A múlt hétfői nagy eső nem a semmiből jött (a felhőn kívül), a szakemberek (klímakutatók, meteorológusok) évek óta mondják, hogy egyre több hosszú, száraz és meleg időszak, és egyre több nagy vihar fogja jellemezni a Kárpát-medence és Magyarország időjárását. Egy részük a globális felmelegedéssel indokol, másik részük ettől függetleníti a hatást, de a vélemény szinte mindenkinél közös. Mégis azt látjuk, hiába a károk és kényelmetlenségek, a döntéshozók érzéketlenek maradnak a problémára.

Fotó:MTI

Pedig ezeknek az időjárási változásoknak, a nagy esőknek és a hosszú meleg időszakoknak sokfelé ágazó következményeik vannak. Az utóbbi kihat a mezőgazdaságra, az öntözésre, a termelhető növények fajtáira és minőségére. De a szociális ellátórendszerre is hatással van: az öregeknek, szegényeknek, hajléktalan embereknek, valamint a betegeknek is sokkal nehezebb elviselni egy hosszú forróságot, és sokkal nehezebb anyagi és egyéb okok miatt enyhíteniük az egészségügyi kockázatokat. Hétfőn pedig láthattuk, hogy a nagy esőben mi történik, feladta a csatornázási rendszer, kapitulált a BKV, pincéket öntött el az ár, kerületek maradtak áram, internet nélkül.

Ezeknek a szerencsétlenségeknek nagy része elkerülhető lenne, ha a döntéshozók számolnának az ilyen, a jövőben várhatóan egyre gyakrabban előforduló helyzetekkel.

Azonban az ilyen infrastruktúra karbantartása és fejlesztése nem egy népszerű téma. Egy csatornarendszer felújítása vagy egy metrómegálló csapadékvíz-ügyi korszerűsítése után nem akkora buli nagy csinnadrattával átvágni a nemzetiszínű szalagot, pót-transzformátorállomások építésével nem könnyű politikai tőkét kovácsolni. Egy jól megszervezett idősellátás nehezen mutogatható a tévében. Az ilyen beruházások értelmét csak akkor vesszük észre, ha nem vesszük észre: ha nem árasztja el a metrómegállót az eső, ha nincs 40 000 lakásban áramszünet és internetkimaradás Budapesten.

Nyilvánvaló, hogy az infrastruktúra karbantartásával és fejlesztésével, az ezekre a helyzetekre való felkészüléssel foglalkozni kell, hiszen ezek a gondok nem csak a hétfői gigaviharban jelentkeztek, hanem külön-külön és kisebb mertékben, azonban a legtöbb nagyobb viharnál jelen voltak az elmúlt években. Egy esősebb napon a Margit körút tóvá változása például már-már megszokott és tervezhető jelenséggé vált.

Sok probléma könnyebben megoldható lenne, hiszen több kerületben azért nem volt áram még szerdán se, mert az ELMŰ-nek nincsenek szivattyúi. Ezt a problémát 24 óra alatt talán illene elhárítani, és az se lenne ördögtől való, hogy az ELMŰ-nek legyenek szivattyúi, ha már a hozzá tartozó transzformátorállomások pincékben lettek elhelyezve (persze tudjuk volt olyan hely ahol technikailag nem volt megoldható a szivattyúzás, de akkor biztos ide kell a transzformátor állomás, vagy nem kéne átalakítani a helyet?).

Az azonban már egy nehezebb feladat, hogy a politikai döntéshozók, akiknek hatalma és felelőssége, hogy megválasszák, milyen infrastrukturális beruházásra költjük a közös pénzünket, valóban ott tegyék ezt meg, ahol arra szükség van. Alig használt autópályákból, fölösleges hidakból és használhatatlan bicikliutakból éppen jól állunk, az aktuális kormánykegyelt oligarchák cégeinek csillagászati összegekkel való kitömésén is túl vagyunk, az életveszélyes budapesti hármas metróra is sikerült egy értelmezhetetlenül előnytelen szerződést kötni az oroszokkal (és ne is beszéljünk a 175 kilométernyi haszontalan és embertelen kerítésről), szóval eléggá adja magát a kérdés, hogy tényleg ott sikerül-e elkölteni az infrastruktúra-fejlesztésre szánt pénzeket, ahol azokra szükség van? A válasz is eléggé adja magát.

Pedig az időjárás változásának együtt kell járnia a szabályozások az infrastruktúra fejlesztési irányok változássával, a felkészüléssel a megváltozott környezeti helyzetre.

Talán ezért is történt az, hogy politikai vezetőink, város- vagy kerületvezetőink se igen érezték szükségét, hogy megszólaljanak a hétfői vihar után, és félő, hogy a tanulságokat sem fogják levonni. Pedig valójában ez is politika: a közösség életének és életkörülményeinek tervezése, fejlesztése, a vészhelyzetekre való felkészülés, az új jelenségekhez való alkalmazkodás.

Sem a hazaárulózás, sem a habonyi spin doktorkodás nem az, ami előrevisz minket, mint közösséget, országot vagy nemzetet, hanem az, ha elősegítjük azt, hogy jobban működővé, élhetővé váljon a környezetünk, az országunk. Ennek ugyan csak egy apró része az infrastruktúrával való foglalatosság, de ez is a politikusok feladata lenne. Esetünkben például a megváltozott időjárási jelenségekre való felkészülés. Enélkül ugyanis a politika teljesen funkcionalitását vesztette, hiszen a közösséget érintő ügyeket nem is akarja se megvitatni, se megoldani.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnél még több cikket olvasni a globális időjárás változásokról és politikai következményeiről, támogass minket!