Aggasztó adatokkal kezdte az új évet a Magyar Szociális Fórum: december 31-ig összesen negyven ember halt meg kihűlés következtében hazánkban. Ráadásul december második felében csaknem háromszor annyian haltak meg fűtetlen otthonukban, mint ahányan közterületen, a szabad ég alatt.

Bármennyire is szomorú, ma Magyarországon több százan halnak meg évről évre a hideg miatt. A kihűlés, mint halálok az elmúlt 10 évben körülbelül 2500 ember életét követelte.

Egészen a nyolcvanas évekig 200 alatt volt évente a kihűlés miatt elhunytak száma, amely ezután kezdett meredeken emelkedni. A legrosszabb 1993 tele volt, amikor 400-hoz közelített a kihűlésben elhunytak száma. Évről évre két kritikus időszak van: a tél kezdete, amikor a legtöbben még nem készültek fel a hidegre, illetve a tél vége, amikorra elfárad az emberi szervezet, és feladja a küzdelmet. 2015-ben még márciusban is tucatnyian hunytak el kihűlés miatt.

Mi a hipotermia?

Az emberi szervezet normális hőmérséklete 36 és 37 °C között van. Amennyiben a testhőmérséklet tartósan ennél alacsonyabb fokon áll, bekövetkezik a hipotermia, vagyis a kihűlés. És ez nem csak extrém hidegben lehetséges, elég hozzá az is, ha valaki hosszú ideig tartózkodik egy fűtetlen lakásban. 1-2 fokos hőveszteségnél már izomremegés, reszketés áll be, megemelkedik a vérnyomás, gyorsul a légzés. Amennyiben ez az állapot tartósan fennáll, a szervezet hőszabályozása kimerül, és a testhőmérséklet folyamatosan csökkenni kezd, bágyadtság, álmosság vesz erőt az emberen. Csökken a vérnyomás, szívritmuszavar lép fel, majd eszméletvesztés következik. Ha a test hőmérséklete 27-28 fok közé csökken, végül megbénul a keringési rendszer, és beáll a halál. A kihűlés főként a gyermekeket, az időseket és a betegeket veszélyezteti.

A rémisztő adatok azonban nem kizárólag annak tudhatóak be, hogy rengeteg ember vesztette el otthonát, és vált hajléktalanná.

Az egyedül élőket érinti

A kihűlés, mint halálok általában, a hajléktalan embereket érinti – gondolják a legtöbben. Úgy tűnik, ez egyáltalán nem így van, ugyanis Magyarországon évről évre rengetegen saját otthonukban halnak meg, amelyet nem tudnak megfelelően fűteni. Emellett a KSH adataiból az is kiderül, hogy míg hosszú távon a közterületen élők kihűlésének száma nem nagyon változik, az otthonukban kihűlt emberek aránya folyamatosan nő. 2011-ben már a halálesetek több mint fele otthonukban érte az embereket, ami viszont elsősorban a rossz szociális helyzetben lévőket érinti.

Az Eurostat legutolsó adatai szerint Magyarországon a lakosság 11,2 százaléka (több mint egy millió ember) él olyan háztartásban, amelyet anyagi okok miatt nem tud megfelelően kifűteni. Csakhogy a kihűlés mégsem nevezhető pusztán szegénységi kérdésnek: emellett a rossz egészségügyi állapot és a társas kapcsolatok hiánya, az elszigeteltség, magány is veszélyeztető tényező.

A férfiak körében gyakrabb a kihűlés, és leginkább a nyolcvan év felettiek tartoznak a veszélyeztetett korcsoportba. A KSH statisztikáiból kiderül továbbá, hogy jellemzően az alacsony iskolai végzettségűek, és megdöbbentő módon a kistelepülésen élők körében gyakori a kihűlés (500 főnél kisebb településeken majdnem háromszor akkora valószínűséggel hűl ki egy ember, mint egy nagyobb, 5000 –10000 fős településen).

A legkiszolgáltatottabb helyzetben az egyedül élők vannak. A statisztikákból kiderül, hogy a kihűlés következtében meghaltak többnyire magányosan, kapcsolatok hiányában élnek. 2009-ben például mindössze 9 százalékuk volt házas, és nagyjából azonos arányban szerepelt családi állapotként a nőtlen/hajadon (33%), elvált (33%) és az özvegy (25%). Az áldozatok döntő többségének nem volt gyereke (2009-ben 73%-uk volt gyermektelen), és ez gyakran azt jelenti, hogy senki nem figyelt oda rájuk

Ne menj el mellette!

Borzasztó, hogy ma Magyarországon évente százak halnak meg azért, mert nincs hol megmelegedniük. És nem csak azok számára szörnyű vég ez, akik az utcán élnek, de azok számára is, akik saját otthonukban fagyoskodnak, önhibájukon kívül. A kihűlés ráadásul rávilágít egy olyan problémára is, amelyről keveset beszélünk. A magány, az elszigeteltség még olyan kistelepüléseken is komoly probléma, ahol elméletileg mindenki ismer mindenkit. Mégis: ha nem kopog át senki az idős, beteg szomszédhoz, akinek talán arra sincs pénze, hogy tűzifát vegyen télire, akkor hogyan is vehetnénk észre, hogy bajban van?

Ne menjünk el szó nélkül a téli időszakban azok mellett, akik a hidegben, akár az utcán, akár saját lakásuk magányában fagyoskodnak. Figyeljünk azokra, akik a köztereken üldögélnek remegve, és azokra is, akikről tudjuk, más nem csönget be az otthonukba. Mert senki sem érdemel ilyen véget.