fogják, hogy kevesebbet kell politizálni, és nem kell majd kimutatni, ha elégedetlenek az egészségügy helyzetével. Pedig már most is volt olyan kórház, amelyben megtiltották több alkalommal is, hogy az egészségügyi dolgozók csatlakozzanak saját munkakörülményeik és fizetésük növeléséért szervezett tüntetésekhez, kiállásokhoz.

A probléma persze nem az, hogy az állam a sokszor tényleg rosszul gazdálkodó, vagy akár korrupciógyanús intézmények között rendet akar vágni. A probléma az, hogy sokszor úgy tűnik, a jó gazdálkodásnál fontosabb a párthűség jutalmazása, és nem látszik az sem, hogy radikálisan csökkent volna az intézményi korrupció. Sok olyan sztorit hallottunk már, hogy az évvégi jutalom egy-egy előreléptetés formájában vagy máshogy történő díjazásánál szempont a dolgozók politikai szimpátiája. Márpedig ez nem lenne szabad. És hiába reális az, hogy 2010 előtt is előfordultak ilyen túlkapások, a mostani központosításokkal ez már tervszerűvé vált, a rendszerbe bele van kódolva a pártállamtól való függés.

Érdemes lenne végre a médiának és a szakembereknek is szembenézni a tényekkel, és nem eltekinteni attól a szemponttól, hogy a Fidesz jelenleg a magyar élet minden frontjának megszállását hajtja végre a korrupció segítségével, és egy olyan állami rendszert hoz létre, amelyben a párt iránti lojalitás a rendszerbe kódolt elem.

De persze itt nem csupán faékegyszerű hatalmi logikáról van szó a magyar társadalom ilyetén való leuralása kapcsán. Arról is szó van, hogy az állami alkalmazottak az egyik olyan társadalmi csoport, amelyik veszélyt jelent a rendszerre. Az alacsonyan tartott fizetés mellett kizsigerelt, és a belengetett bürokráciacsökkentéssel feltehetőleg nagy mértékben csökkenteni kívánt magyar közalkalmazotti kar jelent jelenleg olyan társadalmi erőt, amelynek megszervezésével a baloldal fel tudná venni a küzdelmet Orbánék ellen, illetve ez a csoport az, amely az elmúlt fél-egy évben erős nyomást tudott helyezni a kormányra.

A jelenlegi állami intézményeket leuraló taktika ilyen szempontból annak a harcnak a része, amelyet a kormány az egészségügyben és az oktatásban vív a rendszerrel elégedetlen oktatási és egészségügyi dolgozókkal, illetve a többi közalkalmazottal szemben. Csak a helyzet az, hogy ennek a két nagy csoportnak a leszerelésével, elhallgattatásával, kizsigerelésével és lefizetésével csupán marginális elégedetlenkedő csoportok maradnak.

Az egészségügy és az oktatás felülről szerveződő leuralásáért folytatott harc kettős célt szolgál. A rendszer hosszútávú kiépítését és az esetleges ellenzéki kezdeményezések társadalmi bázisának megszüntetését, illetve a jelenleg a kormányzás rossz irányáról és nemlétéről szóló presztízsharcok megnyerését az elégedetlenség elfojtásával.

A kérdés az, lesz-e ellenállás, felismeri-e a társadalom, mi zajlik valójában, és meg tudja-e akadályozni a közalkalmazottak politikai erejének kioltását párhuzamos intézmények kiépítésével (lásd Tanítanék Mozgalom, lásd Sándor Mária).

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.