Kósa Lajos a Fidesz Schrödinger-macskája: ahogyan a nevezett cica egyszerre élő és halott, úgy frakcióvezető úr megszólalásairól is gyakran lehetetlen eldönteni, hogy cinikus hazugságok vagy komolyan gondolt butaságok. És ez teljesen összezavarhat bárkit, mert sosem világos, hogyan kellene reagálnunk. El kellene mondani, hogy miért badarság, amit mond, vagy rámutatni, hogy miért cinikus hazugság.

Itt van például a törvényhozás  honvédelmi és rendészeti bizottságának szerdai ülése, ahol az LMP A Város Mindenkié (AVM) csoport felkérésére benyújtott egy javaslatot, mely megszüntetné a hajléktalanság büntethetőségét. Kósa Lajos, elnöki minőségében a Szél Bernadett LMP-s képviselő beadványára reagálva a következőket jelentette ki:

Az az állítása nem felel meg a tényeknek, hogy önmagában azért, mert valaki hajléktalan, bárki is üldözné. Minthogy önmagában azért, mert valaki szegény, azért bárki, bárkit üldözne vagy zaklatna, ez Magyarországon egész egyszerűen nem igaz. Az, hogy a közterületek rendjével kapcsolatban van egy szabályozás, és az mindenkire kiterjed, ha milliárdos, ha hajléktalan, az nem ennek a sajnálatos jelenségnek a kriminalizálása.

Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik.

Tényleg ezt most ő komolyan gondolja, vagy csak böffent egyet, mert hát bizottsági ülésen mégis mondani kell valamit egy ellenzéki beadványra, bár érdemi érvvel nem kell azt megtisztelni?

Mert ha az utóbbi eset áll fenn, akkor rá kell mutatnunk, hogy ez az állítás bizony a valósággal nincs köszönő viszonyban sem. Az életvitelszerű utcán tartózkodás büntetését szabályozó rendeletalkotás, törvény- és alkotmánymódosítás során milliószor hangzott el szó szerinti utalás a hajléktalan emberekre. Maguk a fideszesek tették nyilvánvalóvá, hogy itt a hajléktalan emberek képezik a célpontot.

Kocsis Máté, a „közterületen történő életvitelszerű lakhatás” büntetésének élharcosa például ilyeneket nyilatkozott: „A közösségi együttélés szabályait mindenkinek be kell tartania, aki ennek megfelelően viselkedik, az nem büntethető. A deviáns viselkedésű hajléktalanoktól a józsefvárosiakat senki sem védi meg, a deviancia viszont nem csak szociális kérdés.” 2011 augusztusában Tarlós István főpolgármester, az életvitelszerűen utcán tartózkodókat büntető fővárosi rendelet kapcsán kialakult vitában egyenesen „hajléktalanbűnözésről” beszélt.

Egy egyszerű Google-kereséssel még tucatnyi hasonló megszólalás található, amely mind egyértelművé teszi, hogy a szabályozás célpontjai a hajléktalan emberek. Kósa Lajos, aki aktívan politizált ebben az időszakban is, bizonyára emlékszik ezekre a vitákra, szóval nehéz elhinni, hogy ne cinikusan blöffölne, amikor kijelenti, nem a hajléktalanságot kriminalizálja a hatalom.

De mi van, ha mégis komolyan gondolja, Schrödinger Kósájánál ezt sosem lehet tudni. Szóval tételezzük fel naivan, hogy a frakcióvezető tényleg jóhiszeműen gondolja, hogy a szabályozás mindenkire egyformán kiterjed. Ebben az esetben viszont azt kell mondanunk, hogy a megszólalás határozottan butuska.

A mai világban rengeteg általános érvényű törvény, szabály, procedúra, mechanizmus van, amelyről bebizonyosodott, hogy a fű alatt igenis diszkriminatív, hiszen aránytalanul sújt vagy hátrányba hoz egy-egy társadalmi kategóriát. Ha például a „felelős” költségvetési politika jegyében visszavágjuk az egészségügyi szolgáltatásokat, akkor azt mondhatjuk, ez mindenkire érvényes, mindenkinek kevesebb egészségügyi szolgáltatás jut. Eközben azt fogjuk látni, hogy a tehetősebb emberek magánszolgáltatók révén meg fogják vásárolni ugyanazt az egészségügyi ellátást, a szegényebb emberek viszont nem engedhetik meg ezt maguknak, így ők tényleg elveszítik az adott szolgáltatás lehetőségét. Érdemben tehát a döntés bizonyos embereket jobban sújt, mint másokat. Ebben az esetben bátran mondhatjuk, hogy az intézkedés szegényellenes.

Az állami szektorban vagy a vállalatokon belüli előremeneteli szabályok is formailag mindenkire vonatkoznak, ám hamar egyértelművé válik, hogy a nők a gyerekvállalás és családfenntartás feladatai miatt komoly hátránnyal indulnak, amikor ezeknek a kritériumoknak meg kell felelniük, és így az általános érvényű szabályok megnehezítik az előrehaladásukat, sőt büntetik például a gyerekvállalást. Mindez összeadva pedig mérhető bérszakadékot eredményez a férfiakhoz képest, még az olyan országokban is, ahol a nyílt szexista diszkrimináció kevéssé jellemző.

Ez a helyzet a „életvitelszerű közterületi tartózkodással” is. Nyilvánvaló, hogy a törvény betűje szerint egy milliomost is eljárás alá kéne vonni, ha az utcán lakik, bár kérdéses, hogy a jogalkalmazás nem lenne-e szelektív ebben az esetben, és a rendőrség nem hunyna-e szemet egy fehér inges, nyakkendős „életvitelszerűen közterületen tartózkodó” ember fölött. 

Sőt erre még példánk is van, amikor Kópiás Attila Steve szerzőnk három éve hajléktalan emberként öltözött fel, lefeküdt egy padra Józsefvárosban és elvitték a rendőrök, míg pár nap múlva, amikor öltönyben nyakkendőben tette ezt, nem történt semmi.

De bárhogy is legyen, az nyilvánvaló, hogy az esetek 99,9 százalékában a szabályozás a hajléktalan embereket bünteti, és így esélytelen letagadni, hogy a Kósa szerint „általános érvényű” szabály aránytalanul sújtja a hajléktalan embereket. Ez a fajta aránytalan bánásmód amúgy nem idegen a kormánypárttól, általában két típusú emberrel kivételezik a Fidesz: a szegényebb, kiszolgáltatottabb embereket bünteti, a kiváltságosoknak pedig még több engedményt tesz, ha kell a kormánytagok családtagjait kiveszi a közbeszerzési tiltás hatálya alól.

Szóval Kósa „Schrödinger” Lajosnak sikerült olyan kijelentést tennie, mely két eltérő módon értelmezhető, ám mindkét esetben könnyen rábizonyítható, hogy hamis vagy téves. A kérdés csak az, hogy ilyen nagyívű gondolatkonstrukciók helyett miért is nem lehet tényleg érdemben foglalkozni azzal a kérdéssel, amely kiszolgáltatott emberek tízezreit érinti.  Egy szolidáris állam feladata az lenne, hogy figyelembe vegye a különböző társadalmi kategóriák speciális igényeit, és segítse a legkiszolgáltatottabb csoportokat, nem pedig az, hogy képmutató, kamu szólamok kíséretében nagyokat rúgjon beléjük, akár az általános érvényű szabályalkotás függönye mögé bújva.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!