Kiss Lászlóról, az úszóválogatott szövetségi kapitányáról kiderült, 1962-ben részt vett egy csoportos nemi erőszakban. Lefogta áldozatát, ameddig társai megerőszakolták, majd ő is megerőszakolta. 3 évet töltött ezért a nagyfai börtönben.
Könnyű lenne most elkenni az ügyet, hogy régen volt, vagy Kiss már megbánta, és könnyű lenne vadul beleszállni Kissbe. Nyilván elfogadhatatlan, és egy életre bélyeg kell, hogy legyen egy ilyen erőszakos tett, és az is igaz, hogy mindenkinek meg kell adni az esélyt az újrakezdésre.
Akit állatkínzásért elítélünk, annak sem az állatmenhelyen adunk munkát. És ha tudnánk 100 százalékig biztosan, hogy Kiss azóta soha semmilyen erőszakos fellépést nem alkalmazott nőkkel szemben, akkor is elég nagy kockázatnak tűnik, hogy 1993 óta női, majd 1999 óta egyesített szövetségi kapitánya a magyar úszósportnak. Sok esetben 14-18 éves lányokat bíztak a felügyeletére. Egy erőszaktevő gondjaira nem lehet lányokat bízni. Kissnek lehetőséget kellett volna adni az újrakezdésre, mint mindenkinek, aki bűnt követ el, és azért megkapja a jog szerinti büntetését, de nem az úszósportban, és nem mint női úszóedző.
Egy fokkal megnyugtatóbb lenne, ha tudnánk, az úszószövetség kollégái kiemelten figyelnek arra, hogy ne forduljon elő az olyan hatalmi helyzetekkel való visszaélés, mint ami egy úszóedző és egy fiatal lány között előfordulhat, ahol az úszóedző feladata, hogy megmondja, mit csináljanak a lányok. De számos történet bizonyítja, hogy az úszósport nem ilyen közeg. Emlékezhetünk a pedofil úszóedzőre, vagy masszőrre, akik mellett még azután is kiállt az úszósport, hogy kiderült, mit követtek el.
De biztosak lehetünk abban is, a szülőket, a sportolókat, a gyerekeket nem tájékoztatták Kiss múltjáról: és miért is tájékoztatták volna: ki vinné a gyerekét egy olyan uszodába, ahol az edzőről tudni, hogy erőszaktevő? Megint csak az a helyzet, hogy a szövetségnek, a szakmának látszólag nem áll érdekében, hogy őszintén beszéljenek a helyzetről, hogy az emberi minimumoknak megfeleljenek.
Ebből következik a legszomorúbb: most se lesz valós következménye – ahogy az előző ügyek után sem lett – az úszósportban újra és újra előbukkanó nők elleni erőszaknak. Nem lesznek olyan megelőző és segélykérési rendszerek, védelmi mechanizmusok kidolgozva, amik elejét tudnák venni a nők elleni erőszaknak. Hiszen a társadalomban újra és újra előbukkanó nők elleni erőszaknak sincs társadalmi következménye. Pedig a kőkemény fizikai munkát az edzők egész életükre kiterjedő irányítása alatt végző lányok az erőszaknak, zaklatásnak egyik leginkább kitett csoport.
Ha lehet egy tippünk, most is az fog következni, hogy Kiss László esete bagatellizálva lesz. Nem lesz következménye, nem lesz tanulsága. És ha Szepesi Nikolett példájára gondolunk, akit azért ítélt el a társadalom, mert megírta a váltogatottbeli szex-partnereinek történetét, elég gyászos képet kapunk, nem csupán az úszó, hanem a teljes magyar társadalom szexizmusáról.
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
Támogass havi 1000 forinttal:
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 216 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
