Akkor beszéljünk egy kicsit Kósa Lajosról.

Illetve arról, hogyan értékelte a Fidesz frakcióvezetője az oktatásban bekövetkezett és eljövendő reformokat. Elöljáróban legyen elég annyi: amit Kósa eddig elért sikernek tart, az kézzel fogható kudarc, és amit ő kudarcként él meg, annak a felszámolása tragikus következményekkel járhat.

Kósa Lajos az ATV Esti Start műsorában január 20-án; Forrás: YouTube

Illetve arról, hogyan értékelte a Fidesz frakcióvezetője az oktatásban bekövetkezett és eljövendő reformokat. Elöljáróban legyen elég annyi: amit Kósa eddig elért sikernek tart, az kézzel fogható kudarc, és amit ő kudarcként él meg, annak a felszámolása tragikus következményekkel járhat.

Három fő lépésből kettő már megvalósult az oktatási rendszer átalakításában, mondta Kósa. És íme, amire büszkék: 

Az első lépés a fenntartóváltás volt, amikor az önkormányzatoktól az államhoz került az iskolák többsége. Sok szót erre nem érdemes vesztegetni, a nevezett fenntartó, vagyis a Klik adósságokban úszik, késve küldi a bért a pedagógusoknak, cserébe irracionális elvárásokkal terhelik őket egy megfélemlítő közegben. Soha talán ilyen rossz fenntartója oktatási intézményeknek nem volt.

Második lépésnek az életpálya modell felépítését nevezte Kósa, aki szerint „soha nem látott módon nő a tanárok bére”.

Ez nettó hazugság. Vagy legalábbis cinizmus: soha nem láttunk még olyat, hogy míg a minimálbér évről évre nő, a pedagógusoknak ennél jóval lassabban adagolják az emelést (teljesen függetlenül az infláció mértékétől is), a túlórabérről és egyéb juttatásokról már nem is beszélve – azok ugyanis nincsenek, cserébe az eddiginél is többet kell dolgozniuk. Bérük ráadásul függ a minősítési rendszertől is – aki nemet mond a megalázó procedúrára, az elfelejtheti a béremelést.

És Kósa nem állt meg itt, felvillantotta a szörnyű jövőt is:

„Újragondoljuk azt a dogmát, ami arról szól, hogy csak az integrált oktatási modell lehet az, ami Magyarországon megvalósul, miközben azt mutatják a felmérések, hogy ez kudarc.”

A kijelentéssel több óriási probléma is van. Az első és talán legfájdalmasabb: az elmúlt 25 évben nem az integráció, hanem a szegregáció irányába lendült ki a mérleg. A rendszerváltás után meredeken nőtt azon közoktatási intézmények száma, ahol a roma tanulók aránya kirívó volt. Vagyis elindult egy folyamat, amely a problémás tanulókat (és itt ne csak a roma gyerekekre gondoljunk, hanem általában a legszegényebbekre, és azokra, akik valamilyen tanulási- vagy magatartásproblémákkal küzdenek) elkülönítette. Az okok összetettek: egyrészt a pedagógusok számára sem volt adott minden feltétel az ilyen gyerekek megfelelő oktatására, nevelésére, emellett viszont a társadalom maga se volt toleráns a problémásnak minősített gyerekekkel szemben.

Pedig a szegregáció negatív következményeire érdemes odafigyelni: azzal ugyanis, hogy a jelenség egyre nagyobb teret követelt magának, több generációnyi gyerek boldogulását tette lehetetlenné. Az integrált oktatásnak ugyanis épp az a lényege, hogy a hátrányos helyzetű tanulókat felzárkóztassa egy közös átlaghoz, és esélyt adjon nekik a továbblépésre is. Épp ezért nem csak érthetetlen, de egyenesen ostobaságnak tűnik az, amit Kósa mond – de minimum tájékozatlan az a politikus, aki az integrált oktatási modellt teszi felelőssé azért, hogy „olyan zárványok alakultak ki az oktatási rendszerben, amelyek újratermelik a társadalmi egyenlőtlenségeket.”

Kutatási eredmények sora bizonyítja, hogy az integráció igenis hathatós módja annak, hogy a hátrányos helyzetű tanuló valamilyen végzettséggel kerüljön ki az oktatási rendszerből, felzárkózzon, tanulási nehézségei csökkenjenek, szociális készségei fejlődjenek. Csak egy példa: azok között a roma és nem roma tanulók között, akiknek a 8. évfolyamon mért eredményei nem különböztek egymástól, és az általános iskolában osztálytársai is voltak egymásnak, 16 százalékkal kisebb a lemorzsolódási esélykülönbség, mint a szegregált osztályokból kikerülő diákok esetében.

Ha nagyon őszinték akarunk lenni, az utóbbi 5 év rossz, buta és káros oktatáspolitikája képes volt érdemben rontani a helyzeten. A Fidesz (először Hoffmann Rózsa, majd a még láthatatlanabb Czunyiné neve alatt) gyakorlatilag teljesen szétverte az oktatási rendszert.

Ne menjünk messzire: épp ez a kormány volt az, amelyik gyakorlatilag szabad utat adott – nem csak a szegregációnak, de a problémás gyerekektől való mihamarabbi megszabadulásnak is. A tankötelezettség 16 éves korra való leszállítása ebből a szempontból igazi bűn. Ugyanis épp azok a gyerekek hullanak így ki az oktatásból, akiknek amúgy is szükségük lenne a segítségre. Miközben az Unió által is szorgalmazott cél a korai iskolaelhagyók számának csökkentése lenne, ez a trend  az utóbbi években nő. És még ennél is nagyobb baj, hogy a rendszer kész egy sokkal rosszabb életpálya irányába tolni őket: a közmunka ugyanis ezeknek a gyakran végzettség nélküli gyerekeknek az egyetlen reális kilátásuk. Vagyis a jelenlegi rendszer konzerválja azt a fajta szegénységet, ami így újra- és újratermeli önmagát.

És visszatérve Kósa Lajos szavaihoz: nem azzal van a baj, hogy ilyen meg olyan (szeplős és nem szeplős, göndör és egyenes hajú, stb.) gyerekek kerülnek egy osztályba. A baj azzal van, hogy az osztályokba lépő pedagógusok túlterheltek, frusztráltak, nincsenek megfelelő módszereik vagy kapacitásuk a felmerülő problémák kezelésére. Ennek viszont semmiképp sem lehet megoldása az, hogy ezután beszüntetjük az integrált oktatási modellt. Ez semmi más, mint a felelősség (ismételt) hárítása a kormány részéről, fűszerezve némi burkolt utalással arra, mindig a roma gyerekekkel van a baj (Kósa így fogalmazott: „nehéz úgy beszélni, hogy az ember nem kockáztatná, hogy mindenféle rasszizmussal vádolnák meg”). Az integrált oktatási rendszer további szétverése egy újabb felelőtlen felvetés – ami hosszú távon beláthatatlan következményekkel járhat.

Kudarcból tehát a jelen kormány oktatási fronton fel tud mutatni jó néhányat. De úgy tűnik, rossz ötletekkel még mindig tele van a padlás.

A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 125 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!