Szlovákiában is tanárok ezrei vonultak az utcákra, sőt sztrájkot is kezdeményeztek az oktatási rendszer drámai helyzete miatt. Fokozatos, 250 eurós fizetésemelést és az egész oktatási szektor költségvetésének emelését követelik. A kormányzat magyar kollégájához hasonló cseleket próbál bedobni, ám a tanárok mozgalmának harcát segíti, hogy március 5-én parlamenti választásokat tartanak az országban, így sokkal nagyobb nyomás alatt tudják tartani a politikai elitet.
Legalább 11500 tanár és oktatásban dolgozó jelentkezett sztrájkra január 5-én. A megmozdulás a Szlovák Tanárok Kezdeményezésének (IST) és a kormány képviseletében fellépő Juraj Draxler, az oktatásért, tudományokért, kutatásért és sportért felelős miniszter közötti eredménytelen tárgyalások következményeként jött létre. Az IST parlament felé megfogalmazott követelései egyértelműek: 2017 januárjáig fokozatos, 250 eurós fizetésemelés minden pedagógiai szakmában foglalkoztatottnak, 400 millió euró értékű költségvetési emelés az oktatási ágazatnak, valamint a meglévő kreditrendszer módosítása, beleértve az egész életen át tartó tanulás rendszerének újraértékelését. A sztrájk első napján, a barátságtalan időjárás ellenére, körülbelül 2000 tanár és támogató gyűlt össze a Szlovák Nemzeti Felkelés terén Pozsonyban, ennek következtében 100 iskolát kellett aznap bezárni. Sok problémát lehetett hallani a színpadról: elsősorban a szlovák diákok nemzetközi átlaghoz viszonyított alacsony teljesítményét, a pedagógiai szakmában dolgozók alacsony béreit, az iskolák szüntelen átpolitizáltsága miatti csalódottságot, az igazgatók akarnokoskodását és a tanári szobákon belüli megfélemlítést.
A folyó tiltakozások ellenére az általános iskolák és gimnáziumok lassan ismét megnyitották kapuikat, a stafétát pedig átvették az egyetemek is. Legalább tizenöt egyetem és számos kar jelezte támogatását az IST-nek. Február 15-én sztrájkba is léptek, kérve a kormányt, hogy komolyan gondolja át a tanárok követeléseit.
A közvélemény reakciói három csoportba oszthatók. Vannak, akik egyértelműen a tüntetések ellen vannak, mohónak nevezve a tanárokat, mondván, azoknak kevesebb fizetést kéne kapniuk, hogy egyenlőek legyenek Szlovákia más alulfizetett dolgozóival. Mások a tiltakozás időzítését kritizálják, politikai eszköznek tekintve ezt a választások előtt. De a kritikusok mellett sokan támogatják az ügyet: több esemény és szolidaritási akció volt, legnagyobb szerepet a sztrájkot erősen támogató szülői csoportok vállalták. Eszközeik között szerepelt egy támogató nyílt levél, pénteki foglalkozások szervezése a gyerekeknek, hogy az iskolák folytathassák a sztrájkot, és zöld szalag viselése a szolidaritás jelzésére. A tüntetéseket a tanárok védelmében felszólaló közéleti személyek széles köre is támogatja, ahogyan rengeteg diákcsoport is.
A tüntetések mostani hulláma nem előzmény nélküli: visszhangozza az oktatás fejlesztésére irányuló, már 2011-ben is megfogalmazott követeléseket. 2012-ben hatalmas médiafigyelmet kapott egy, az oktatási miniszternek címzett levél, amelyet két két tanár írt Dobšiná városából. Ez részletesen taglalta a tanítás szörnyű körülményeit a vidéki iskolákban, például a túlzsúfolt osztálytermeket és a modern felszerelés hiányát. A levélírók szintén elégedetlenek voltak a saját alacsony fizetéseikkel és azzal, hogy sokszor nekik kell a szociális munkások feladatait ellátniuk a hátrányos helyzetű családokból származó gyerekek érdekében. 2012 szeptemberében tüntetések sorozatát szervezte az Új Iskolai Szakszervezetek elnevezésű csoport, ehhez is sok pozsonyi iskola is csatlakozott. Érdekesség, hogy az Új Iskolai Szakszervezetek az egyike az olyan új szerveződéseknek, melyek a hagyományos, hatástalan és túlpolitizált szakszervezetekre válaszul alakultak. Azonban a sztrájkok nem győztek. Valójában az elmúlt három évben csak középszintű reformok történtek három különböző miniszter alatt.
Majdnem a tanárokkal egyszerre, 2012-ben az orvosok is sztrájkba kezdtek. És csak egy feszült időszak után, mely során az orvosok hetekig csak a legminimálisabb egészségügyi ellátást biztosították, egyezett bele a kormány az orvosok fizetését érintő költségvetési szigor enyhítésébe. Ez csak apró győzelem volt, hiszen a sztrájk az egészségügy egész költségvetésének a javítását célozta, ami mind a mai napig várat magára.
