A BKK kampányt indít az akadálymentes közlekedésért, ezt egy hete adták hírül. Eközben buszbeszerzések, MÁV-beruházások és EU-s beruházások tömege miatt is úgy érezhetjük, az akadálymentesítés országszerte jól halad. Hogy ez valóban így van-e, arról Braun Jánost, a Mozgássérültek és Barátaik Miskolc Városi Egyesülete vezetőjét kérdeztük.

(Fotó: Braun János)

Sokat látszik javulni az akadálymentesítési helyzet, és EU-s pénzek milliárdjai is elmentek a közlekedés és épületek akadálymentesítésére. Azt gondolhatjuk, sokkal jobb a helyzet, mint évekkel ezelőtt. Ez kerekesszékből is így látszik?  

Egyáltalán nem. Laikusoknak talán úgy tűnik, mintha jobb lenne a helyzet, vannak is eredmények, de a mindennapokban ez nekünk csak kevéssé érezhető. A fő gond, hogy az épületek akadálymentesítésénél a tervezők és kivitelezők nem vonják be a fogyatékos emberek szervezeteit, így az elkészült épületek sokszor nem használhatók számunkra. Egy rosszul akadálymentesített épület pedig 15-20 évig is ott áll majd használhatatlanul, mielőtt újra költenének rá.

Mitől lehet rossz egy újonnan akadálymentesített épület?

Túl meredek rámpák, magas küszöbök, nem akadálymentes mosdók készülnek. Miskolcon a Diósgyőri várat és a Lillafüredi Függőkertet is a közelmúltban adták át felújítás után. A városi vezetés szerint akadálymentes lett az eredmény – számunkra is csak az átadás után derült ki, hogy nem az. Nagyon nehezen használható még jól mozgóknak is. A lépcsősoron a korlátlift nem jó megoldás, mert a korlátlift lerobbanhat, ráadásul személyzetet is kíván, aki sokszor nem lesz majd ott. A várban belül néhol 15-20 centis küszöb van, amit képtelenség kerekesszékkel használni, pedig egymilliárdot költöttek a felújításra, és ez más szempontból látszik is. A WC-k sem megfelelők. Amikor a mozgássérült emberek miskolci egyesülete nevében ezt jeleztük, akkor az engedélyeztetést okolták, de máig sem derült ki, mi volt a hibák valódi oka. Kis odafigyeléssel látogatható lett volna mindenkinek mindkét átadott intézmény – így azonban fogyatékos emberek egy része ki lesz zárva onnan.

Mit lehetne tenni? Nem tudják a mérnökök, hogyan kell jól megtervezni egy akadálymentes épületet?

A tudás rendelkezésre áll, de nem csak mérnöki tudás kell, hanem tapasztalati tudás is. Amíg a fogyatékos emberek szervezeteit nem vonják be a beruházások előkészítésébe, addig az akadálymentesítésnek csak az fajta hibás változata lesz általános, amit most látunk. Rengeteg pénz ment el akadálymentesítésekre az erről szóló törvény 1998-as életbe lépése óta, mégis lassan haladunk. Pedig van jó példa: a budapesti 4-es metró beruházói például láthatóan odafigyeltek és aktívan együttműködtek a Mozgássérültek Budapesti Egyesületével és látássérült emberek szervezeteivel is. Ennek meg is lett az eredménye, az új metró jól használható lett. Igaz, a másik három metróvonal alig használható még ma is és a budapesti tömegközlekedés jelentős része egyáltalán nem akadálymentes.

Miskolcon jobb a helyzet?

Miskolcon sok változás volt: 1996 óta vannak alacsonypadlós buszok a helyi közlekedésben, és ezeket jól láthatóan jelölik is a menetrendben, hogy lássam, mikor megy busz, amivel én is tudok utazni. A nemrég átadott villamos is akadálymentes lett, ideértve a villamosmegállókat is, ez mindenképpen jó példa. Azonban sajnos a hálózati lefedettség sem teljes, több városrész nem megközelíthető akadálymentes eszközzel, így akik ott laknak, nem sok hasznát látják a fejlesztéseknek.

A mozgássérült emberek országos szervezetének alelnöke vagy.  Láttok különbséget a főváros és vidék között e tekintetben? Kistelepüléseken például történik akadálymentesítés?

