„A korrupció öl” feliratok alatt több tízezer ember vonult az utcára kedd este Bukarestben, a kormány lemondását követelve a múlt pénteki diszkótűz miatt. Szerda délelőtt a kormány be is jelentette lemondását, de a tragédia okainak felszámolásához ez vajmi kevéssel járul hozzá. A Magyarországon is jól ismert, megszorításokból, a jóléti állam lebontásából és korrupcióból álló gyilkos vegyület az, amely milliókat kényszerít olyan kiszolgáltatott helyzetbe, amelyben az emberi élet édeskeveset számít. Ennek az általános helyzetnek az extrém esetét láthattuk pénteken, de a felszín alatt sokkal több dráma zajlik, arra várva, hogy hasonló szörnyűségbe torkolljon. Egy román barátunk gondolatai következnek.
Ahogy az újságok azt már megírták, eddig 32 ember veszett oda, és több mint 140 sérült meg súlyosan, amikor egy balesetből keletkező tűz lángba borított egy klubot Bukarest belvárosában. Mindenféle számítás szerint ez volt eddig a legtöbb halálos áldozatot követelő esemény a fővárosban az 1989-es forradalom óta, amikor tüntetők százait gyilkolták meg az utcákon. A számos áldozat között volt a nightklub egyik alkalmazottja is: egy 38 éves nő, aki feketén, takarítóként dolgozott ott, 5 kiskorú gyerekét és sérült apját egyedül tartotta el ebből a fizetésből.
Apró, első látásra jelentéktelen részletek, gesztusok és szavak egész sorozata volt az, ami a balesethez vezetett, megnövelte a tragédia nagyságát, amely ezt az öt, védtelen árvát, sérültek tucatjait és rengeteg-rengeteg halottat hagyott maga után.
Olcsó, gyúlékony építőanyagok, közömbösség mindenféle biztonsági előírás iránt, apró és nagyobb kenőpénzek, amelyekért cserébe a hatóságok szemet hunytak a kihágások fölött – más szóval a költségeket a profit érdekében minden áron megnyírni próbáló kapitalisták és az őket kiszolgálni igyekvő bürokrácia kínos találkozása. Ez magában foglalta a városháza kapkodó aláírását, az azt megelőző hiányos biztonsági vizsgálatot az épületben, a rövidke időt, ami e között és az olcsó alapanyag megvétele között telt el, valamint azt a kínosan kidolgozott gondolkodásmódot is, amely kizár minden olyan gondolatot, ami az alkalmazottaid munkakörülményeivel kapcsolatban felmerülne benned. Egyszerűen nem gondolsz erre, és a végén még azt is elfelejted, hogy elfelejtettél gondolni rá.
Végül és nem utolsó sorban, e gesztusok közé tartoznak azok az atyáskodó és nevetséges gazdasági viták az IMF-tárgyalásokon, amelyek az éppen aktuális költségvetési megszorítások elfogadását megelőzték. A katasztrófa után mindennél nyilvánvalóbb lett, hogy a bukaresti egészségügyi rendszer a benne dolgozók emberfeletti erőfeszítései ellenére is alig tud kezelni egy ilyen nagyságú katasztrófát: a költségvetési visszavágások munkaerőhiányhoz, eszközhiányhoz és végül elégtelen kórházakhoz vezettek… Az IMF határtalan támogatásával Románia egészségügyi kiadásai totálisan befagytak az évek során, és GDP-arányosan makacsul a legalacsonyabbak között vannak Európában. Ugyanakkor az is egyre világosabbá vált, hogy az a típusú piaci verseny, amelyben a „szegény, szegény román vállalkozó” jelenleg részt vesz, nagy ívben tesz a biztonsági előírásokra, azt szükségtelen luxusnak tartva, miközben folyton a munkavállalás jogi környezetét dicséri, még akkor is, ha ma az ijesztően szabályozatlan.
De a munka törvénykönyve, a biztonsági előírások, a gazdasági tevékenység megfelelő szabályozása, az egészségügyi infrastruktúra nem csupán dekoratív gesztusok, nem csak kötelező aggodalmaskodási körök, és nem is a hagyományos „törődés” apró költségvetési tételekben kinyilvánított jelei. Ezek láthatatlan fonalak, amelyek a dolgokat összetartják a társadalomban, szó szerint egyben tartják az épületeket, megelőzvén összeomlásukat, a folyók kiöntését, a tüzek pusztítását, az éhínségek dühöngését: ezek láthatatlan gátak, amelyek a halált tartják vissza.
Ezeket a fonalakat most szálanként vagdossuk vagy koptatjuk szét a román elit lelkes asszisztálása mellett. Ez az olyan városokat, mint amilyen Bukarest fantomszerű helyekké, szimpla színpadi kellékekké zülleszti, amelyeknél egy gyenge lökés, vagy esetünkben egyetlen szikra is óriási halálos áldozatot követel. Ebben a hátborzongató, fantomszerű környezetben a péntekihez hasonló kollektív tragédiák a brutális végletek, az erőteljes kitörések az egyébként állandósuló erőszak fortyogásában: a szegénység, a bizonytalanság, a betegségek, és mindenekelőtt a folyamatos veszteség lávájában.
Mint annyian mások, a tűzvészben meghalt 38 éves roma asszony is megtapasztalta mindezeket a katasztrófákat élete során: ezek a mindennapi törések és tragédiák kísérték azt végig. Kilakoltatások, életveszélyes munkakörülmények, szegénység, bizonytalanság, munkanélküliség… Ahogyan azt a szociológusok pontosan tudják, és ezt többször is hangoztathatnák, a szegények sokkal korábban halnak. A szegénység életveszélyes. A gazdasági megszorítások, betartatlan szabályozások, a tönkretett egészségügyi rendszer folyamatosan további, hasonló katasztrófákhoz fog vezetni, még akkor is, ha (remélhetőleg) a pénteki szikra nem fog végül mindent lángokba borítani. A döntés, hogy az egészségügyre a jövőben még kevesebbet költ majd a kormány, valójában az emberi életek rövidebbre vágásáról szóló döntés, nem egyszerűen a költségvetés kiegyensúlyozására tett lépés. A kilakoltatásoktól az életveszélyes épületekig, az egészségügyi ellátás hiányától a veszélyes munkakörülményekig, az erőszaknak ezek a nap mint nap kitörő bugyrai elpusztítják azokat a gátakat, amelyeken keresztül, a szociális küzdelmek évtizedei után, az emberek megelőzik a betegségeket, járványokat, és próbálják szeretteiket az élők sorában tartani.
Mihai-Dan Cirjan
(fordította Tóth Csaba Tibor)
