Volt nagy felzúdulás, amikor a KSH felfüggesztette a létminimum-számítást. Ne féljünk, lesz újabb, amikor majd bemutatják az új definíciójukat a magyarországi szegénységre. Számokból ugyanis nem fog jól lakni senki…
ételosztás a Blaha Lujza téren, fotó: Marjai Judit
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tavaly közölte, hogy „elavult” az a módszer, amivel a létminimumot számolják. Meg is szüntették gyorsan (az adatokat egyébként már korábban sem közölték), így viszont nem igazán maradt olyan statisztika, amiből ki lehetett volna bogozni, hányan élnek a szegénységi küszöb alatt ma Magyarországon.
Csak hogy tudjuk, hol állunk éppen: a Policy Agenda a KSH által már kidobott létminimum-számítási módszer alapján megállapította, hogy tavaly tízből négy magyar a létminimum alatt élt.
A KSH rendre közli, hogy ez a 40 százaléknyi, létminimum alatt élő magyar túl sok. Túl sok ahhoz, hogy ilyen sok emberre, egy ennyire széles rétegre koncentrálva tudjon a kormány szakpolitikai intézkedéseket hozni. Magyarán inkább a gombhoz fognak most kabátot varrni: túl sok volt eddig a szegénységben élő magyar, változtatnak tehát a módszertanon, hogy kevesebben essenek ebbe a kategóriába. Felmerülhet a kérdés: vajon követi-e a számokkal való trükközést a szegénység valódi, érdemi intézkedésekkel történő csökkentése is?
De ettől még messze vagyunk. A KSH egyébként azt is szereti jelezni, hogy attól, hogy valaki a létminimum alatt él, még nem feltétlenül szegény. Mégis igyekeznek a lehető legtöbbször hangsúlyozni, hogy a szegénység ilyen-olyan formái azért nem olyan súlyosak, mint amilyennek hangzanak. Amikor tavaly év végén a 2014-es, a háztartások életszínvonalát összegző kiadvány adatai nem voltak túl „szépek”, a KSH elnökhelyettese, Németh Zsolt azt találta mondani, hogy van egyfajta „dolgozói szegénység”, amelyben az emberek már ugyan kikerültek a mélyszegénységből, de közmunkás bérük „nem éri el az átlagjövedelmet”. Ebbe a rétegbe egyébként mintegy 230 ezer magyar ember esik. Németh Zsolt szerint amúgy „összességében javult a magyar háztartások jövedelmi helyzete 2014-ben”, de azt elfelejtette hangsúlyozni, hogy a megkérdezett háztartásokban élők 70 százaléka számára bármilyen váratlan kiadás gondot okoz, és közel negyedük kétnaponta nem tud húst venni, mert nincs rá pénze. Miért? Nem, nem azért, mert szegények a magyarok, hanem azért – érvelt akkor Németh mert „mi a panaszkultúra társadalma vagyunk, és ez itt is megmutatkozik”.
Nos, hogy ne legyen annyi oka a magyarnak a panaszra, és ne érezzék olyan nagyon sokan (közel négymillióan!), hogy szegények, a KSH őszre inkább kidolgozza azt a szuper számítási módszert, ami az eddiginél jóval alacsonyabb szinten határozza majd meg a megélhetéshez szükséges minimumjövedelmet. Várhatóan eltűnik a minimálbér és a létminimum összege közti különbség, de az igazán cinikus a dologban az, hogy még a létminimum-számításhoz felhasznált minimálisan szükséges napi kalóriabevitelt is csökkentik. Ami már csak azért is iszonyatosan gonosz dolog, mert a közmunkások („dolgozói szegények”) rendre kifejezetten nehéz fizikai munkát végeznek, vagyis a napi kalóriabeviteli szükségletük magasabb az átlagosnál. Őket valószínűleg nem fogja megnyugtatni, hogy az új modell szerint kevesebb kalória is elég lesz ehhez a kemény fizikai munkához.
Igy nem lesz nehéz eltüntetni szegények százezreit-millióit a statisztikai sorokból. De a kérdés továbbra is nyitott: mi lesz azokkal, akik ma Magyarországon nem tudnak rendesen étkezni, akiknek nincs fűtésre, új ruhára pénzük? És a létminimum nem csak ételről és lakhatásról szól. Ez a minimum feltétele annak, hogy az ember valamelyest kielégítő, és a társadalmi normáknak megfelelő életet tudjon élni. Ahol van lehetőség kikapcsolódni, ahol van mosógép a háztartásban, ahol nincsenek elmaradt hiteltörlesztő-részletek, és ahol egy váratlan kiadás nem borítja fel egy család egész éves költségvetését.
Nem csoda, ha a szakszervezetek foggal-körömmel küzdenek a KSH új számítási modellje ellen. Ez ugyanis nem megoldása a szegénységi problémáknak. Csupán egy embertelen elképzelés arra, hogyan lehet papíron, számok segítségével elfedni a problémát anélkül, hogy lényegi intézkedésekkel kezelnék azt. Csakhogy papíron lévő számokkal nem lakott még jól senki.
Támogass havi 1000 forinttal:
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 228 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