A sajtóban a fővároson van általában a hangsúly, de az ország nem Budapestből áll, és vidéken kevés a fejlődés, a fenti miskolci jó példa is inkább kivétel. Kistelepüléseken egyenesen aggasztó a helyzet, ahol sokszor azért nem akadálymentesítenek például egy orvosi rendelőt vagy iskolát, mert azt mondják „nincs helyben olyan, akinek kellene” – ugyanakkor ez önbecsapás, mert egyre több az idős ember, aki igényelné az akadálymentes környezetet, vagy élnek ott fogyatékos emberek is, de nem vesznek róluk tudomást. A kisebb falvak és kisvárosok akadálymentesítése tehát nem igazán halad. Ugyanakkor van jó példa falvaknál is: egy kis zempléni településen, Baskón például nagyon jól akadálymentesített közösségi házat adtak át nemrég. Látszik tehát, hogy ha van akarat, akkor a meginduló települési beruházások eredményezhetnek olyan középületet, amely egy közösség minden tagjának használható, mozgássérülteknek és vakoknak, sőt más fogyatékos embereknek, például értelmi fogyatékosoknak vagy autistáknak is.

Hogyan lehet ma Magyarországon egy mozgásában korlátozott embernek települések között utazni? A MÁV és a Volánbusz járatok használhatók?

Ez szerencse és hálózat kérdése: autóval a legkönnyebb, de autója nem mindenkinek van. A MÁV-nak például napokkal előre be kell jelenteni, ha utazni szeretne az ember, ami azért nem életszerű a mai világban, mert gyorsan változhat, hogy mikor kell az embernek vonatra ülni. Mozgássérült emberek gyakran számolnak be arról, hogy előfordul: nincs kezelőszemélyzet az állomáson vagy rossz az emelő, ami az utast felemelné a speciális kocsiba, és ráadásul az állomások is nagyrészt használhatatlanok. A vasúthálózat akadálymentesítése még nagyon messze van tehát. A Volánnál hasonló a helyzet.

Egyre gyakrabban emlegetik érdekvédők az „egyetemes tervezést” – mi ez és mire jó?

Az egyetemes tervezés arról szól, hogy minden külső és belső környezet, tárgyak használható legyen mindenkinek, ezt pedig érjük el úgy, hogy eleve úgy tervezünk meg épületeket, belső tereket vagy eszközöket, hogy az használható legyen mindenkinek: idős embereknek, látássérülteknek, kerekesszéket használóknak. Hogy jobban el tudjuk képzelni, mit jelent ez, gondoljunk egy olyan köznapi eszközre, mint egy csaptelep: az egykaros csaptelep sokaknak segít és nem is kerül igazán plusz költségbe. Könnyebb használni, mint a két oldalon forgatós hideg/meleg vizes rendszert, mert a kezelőnek nem kell ráhajolni a mosdóra, messziről elérhető és könnyen szabályozható. Vagy van például speciális számítógépes billentyűzet, amin mozgásproblémával is lehet gépelni: lehet tehát tanulni, írni, dolgozni rajta, így az ember hozzáfér oktatáshoz, munkához. Egy sima billentyűzet sokaknak nem használható.

Az akadálymentesítés biztosan sokba kerül.

Nagyon unjuk már azt a kifogást, hogy nincs pénz erre vagy nincs pénz arra. Azt látjuk, hogy ha valahol akarnak akadálymentesíteni, akkor az meg is lesz csinálva rendesen és nem kerül sokkal több pénzbe. Egyébként pedig: nem pénzről van szó, hanem emberekről, akiket nem lehet kizárni egy épületből vagy szolgáltatásból, csak mert másképp mozognak vagy nem látnak. Ha pedig egy speciális mosdó vagy csaptelep mégis többe kerül egy új épületnél, akkor ez nem lehet kifogás egy sokmilliárdos beruházásnál, miközben sok ember enélkül a többlet nélkül egyszerűen képtelen lesz használni az épületet. Vonják be a helyi fogyatékos embereket a döntésekbe, tervezésbe, és mi ígérjük, mindig szívesen fogunk segíteni, hogy használható legyen a végeredmény.

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnél még több cikket olvasni a fogyatékkal élők helyzetéről, támogass minket!