Minden bizonnyal senkit se tudnék lebeszélni arról, hogy a fegyveres beavatkozást tartsa a legjobb megoldásnak a terrorizmus ellen, az meg főleg nem áll hatalmamban, hogy leállítsam az ilyen műveleteket, és bevallom, nem is állítanám le az olyan szervezetek ellen, mint az Iszlám állam. Azt viszont legalább így magunk között jó lenne tisztázni, hogy csak fegyveres beavatkozással, csak a rendteremtés hangsúlyozásával, bosszúval, gyilkolással – vagy hívjuk bárhogy is -, ezt a problémát nem lehet rendezni.

Hétfőn indul a párizsi klímacsúcs – a terrortámadások miatt a tervezettnél későbbi időpontban. Dezső András, egyébként az egyik kedvenc újságíróm, az Index legrosszabb cinikus hagyományait idéző cikkben kelt ki, hogy milyen hülyeség már a workshopolás, a hippiskedés, a párizsi klímacsúcs, mert bizony itten bombákat kell dobni, és jól rájuk kell írni, ahogy az oroszok teszik, hogy „a kurva anyád”.

Annyiban egyetértek Dezső Andrással, hogy nem workshopok, nem konferenciák, pogácsás reggelik kellenek a helyzet megoldásához. Valószínűleg maguk a politikusok a legszomorúbbak, hogy lerövidítették a klímacsúcsot, mert kevesebb én-is-teszek-a-bolygóért szelfi, világbéke sajtóközlemény készülhet, és kevesebb zöld választási üzenet hangozhat majd el Párizsban.

Az olyan dolgok, mint a környezet védelme, a szegénység felszámolása mind ilyen konferenciákhoz van kötve, mert így a legkönnyebb elérni az egyeztetés látszatát, sokat beszélni érdemi megtárgyalás, elmagyarázás nélkül, némi szavazatot szerezni lényegi cselekvés nélkül.

Pedig lenne tennivaló.

Ugyanis a szír polgárháborúhoz, és ezzel az Iszlám Állam megerősödéshez, illetve a menekültek nagy létszámú elindulásához például erősen hozzájárulta klímaváltozás. A szír mezőgazdaság, állattenyésztés ugyanis a megváltozott környezeti jellemzők miatt lényegében csődbe jutott, emiatt pedig az elszegényedő vidéki lakosság a nagyvárosokba költözött, ami nem kis konfliktusokat okozott szociális és etnikai téren is és többek között ezek a konfliktusok ásták alá az Asszad rezsim hatalmát.

De lehet tudni azt is, hogy Egyiptomban, Tunéziában, Líbiában, az arab térség és a közel-kelet több államában, a gyors népességszaporulat illetve az ezredforduló utáni élelmiszerár-növekedés, amely a termőterületek csökkenésének számlájára írható, milyen társadalmi feszültségeket hozott, és ezek a feszültségek hogy járultak hozzá az arab tavaszhoz.

De hogy ne csak a klímaváltozásról beszéljünk. Irakban az Iszlám Állam, és még nagyobb mértékben a korábbi szunnita felkelőcsoportok erősödéséhez hozzájárult az USA háborús politikája, az államigazgatás gyakorlati összeomlása és az azt követő szegénység és munkanélküliség.

Bár túlzás azt állítani, hogy csak és kizárólag a szegénység és a rossz állami infrastruktúra vezet a radikálisok megjelenéséhez, de abban biztosak lehetünk, a szegénység, az egészségügyi ellátás és az oktatás hiánya fontos tényező ebben az egyenletben. Az ilyen szociális problémák lovat adnak a szélsőségesek alá, legyenek azok muszlimok vagy európai neonácik, vagy neonácinak látszó emberek, akiket nem hívhatunk neonáciknak, mert megsértődnek.

Egyiptomban Mubarak alatt például azért tudott megerősödni a Muszlim Testvériség, mert a nyugat által támogatott, a korrupt és oligarchikus, államot fogva tartó hadsereg és a vele szövetséges kormány lényegében szart a jóléti kiadásokra, míg a Testvériség alternatív oktatási, egészségügyi és szociális rendszereket épített fel, amely révén mindenhol ott voltak az országban, emberek hétköznapjain tudtak javítani, és közben saját tanaikat tudták népszerűsíteni. Mubarak bukása után pedig elsöprő többséggel meg is nyerték a választásokat, mivel nem volt más szervezet, aki tényleg kapcsolatban lett volna a választókkal.

És bár ez a magyar médiába nem jut el, az egyébként tényleg undorító Iszlám Állam a borzasztó törvénykezése mellett szociális és egészségügyi intézményeket tart fenn, illetve iskolákat, amelyekben szépen végre is hajtják az agymosást, hogy kineveljék azt a szír és iraki generációt, amelyben a szélsőséges iszlamizmus tanai meg fognak maradni, még ha az Iszlám Államot szét is bombázzák.

Tehát lehet „kurva anyáddal” szépen feldíszített bombákat dobni a Közel-Keletre, porig lehet rombolni az Iszlám Államot, és lehet fasza konferenciákat tartani a klímavédelemről, de ameddig a környezeti és szociális problémákat nem fogjuk a terrorizmus és a szélsőségek elleni küzdelem részeként kezelni, és nem fogunk beavatkozni legalább akkora vehemenciával ezekben a ügyekben, mint amekkorával díszes bombáinkat szórjuk, addig nem lesz megoldás.

És hogy egy pozitív mondattal zárjam ezt a cikket: Akkor sem lesz megoldás, még ha oda is figyelünk ezekre a kérdésekre. Mivel nincs azonnali megoldás a szélsőségesek ellen, sem a Közel-Keleten, sem Európán, sem Afrikában, sem Észak-Amerikában.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!