A sztrájkok után, 2012-ben a Parlament több törvénymódosítással reagált, hogy ellehetetlenítse a jövőbeli sztrájkokat. A sztrájkoló orvosokat például bizonyos körülmények esetén büntetőjogi eljárás alá lehet venni, és minden közalkalmazottnak kötelező fizetés nélküli szabadságra mennie a sztrájk idejére, ami a fizetés elvesztése mellett azt is jelenti, hogy a sztrájkolónak kell fizetnie a kötelező egészségügyi és szociális biztosítását. Figyelembe véve az árucikkek magas árát, az alacsony béreket (átlagos fizetés bruttó 760 euró az oktatásban), és a tényt, hogy a tanároknak a létfenntartásához mindenképp szükségük van másodállásra, ezek a szabályozások egyértelműen támadják a sztrájkjogot.
Robert Fico miniszterelnök látszólag nehezen kezeli a tanárok tüntetését, amelyről a média széles körben tudósított. A parlamenti választások közelsége miatt az ellenzéki pártok mind kifejezték teljes támogatásukat a sztrájkolók felé. Ebben egyértelmű a kétarcúság: minden nagy jobboldali párt, amikor hatalmon volt, kifejezetten ellensége volt a sztrájkoknak, és ellenzett bármilyen költségvetési emelést a szektorban. Ezek a konzervatív hangok részben abból a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unióból (SDKU) jönnek, amely Iveta Radicova akkori miniszterelnök vezetésével 2011-ben kijelentette, hogy nem lesz több pénz az oktatásra. De a tanárok mellé állt az a Bugár Béla, a Most-Híd nevű szlovák-magyar vegyespárt elnöke is, aki mostanra elfelejtette a 2003-as vasutassztrájk elleni féktelen dühét, amikor is koalíciós partnere, a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) a hadsereg bevetését javasolta a vasúti közlekedés visszaállítása érdekében. Még a Szabadság és Szolidaritás (SaS) nevű laissez-faire liberális párt is, amely vallásosan dicsőíti az üzleti alapon működő oktatási modellt, lelkesen támogatja a tanárok követelését a közalkalmazottaknak magasabb fizetéséért.
A hatalmon lévő Irány-Szociáldemokrácia (Smer-SD) retorikája ingadozik az ügy támogatása (jobb lakhatási körülményeket kínálva a tanároknak – amit azok, talán ideológiai okokból, elutasítottak) és a tanárok („akiknek tenniük kéne valamit Szlovákiáért”) kemény megbüntetése között. A Smer-SD úgyszintén megpróbálta az ügyről elterelni a figyelmet azzal, hogy a „migráció veszélyére” figyelmeztető sajtótájékoztató hívott össze, függetlenül attól, hogy nincs egy menekült sem a láthatáron.
Az üggyel kapcsolatban rendkívüli parlamenti ülést tartottak február 11-én, ahol a többség elfogadta, hogy a választások után hivatalba lépő új kormánynak készítenie kell egy Nemzeti Oktatási Programot 2016-tól 2024-ig. Az új program célja egy átlátható és igazságos pénzügyi rendszer kialakítása az oktatási szektor számára, új törvények elfogadása a regionális iskolák, egyetemek, tudományok és a kutatás finanszírozására az OECD ajánlásainak szellemében, illetve a pedagógiai szakmában dolgozók fizetésének emelésére. Ami először a sztrájk rossz időzítésének tűnt (két hónappal a választások előtt, miután véget értek a rendes parlamenti ülésszak), mostanra a sztrájkolók előnyévé vált. Habár választási érdekekért és politikai eszközként használták fel őket, a sztrájkolók jelentős pozitív figyelmet kaptak a médiában, és nagy mértékű támogatást az emberektől.
Azt még meglátjuk, hogy a mozgalomnak lesz-e hatása a választások eredményére, de ha tovább folytatják a nyomásgyakorlást, akkor talán sikerül az oktatási reformokat elsődleges ügyként felállítani a következő kormány számára. Ideális esetben, fel kellene használniuk azt, amit tanultak az korábbi sztrájkmozgalmaktól, és saját megmozdulásukat úgy kellene beállítaniuk, mint a gazdaság minden részében dolgozó munkások felszabadítására tett próbálkozást. Össze is kellene fogniuk ezekkel a dolgozókkal. Az épp most sztrájkoló ápolók természetes szövetségeseknek tűnnek. 2015 novembere óta több mint 600 egészségügyi dolgozó mondott fel tiltakozásként az alacsony fizetések és az ágazat alacsony finanszírozása ellen. Sajnos nagyon kevés támogatást kaptak a kórházaktól és a közvéleménytől, és az egészségügyi miniszter is sarokba szorította és büntetéssel fenyegette meg őket. Eddig ritkán volt példa együttműködésre a tanárok és ápolók között, pedig célravezető lenne a két mozgalom egyesítése egy közös ügy mentén. Az igazi változást, legalábbis elemzői szempontból, az hozná, ha a szlovák tanárok kipróbálnák a nemzeteken felülemelkedő szolidaritást, és egyesítenék erejüket a magyar kollégáikkal, akik ugyanezt a harcot vívják.
(A szöveg eredetileg angolul a Political Critique oldalon jelent meg.)
Alena Krempaská
fordította Kerényi Péter
Támogass havi 1000 forinttal:
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 170 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
